2012. december 27., csütörtök

Joe Hill- Szarvak

Európa könyvkiadó, 2012
504 oldal
Fordította: Uram Tamás
Eredeti cím: Horns

Fülszöveg:
Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje... és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán.
Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak...
Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is - Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon.
Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög...
És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert - olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!

"A szív alakú doboz" szerzőjének második regénye jóformán csupa négy- és ötcsillagos értékelést kapott az amazon.com-on, és a kritika is egyöntetű elismeréssel fogadta.

Joe Hill
Ez volt az első könyvem Joe Hilltől, igazából véletlenül akadtam rá a könyvtárban, a borító és fülszöveg alapján érdekesnek tűnt. Utólag tudtam meg, hogy a szóban forgó író a horrorregények királyának, Stephen Kingnek a középső fia, álnéven.
Az biztos, hogy örökölte apja tehetségét, bár még kissé még kiforratlannak éreztem itt-ott. Persze ez a második könyve, úgyhogy van még ideje rátalálni a saját stílusára, és kezdésnek több, mint jó ez a könyv.

A történet minden bevezetés nélkül kezdődik, a főszereplő, Ig egy átpiált éjszaka után szarvakkal a fején ébred. Persze fogalma sincs hogy kerültek a fejére. Ha ez nem lenne elég, mindenki, akivel csak Ig találkozik, olyan dolgokat mond el neki, amiről normális esetben soha nem beszélnének senkinek. A legféltettebb titkaikat, vágyaikat mesélik el, és később nem is emlékeznek rá vagy hogy találkoztak Iggel.

Nagyon ötletes szerintem az alapszituáció, erre még jön egy jól  kitalált rejtély, ami megoldásra vár és egy szerelmi szál, ami nem erőltetett és csak jót tesz a történetnek. Hill időnként megcsillogtatja fanyar humorát is, ami szintén bejött nekem.
A regény talán legerősebb része a karakterek kidolgozása. Nagyon érdekes és eredeti szereplőket ismerhetünk meg, Iget nagyon megkedveltem, akkor is, ha ő maga az ördög. Izgalmas lelki fejlődésen megy keresztül.Az elején törekszik a jóra, és másokban is csak ezt látja meg, a könyv végére viszont a sötét oldal felülkerekedik benne.
Lee az elejétől fogva unszimpatikus volt.

Nekem bejött az is, hogy a teljes történetet visszaemlékezéseken keresztül mesélte el az író, és a sok emlékből a végére összeállt a teljes sztori. Amit én még külön értékeltem, hogy nem volt túl ijesztő, nem a rémisztgetésre ment ki a dolog és volt mondanivalója is a könyvnek. Jól bemutatja, hogy még a legmakulátlanabb embereknek is vannak titkaik, néha igencsak mocskosak. Ez egyfajta tükör az embereknek. Nincs senki, aki csak jó, mindenki őriz magában valami rosszat, elfajzottat, perverzet vagy szégyellnivalót, valami sötétséget.

Ami plusz pont, hogy végre nem az ördög volt egy könyvben a leggonoszabb szereplő. Én egészen megkedveltem. Vallásosoknak nem igazán ajánlom, Isten zsarnokoskodónak és önzőnek van beállítva a könyvben, aki magára hagyja az embereket a bajban és ez sértheti a vallásos embereket a hitükben.

A végére egy érdekesség a magyar kiadásról: a könyv belső borítóján morzeábécével a Rolling Stones egyik számából olvashatunk egy részletet, mégpedig a 'Sympathy for the Devil' refrénjét.

Értékelésem: 4,5/5

Kedvenc idézetem:

"-Megszabadultál a hajadtól.- Elhallgatott.- És szarvakat növesztettél. Jézusom, Ig! Mi vagy te?
 -
Miért, nem egyértelmű? Ördög, kék csipkeszoknyában."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése