Gail Carriger: Soulless-Lélektelen

Könyvmolyképző Kiadó, 2012
374 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Eredeti cím: Soulless

Fülszöveg:
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.

Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?

Nagyon régóta szemezek ezzel a könyvvel, rögtön megfogott a borító és a fülszöveg. Meg is rendeltem a Könyvmolyképző nagy féláras akciójában, de csak most olvastam el. Eddig a könyvtári könyvek voltak a porondon, de nem bírtam tovább és lekaptam a polcról.

El sem tudom mondani, mennyire tetszett. Jó könyvre számítottam, de sokkal jobbat kaptam.
Az írónő stílusa remek, nagyon tetszettek a párbeszédek. A világ, amit alkotott szintén fantasztikus. Kinek jutna eszébe, hogy Jane Austen világába belekeverje a vámpírokat, vérfarkasokat, lélekszipolyokat és ezt mind megbolondítsa egy kis steampunk beütéssel? Zseniális! Még hasonlót sem olvastam eddig.

A  kor miliője is nagyon tetszett, magam előtt láttam a korabeli Londont, a sok puccos hölgyet és urat.
Alexia Tarabotti karaktere egyszerűen felülmúlhatatlan, nagyon jól szórakoztam, ahányszor csak megszólalt. Értelmes, gyakorlatias és rettentő vicces. Nagyon bírtam, hogy micsoda tragédiaként élte meg például a barátnője borzasztó kalapjait vagy a rá támadó vámpír öltözetét.
Másik kedvencem Lord Maccon volt természetesen. Amit Miss Tarabotti kisasszonnyal műveltek, az egyszerűen csúcs volt. Lord Maccon nagyon szimpatikus pasi, tetszett a hirtelensége és a nyers stílusa.

Amellett, hogy jól szórakoztam, a történetben volt kellő mennyiségű romantika-szintén nem a megszokott módon tálalva- és izgalom is bőven akadt.
A titkos tudós társaság a polipmániával, az elvakult tudósokkal és a gólemmel szintén remekül ki lett találva és dolgozva.

Egy szó, mint száz, le vagyok nyűgözve. Alig várom a folytatást, amiből szerencsére lesz bőven.
Értékelésem: 5/5*

Kíváncsi lettem és rákerestem az írónő képére, mikor megláttam, azonnal szimpatikus lett. Látszik a hölgyön, hogy nagyon eredeti figura. :)

Az írónő fölolvas a könyvből:



További kötetek: