A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 4., szombat

James Forrester- Megszentelt árulás

Agave Könyvek, 2013
448 oldal
Eredeti cím: Sacred treason
Fordította: H. Kovács Mária
ISBN: 9786155272141
Tovább a kiadó oldalára

Fülszöveg:
London, 1563. Angliában nyugtalanság uralkodik, katolikus összeesküvések szerveződnek a fiatal Erzsébet királynő ellen szerte az országban. Egy késő éjjelen William Harley Clarenceux-t váratlanul meglátogatja régi barátja és katolikus hittársa, Henry Machyn, aki ráveszi a vonakodó heroldot, hogy rejtse el a hosszú éveken át írt krónikáját. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv valami sötét titkot rejt, amely veszélyt hozhat rá, de ennek mértékét felbecsülni sem képes, amíg szembe nem találja magát Francis Walsinghammel és könyörtelen megbízottjával, Richard Crackenthorpe-pal, akik bármit megtennének annak érdekében, hogy megszerezzék a krónikát.

Clarenceux-nak az élete függ attól, hogy kiderítse, milyen titkot rejt a krónika, és kik alkotják az ennek őrzésére alapított titkos társaságot. Az egyre veszélyesebbé váló nyomozása során egyetlen társa Machyn felesége, Rebecca, akivel állandó életveszély közepette próbálják kibogozni a rejtély szálait, miközben Walsingham emberei folyamatosan a sarkukban vannak. Clarenceux pedig fokozatosan kezd ráébredni, hogy a tulajdonukban lévő krónikában rejlő titok az egész országot romlásba döntheti.

Nagyon szeretem a történelmet, a Tudor korszak pedig az egyik legizgalmasabb szakasza. Anglia ezen időszakát vallási zűrzavar jellemezte, ekkor uralkodott a véreskezű katolikus I. Mária (Bloody Mary), majd a trónra a protestáns I. Erzsébet került a máig híres Boleyn Anna és VIII. Henrik gyermeke. Az ő uralkodásának idején játszódik James Forrester trilógiájának első kötete.

Az Agave kiadó remekül döntött, amikor a műfaj eddig megismert és megszeretett szerzői után (Steven Saylor, Rory Clements, C. J. Sansom )elhozta nekünk James Forrestert. Az író valódi neve Dr. Ian Mortimer,  elismert történész, a 14-18. századi Anglia a szakterülete. A Megszentelt árulás az első regénye, és az általa legjobban ismert helyszínt és korszakot ismerteti meg velünk az izgalmas összeesküvéssel és udvari intrikával tarkított történetben.

Kép forrása
Ez volt az első olyan történelmi regény, ahol egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy ez biztos nem így volt vagy vajon valóban így éltek akkor? Az utolsó részletig korhű, láttam magam előtt  a korabeli Angliát, szinte éreztem a szagokat, betekintést nyertem a hétköznapokba, és az akkori emberek gondolkodásmódjába. Olyan izgalmas volt olvasni például, hogy milyen megbotránkoztató dolognak számított, ha egy férjezett asszony fedetlen vagy leengedett hajjal mutatkozott nyilvánosan. Engem az ilyen apró részletek tudnak igazán rabul ejteni egy történelmi könyvben.
"Hátralökte a csuklyát, és sötét haja lazán a vállára omlott, ami botrányosnak számított. A férjezett nőktől elvárták, hogy hajukat feltűzzék vagy főkötővel fedjék be."
A könyv egyik érdekessége- amint az a  kötet végén lévő szerzői utószóból kiderül-, hogy több szereplőt valós személyek ihlettek, illetve a könyvben szereplő Henry Machyn krónikájának is egy létező dokumentum szolgált alapjául, amibe bele is lehet olvasni ITT.
Az író olyan jól visszaadja az adott időszak hangulatát és eszméit, hogy a regényt már szinte korrajznak is titulálhatnánk. Persze mindezt tökéletesen adagolja, nem éreztem soknak, a leíró részek és apró részletek körülölelik, átszövik a cselekményt, és nem háttérbe szorítják.

A kötet nagyon mozgalmas, és fordulatos, már az elején magával sodortak az események. Rengeteg akció és izgalmas jelenet tarkítja, de az összeesküvés és a titok, ami a történet legfontosabb része, szépen lassan bontakozott ki, míg végül minden a helyére került. Különösen tetszett, hogy William Harley mellett ott volt Rebecca, aki valódi támogatást jelentett és tevékenyen rész is vett a rejtély kibogozásában. Ketten szembe kerültek a hatalommal, igazából önhibájukon kívül, de kitartottak a végsőkig. Együtt aggódtam a menekülő és bujkáló főhősökkel, nagyon szorítottam értük,  megható volt, ahogy egymást vigasztalták.
Ha már emlegetem őket, akkor kiemelném azt is, hogy a szereplők egytől-egyik jól kidolgozottak, és valósághűek, még a negatív karakterek, vagy a mellékszereplők is.
Clarenceux-t nagyon megkedveltem, kár, hogy az olyan becsület már kihalt az emberekből, ami benne megvan. A végsőkig lojális maradt barátjához, Machyn-hez és érzései ellenére Rebeccával és feleségével szemben is tisztességes maradt. Olyan értékeket képvisel, amik miatt követendő példa lenne a mai kor emberének is.
A történetben fontos szerepet kap a vallás, a hit is, hiszen ebben az időszakban az emberek életének szerves része volt, és teljesen mást is jelentettek számukra ezek a fogalmak. Én általában nem szeretem, ha egy könyvben előkerül a vallás-téma, de ebben az esetben cseppet sem zavart, sőt a hitelesség miatt szükség is volt rá.

Mindig élvezettel olvasok olyan könyveket, ami tele van udvari intrikával, cselszövésekkel, hatalmi játszmákkal, és ebből is kaptam pont megfelelő mennyiséget. Úgy látszik, valami nem változik, a hatalomért már akkor is bármit megtettek. Megdöbbentő, hogy milyen szinten éltek vele vissza, pláne azokkal szemben, akik nem az arisztokráciához tartoztak. És hogy hányszor szenvedhettek ártatlanok, bele se merek gondolni. Nem szívesen éltem volna ebben a korban.
Számomra a legsokkolóbb részek azok voltak, ahol a kor kínzásaiba és kivégzési módszereibe nyertünk betekintést. Mai szemmel borzasztó embertelennek és barbárnak tűnik a felnégyelés, az élve elégetés, vagy éppen az, hogy valaki fejét kitűzzék egy karóra. És mindezeket bárkivel megtehették, aki szembe került a hatalommal, vagy épp nem a megfelelő vallást gyakorolta.

Összefoglalva mondandómat, úgy gondolom, ebben a könyvben minden megvan, ami egy jó történelmi
James Forrester
krimihez kell
(titkos társaság, összeesküvés az uralkodó ellen, és persze egy Crackenthorpe-féle lelketlen gyilkológép, aki elvégzi a piszkos munkát) , de egyáltalán nem klisés és nem szokványos. Nézőpontváltásaival, hitelességével, olvasmányos és magával ragadó stílusával, rokonszenves főhősével kiemelkedik az átlagból.
Én szerettem és szeretnék belőle még, úgyhogy nagyon várom a trilógia következő kötetét.


A könyvet köszönöm az Agave kiadónak.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc gondolat a könyvből:
"A bizonyíték hiánya sohasem elég a gyanú eloszlatásához." 105.o.

2013. április 15., hétfő

Ursula Poznanski- Erebos

Pongrác kiadó, 2012
544 oldal
Eredeti cím: Erebos
Fordította: Gémes Szilvia
ISBN: 9786155131202
Rendeld meg a kiadó oldalán!

Fülszöveg:
VIGYÁZZ! CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!
Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…


Erebos: a görög mitológiában az ősi sötétség, Khaosz gyermeke. Később Erebosz, mint az ősi sötétség lekerült az alvilágba. A Tartarosz fölötti túlvilági részt nevezték az idő múlásával Erebosznak. Ide is bűnös lelkek jutottak le, de a tisztító tűzben volt lehetőségük, hogy akár az elíziumi mezőkre kerüljenek. (Forrás)

A cím sokat sejtető, bár a fülszövegből kiderül, hogy ebben az esetben Erebos nem egy mitológiai alak, hanem egy játék. Egy számítógépes játék, ami egyik napról a másikra elkezd terjedni az iskolában. Kézről-kézre jár, titok lengi körül, nem beszélnek róla a diákok, de hatással van rájuk.
Az Erebos más, mint a többi játék, több annál. Figyel, tanulmányoz, utasít,  és ami a legérdekesebb: a feladatokat a való világban kell teljesíteni. (A játékról többet nem nagyon árulnék el, mert bármit írnék, az spoileres lenne.)
"Lépj be!
Vagy fordulj vissza!
Ez Erebos."
Mikor először megláttam a könyvet, azonnal tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. A borító eszméletlen jó lett, a téma pedig érdekes, bár azt le kell szögeznem, hogy én nem szoktam játszani. Elkezdtem olvasni és azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni. Olyan függő lettem, mint a könyvben szereplő gyerekek, teljesen magával ragadott a történet, és a majd 600 oldalas kötetet kivégeztem két nap alatt. Olvasmányos, feszes a történetvezetés, a hangulat sötét és nyomasztó, pont ahogy én szeretem.

A számítógépes téma kezd teret hódítani a könyvekben, ami szerintem nem baj, hiszen a mai tinik életének szerves részei a különböző online- és szerepjátékok. Az Erebost és az ehhez hasonló jól megírt  és modern tematikájú könyveket kellene a gyerekek kezébe adni az iskolában, talán akkor többen olvasnának.
Fiatalos nyelvezetével, közvetlen stílusával és szerethető karaktereivel tényleg a mai kamaszokat szólítja meg. Persze ez nem azt jelenti, hogy felnőttek ne is vegyék a kezükbe, ez a könyv mindenkinek remek választás kortól függetlenül. Fordulatos, meghökkentő és kicsit félelmetes regény, ami nálam kedvenc lett. A végén, amikor kiderült az egésznek a miértje, őszintén meglepődtem, nagyon eredeti csavar volt a befejezés. Mindenre számítottam, csak pont erre nem.

A történet ötletgazdag, remekül alkotta meg mindkét világot az írónő, és ügyesen is lavíroz a valóság és a cybertér között. Nálam telitalálat volt a görög mitológia belecsempészése is, gazdagította a sztorit.
A szereplők megalkotásában is brillírozott, legyen szó a kamaszok személyiségéről, vagy az avatárjaikról. A karakterek valóságosak voltak, többeket nagyon megkedveltem, a főszereplő, Nick rendes srác, de nálam az abszolút kedvenc Viktor volt.

Igazán ötletesnek találtam, ahogyan az írónő felépítette a könyvet: Nick a játék előtt, közben és után.  Izgalmas volt látni, hogyan változik meg a főhősünk, ahogy elkezd játszani. Azonnal a hatása alá kerül, a valóság többé nem érdekes, csak a virtuális világ eseményei izgatják, nem akar lemaradni semmiről és szinte bármit megtenne, hogy bennmaradhasson. Összemosódik a határ a létező és az Erebosbeli élete között.
" Minden egyes új nappal értéktelenebb lesz a valóságom. Hangos és rendetlen, megjósolhatatlan és fáradtságos.
Mit is tud a valóság?Éhessé tesz, szomjassá, elégedetlenné. Fájdalmat okoz, betegségekkel dobálózik, nevetséges törvényeknek engedelmeskedik. De főként: véges. Mindig halállal végződik. "
Poznanski  nagyon reálisan ábrázolja a még formálható gyerekekben végbemenő morális dilemmákat és változásokat, azt, hogy mennyire gyorsan képesek túllépni az addig betartott erkölcsi szabályokon. Kicsit ijesztő volt látni, milyen gyorsan veszítik el a kontrollt már egy kevés nyomás hatására is. 

Az írónő felhívja a figyelmet egy létező problémára, a játékfüggőségre, amely napjainkban egyre inkább terjed. Persze ha valaki szülőként olvassa, azért nem kell rögtön eltiltani a gyerkőcöket az összes játéktól, elég, ha a kezükbe nyomják az Erebost, ami jól ábrázolja a függőség fázisait, negatív hatásait, megmutatja a kamaszoknak, hogy mennyire kifordíthat valakit önmagából.

A magyar kiadás igényességét is meg kell említenem, a Pongrác kiadó nagyon masszív, keménykötésű kivitelben dobta a piacra a könyvet. Minőségi darab.

Negatívumot is említenék szívesen, ha találtam volna, de nálam abszolút kedvenc lett a könyv, betalált úgy, ahogy van. :)

A kötet egyébként 2010-ben jelent eredeti nyelven és 2011-ben  Irodalmi díjat is nyert. A bécsi születésű írónő következő műve, a Saeculum előreláthatólag 2014-ben várható magyarul szintén a Pongrác kiadó gondozásában.

A könyvet nagyon köszönöm a Pongrác kiadónak.

Értékelésem: 5/5 Kedvenc

2012. december 27., csütörtök

Joe Hill- Szarvak

Európa könyvkiadó, 2012
504 oldal
Fordította: Uram Tamás
Eredeti cím: Horns

Fülszöveg:
Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje... és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán.
Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak...
Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is - Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon.
Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög...
És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert - olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!

"A szív alakú doboz" szerzőjének második regénye jóformán csupa négy- és ötcsillagos értékelést kapott az amazon.com-on, és a kritika is egyöntetű elismeréssel fogadta.

Joe Hill
Ez volt az első könyvem Joe Hilltől, igazából véletlenül akadtam rá a könyvtárban, a borító és fülszöveg alapján érdekesnek tűnt. Utólag tudtam meg, hogy a szóban forgó író a horrorregények királyának, Stephen Kingnek a középső fia, álnéven.
Az biztos, hogy örökölte apja tehetségét, bár még kissé még kiforratlannak éreztem itt-ott. Persze ez a második könyve, úgyhogy van még ideje rátalálni a saját stílusára, és kezdésnek több, mint jó ez a könyv.

A történet minden bevezetés nélkül kezdődik, a főszereplő, Ig egy átpiált éjszaka után szarvakkal a fején ébred. Persze fogalma sincs hogy kerültek a fejére. Ha ez nem lenne elég, mindenki, akivel csak Ig találkozik, olyan dolgokat mond el neki, amiről normális esetben soha nem beszélnének senkinek. A legféltettebb titkaikat, vágyaikat mesélik el, és később nem is emlékeznek rá vagy hogy találkoztak Iggel.

Nagyon ötletes szerintem az alapszituáció, erre még jön egy jól  kitalált rejtély, ami megoldásra vár és egy szerelmi szál, ami nem erőltetett és csak jót tesz a történetnek. Hill időnként megcsillogtatja fanyar humorát is, ami szintén bejött nekem.
A regény talán legerősebb része a karakterek kidolgozása. Nagyon érdekes és eredeti szereplőket ismerhetünk meg, Iget nagyon megkedveltem, akkor is, ha ő maga az ördög. Izgalmas lelki fejlődésen megy keresztül.Az elején törekszik a jóra, és másokban is csak ezt látja meg, a könyv végére viszont a sötét oldal felülkerekedik benne.
Lee az elejétől fogva unszimpatikus volt.

Nekem bejött az is, hogy a teljes történetet visszaemlékezéseken keresztül mesélte el az író, és a sok emlékből a végére összeállt a teljes sztori. Amit én még külön értékeltem, hogy nem volt túl ijesztő, nem a rémisztgetésre ment ki a dolog és volt mondanivalója is a könyvnek. Jól bemutatja, hogy még a legmakulátlanabb embereknek is vannak titkaik, néha igencsak mocskosak. Ez egyfajta tükör az embereknek. Nincs senki, aki csak jó, mindenki őriz magában valami rosszat, elfajzottat, perverzet vagy szégyellnivalót, valami sötétséget.

Ami plusz pont, hogy végre nem az ördög volt egy könyvben a leggonoszabb szereplő. Én egészen megkedveltem. Vallásosoknak nem igazán ajánlom, Isten zsarnokoskodónak és önzőnek van beállítva a könyvben, aki magára hagyja az embereket a bajban és ez sértheti a vallásos embereket a hitükben.

A végére egy érdekesség a magyar kiadásról: a könyv belső borítóján morzeábécével a Rolling Stones egyik számából olvashatunk egy részletet, mégpedig a 'Sympathy for the Devil' refrénjét.

Értékelésem: 4,5/5

Kedvenc idézetem:

"-Megszabadultál a hajadtól.- Elhallgatott.- És szarvakat növesztettél. Jézusom, Ig! Mi vagy te?
 -
Miért, nem egyértelmű? Ördög, kék csipkeszoknyában."