John Le Carré: A kém, aki bejött a hidegről

"Hátborzongató izgalom teszi elevenné ennek a vérfagyasztó történetnek minden lapját, melyeken lelepleződik a vasfüggöny mindkét oldalán űzött kémkedés visszataszító valósága... Ez a könyv a kémregény csúcsa."
Yorkshire Post

Agave kiadó, 2013
240 oldal
Eredeti cím: The Spy Who Came in from the Cold
Fordította: Falvay Mihály, Lakatos Anna
ISBN: 9786155272219
Tovább az Agave webshopjába

Fülszöveg:
Amikor Alec Leamas utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és jeges év után végre bejöhet a hidegről.

Ám Kontroll, a brit hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leamasra van szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a hidegbe...

John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják nyilván. A kiadó a regényt megjelenése 50. évfordulója alkalmából Falvay Mihály klasszikus fordításában adja közre ismét. A kötet ezen felül tartalmazza még a szerző két új írását is: az egyiket a nagy sikerű film létrejötte kapcsán írta, a másikat pedig annak alkalmából, hogy a regény fél évszázada jelent meg és vált a műfaj talán legnagyobb klasszikusává.

Még nem olvastam kémregényt, és eddig nem is igazán mozgatott meg a téma, de John le Carré regényéről nagyon sok pozitív véleményt hallottam, ráadásul fent van az 1001 könyv listán is. A könyv 1963-ban, pont 50 éve jelent meg először, ez alkalomból az Agave Könyvek újra kiadta megújult külsővel és az író elő- és utószavával kiegészítve.

Forrás

Alec Leamas, a brit titkosszolgálat kelet-németországi hálózatának vezető ügynöke szeme láttára elveszíti utolsó emberét is, ezért Kelet-Berlinből visszahívják Londonba. Kudarcot vallott, leírták, irodai munkára ítélik. Leamas elindul a lejtőn, lezüllik, inni kezd,még sikkaszt is, ezért kirúgják.

"Magányos figura lett, gyászos tagja az időnap előtt félreállított aktív emberek gyászos kasztjának- víztől eltiltott úszóbajnok, színpadról eltanácsolt színész."

Ezután piti munkákból él és hamarosan még börtönbe is kerül. Persze mindez csak egy jól kitalált terv része, Leamas utolsó nagy dobása., mellyel főnöke, Kontroll megbízza. A célpont a keletnémet titkosszolgálat nagykutyája, Mundt.
Az akció cseppet sem veszélytelen, és váratlan események is nehezítik. Egy idő után már nem tudhatjuk, kinek mi a szerepe a történetben és hogy valójában ki a célpont.

Az első benyomásom a könyvről az volt, hogy rideg. Már a legelejétől érezni lehet a korszak nyomasztó hangulatát, a félelmet, kiábrándultságot és feszültséget, a fallal kettéválasztott Berlin puskaporos levegőjét. Mindenkit megfigyelnek, bárki lehet párttag vagy éppen kém, úgyhogy vigyázni kell, mit mond az ember és kinek.
A könyvben szereplők közül senkire nem lehet egyértelműen rámondani, hogy jó vagy rossz, mint mondjuk egy James Bond filmben, ahol minden fekete és fehér, és a hős mindig győzedelmeskedik.Itt a "hősnek", Leamasnak nincsen csillogó autója, sem méregdrága öltönye, nincs ellenállhatatlan külsője és nem veszik körül bombázó csajok. Egyáltalán nem mondható hihetetlenül zseniális ösztönökkel megáldott szuperkémnek, ő egy átlagos fickó, hibákkal és félelmekkel.
Igazából a két, egymással szemben álló titkosszolgálat között sincs túl nagy különbség, csak a képviselt ország arculata más. Ami közös bennük, hogy a cél érdekében mindkét oldalon gondolkodás nélkül áldozzák fel a gyalogokat.

"Voltaképp azt mondhatjuk, hogy a háború óta a módszerek- a miénk meg az ellenfeleinké- meglehetősen azonosak. "

A történet szövevényes, az író úgy mozgatja a szereplőit és a szálakat, hogy teljesen elbizonytalanítja az

Forrás

olvasóját. Egy idő után már nem lehet tudni, ki kinek dolgozik, hogy mi motiválja a karaktereket és azt sem, hogy az események láncolatában mi lesz a következő állomás. Én különösen élveztem ezt a bizonytalanságot, odaláncolt a könyvhöz, felkeltette a kíváncsiságomat. Mikor már éppen azt hittem, hogy teljesen képben vagyok, történt valami és az addigi elméletemnek lőttek. Apránként csepegteti az író az információkat, sokszor párbeszédeken keresztül, egy kis morzsa és máris más színben látjuk az egész történetet. Éppen ezért nagyon figyelni kell minden kis részletre,és talán emiatt kicsit nehezebb olvasmánynak mondanám.

Bár kémregényről van szó, mégis meg kell említenem, hogy ez a könyv egyértelműen szépirodalom. A nyelvezete, az igényessége kiemeli őt az egyszerű krimik, kémtörténetek gyakran ponyva minőségű világából egy magasabb szintre. Élvezet volt olvasni minden sorát, a kiváló magyar fordítás Falvay Mihálynak köszönhető.

Izgalmas és egyben fojtó hangulatú regény ez, ami által hiteles képet kaptam a történelem egyik gyászos és hitevesztett korszakáról. Érdekes és lebilincselő olvasmány, időnként nekem talán túlságosan is tárgyilagos volt, de ettől függetlenül kiváló könyvnek tartom.  

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Értékelésem: 4,5/5

Kedvenc idézet:

"Mondják, a halálraítélteket időnként megmagyarázhatatlan jókedv fogja el, mintha pusztulásuk, miként a gyertyalángba repülő pillének, a kiteljesedésükkel esnék egybe."

Néhány érdekesség az íróról:

John le Carré
Kép forrása

•  Eredeti neve David John Moore Cornwell
• 1950-ben belépett a brit hadsereg hírszerző testületéhez, ahonnan Ausztriába irányították. Ott főként a Vasfüggönyön átjutott embereket hallgatta ki.
• Miután visszatért Angliába,  az MI5-nak kémkedett szélsőbaloldali csoportokba beépülve, lehetséges szovjet ügynökök után kutatva, 1960- banátkerült az MI6-hez – a külföldi hírszerzéshez – és másodtitkárként beépülve dolgozott a bonni Brit Követségen. 
• Lord Clanmorris (írói nevén John Bingham) bátorítására kezdett bele az írásba, az 1961-es Ébresztő a halottaknak volt az első regénye.
• A Kém, aki bejött a hidegről hatalmas sikere miatt lépett ki a hírszerzéstől 1964-ben, hogy csak az írásnak szentelhesse az életét.
• 1964-ben elnyerte a Somerset Maugham-díjat
• 2008-ban a Times a huszonkettedik helyre rangsorolta az "50 legnagyobb brit író 1945 óta" című listáján.
  (Forrás: Wikipédia)

James Forrester- Megszentelt árulás

Agave Könyvek, 2013
448 oldal
Eredeti cím: Sacred treason
Fordította: H. Kovács Mária
ISBN: 9786155272141
Tovább a kiadó oldalára

Fülszöveg:
London, 1563. Angliában nyugtalanság uralkodik, katolikus összeesküvések szerveződnek a fiatal Erzsébet királynő ellen szerte az országban. Egy késő éjjelen William Harley Clarenceux-t váratlanul meglátogatja régi barátja és katolikus hittársa, Henry Machyn, aki ráveszi a vonakodó heroldot, hogy rejtse el a hosszú éveken át írt krónikáját. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv valami sötét titkot rejt, amely veszélyt hozhat rá, de ennek mértékét felbecsülni sem képes, amíg szembe nem találja magát Francis Walsinghammel és könyörtelen megbízottjával, Richard Crackenthorpe-pal, akik bármit megtennének annak érdekében, hogy megszerezzék a krónikát.

Clarenceux-nak az élete függ attól, hogy kiderítse, milyen titkot rejt a krónika, és kik alkotják az ennek őrzésére alapított titkos társaságot. Az egyre veszélyesebbé váló nyomozása során egyetlen társa Machyn felesége, Rebecca, akivel állandó életveszély közepette próbálják kibogozni a rejtély szálait, miközben Walsingham emberei folyamatosan a sarkukban vannak. Clarenceux pedig fokozatosan kezd ráébredni, hogy a tulajdonukban lévő krónikában rejlő titok az egész országot romlásba döntheti.

Nagyon szeretem a történelmet, a Tudor korszak pedig az egyik legizgalmasabb szakasza. Anglia ezen időszakát vallási zűrzavar jellemezte, ekkor uralkodott a véreskezű katolikus I. Mária (Bloody Mary), majd a trónra a protestáns I. Erzsébet került a máig híres Boleyn Anna és VIII. Henrik gyermeke. Az ő uralkodásának idején játszódik James Forrester trilógiájának első kötete.

Az Agave kiadó remekül döntött, amikor a műfaj eddig megismert és megszeretett szerzői után (Steven Saylor, Rory Clements, C. J. Sansom )elhozta nekünk James Forrestert. Az író valódi neve Dr. Ian Mortimer,  elismert történész, a 14-18. századi Anglia a szakterülete. A Megszentelt árulás az első regénye, és az általa legjobban ismert helyszínt és korszakot ismerteti meg velünk az izgalmas összeesküvéssel és udvari intrikával tarkított történetben.

Kép forrása

Ez volt az első olyan történelmi regény, ahol egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy ez biztos nem így volt vagy vajon valóban így éltek akkor? Az utolsó részletig korhű, láttam magam előtt  a korabeli Angliát, szinte éreztem a szagokat, betekintést nyertem a hétköznapokba, és az akkori emberek gondolkodásmódjába. Olyan izgalmas volt olvasni például, hogy milyen megbotránkoztató dolognak számított, ha egy férjezett asszony fedetlen vagy leengedett hajjal mutatkozott nyilvánosan. Engem az ilyen apró részletek tudnak igazán rabul ejteni egy történelmi könyvben.

"Hátralökte a csuklyát, és sötét haja lazán a vállára omlott, ami botrányosnak számított. A férjezett nőktől elvárták, hogy hajukat feltűzzék vagy főkötővel fedjék be."

A könyv egyik érdekessége- amint az a  kötet végén lévő szerzői utószóból kiderül-, hogy több szereplőt valós személyek ihlettek, illetve a könyvben szereplő Henry Machyn krónikájának is egy létező dokumentum szolgált alapjául, amibe bele is lehet olvasni ITT.
Az író olyan jól visszaadja az adott időszak hangulatát és eszméit, hogy a regényt már szinte korrajznak is titulálhatnánk. Persze mindezt tökéletesen adagolja, nem éreztem soknak, a leíró részek és apró részletek körülölelik, átszövik a cselekményt, és nem háttérbe szorítják.

A kötet nagyon mozgalmas, és fordulatos, már az elején magával sodortak az események. Rengeteg akció és izgalmas jelenet tarkítja, de az összeesküvés és a titok, ami a történet legfontosabb része, szépen lassan bontakozott ki, míg végül minden a helyére került. Különösen tetszett, hogy William Harley mellett ott volt Rebecca, aki valódi támogatást jelentett és tevékenyen rész is vett a rejtély kibogozásában. Ketten szembe kerültek a hatalommal, igazából önhibájukon kívül, de kitartottak a végsőkig. Együtt aggódtam a menekülő és bujkáló főhősökkel, nagyon szorítottam értük,  megható volt, ahogy egymást vigasztalták.
Ha már emlegetem őket, akkor kiemelném azt is, hogy a szereplők egytől-egyik jól kidolgozottak, és valósághűek, még a negatív karakterek, vagy a mellékszereplők is.
Clarenceux-t nagyon megkedveltem, kár, hogy az olyan becsület már kihalt az emberekből, ami benne megvan. A végsőkig lojális maradt barátjához, Machyn-hez és érzései ellenére Rebeccával és feleségével szemben is tisztességes maradt. Olyan értékeket képvisel, amik miatt követendő példa lenne a mai kor emberének is.
A történetben fontos szerepet kap a vallás, a hit is, hiszen ebben az időszakban az emberek életének szerves része volt, és teljesen mást is jelentettek számukra ezek a fogalmak. Én általában nem szeretem, ha egy könyvben előkerül a vallás-téma, de ebben az esetben cseppet sem zavart, sőt a hitelesség miatt szükség is volt rá.

Mindig élvezettel olvasok olyan könyveket, ami tele van udvari intrikával, cselszövésekkel, hatalmi játszmákkal, és ebből is kaptam pont megfelelő mennyiséget. Úgy látszik, valami nem változik, a hatalomért már akkor is bármit megtettek. Megdöbbentő, hogy milyen szinten éltek vele vissza, pláne azokkal szemben, akik nem az arisztokráciához tartoztak. És hogy hányszor szenvedhettek ártatlanok, bele se merek gondolni. Nem szívesen éltem volna ebben a korban.
Számomra a legsokkolóbb részek azok voltak, ahol a kor kínzásaiba és kivégzési módszereibe nyertünk betekintést. Mai szemmel borzasztó embertelennek és barbárnak tűnik a felnégyelés, az élve elégetés, vagy éppen az, hogy valaki fejét kitűzzék egy karóra. És mindezeket bárkivel megtehették, aki szembe került a hatalommal, vagy épp nem a megfelelő vallást gyakorolta.

Összefoglalva mondandómat, úgy gondolom, ebben a könyvben minden megvan, ami egy jó történelmi

James Forrester

krimihez kell (titkos társaság, összeesküvés az uralkodó ellen, és persze egy Crackenthorpe-féle lelketlen gyilkológép, aki elvégzi a piszkos munkát) , de egyáltalán nem klisés és nem szokványos. Nézőpontváltásaival, hitelességével, olvasmányos és magával ragadó stílusával, rokonszenves főhősével kiemelkedik az átlagból.
Én szerettem és szeretnék belőle még, úgyhogy nagyon várom a trilógia következő kötetét.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc gondolat a könyvből:

"A bizonyíték hiánya sohasem elég a gyanú eloszlatásához." 105.o.

Paul McEuen- Spirál

Gabo kiadó, 2012
372 oldal
Eredeti cím: Spiral
Fordította: Mihály Árpád
ISBN:  9789636895365
Rendeléshez kattints ide!

Fülszöveg:
„A Spirál nagyon is félelmetesen valóságos történet. A tudományos részletek hitelesen csengenek, írásmódja eleven és hajszálpontos. Az akció az utolsó pillanatig feszültséggel teli, a cselekmény hibátlan. Izgalmas bemutatkozás a thriller műfajának legfrissebb képviselőjétől. Isten hozta a fedélzeten.” 
Steve Berry

Csendes-óceán, 1946 
A Brit Hadsereg Liam Connor főhadnagyot, a biológiai fegyverek szakértőjét küldi az Amerikai Haditengerészet segítségére, hogy meghiúsítsák a japánok utolsó kétségbeesett próbálkozását, amelynek során egy tengeralattjáróval akarják eljuttatni az amerikai kontinensre a világ első biológiai szuperfegyverét. A küldetés neve: Uzumaki. Jelentése: Spirál. 
Katasztrofális következményekkel járna, ha a fegyver működésbe lépne; hogy nyoma sem maradjon, felrobbantják a történelem negyedik atombombáját.

New York, napjainkban 
A Nobel-díjas Connor a nanotechnológia élvonalába tartozó kutatásokat végez, és azon imádkozik, hogy a Spirál kísértete soha ne térjen vissza. Ám most mégis itt van, a tétek pedig sokkal magasabbak. 
A legújabb technológiával kombinálva a Spirál gyakorlatilag megállíthatatlan lenne, az ellenszer pedig egyedül Connor titka. Saját és szerettei élete is veszélyben forog, mert a Spirált keresők semmitől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék és eltemessék e tudást. Megindul a hajsza a Spirálért: vajon túléli-e az emberiség a leselkedő világvégét?

Paul McEuen a Fizika Goldwin Smith Professzora a Cornell Egyetemen. A nanotechnológia kitüntetett szakértője a nanoelektronika kémiai és biológiai alkalmazásával foglalkozik, és tanácsadója volt többek közt a CIA-nak, az Intelnek ill. a Harvard Egyetemnek. Ez az első regénye.

A Spirál tavaly jelent meg a Gabo kiadó gondozásában és én azonnal felfigyeltem rá. A borítója nagyon látványos és a téma is érdekelt. Biológiai fegyverekről eddig csak filmeket láttam, épp ezért itt volt az ideje olvasni is róluk.

A könyv a II. világháború végén kezdődik, a japánok elvesztették a háborút, és ebbe nem tudnak beletörődni. Kifejlesztenek egy különösen fertőző és borzalmas lefolyású vírust, amit rá akarnak szabadítani az USA-ra és az egész világra.

"Az uzumaki a kamikazék végső küldetése volt. Egy nemzet öngyilkos akciója, hogy térdre kényszerítse a világot."

 1946-ban a tervüket meghiúsítják az amerikaiak. Azt hiszik, elpusztították a vírust, azonban Liam Connor, egy gombaszakértő titokban megtart egy fiolát.
A történet napjainkban folytatódik, Connor igazi híresség a nanotecnológia világában, emellett a gombák kutatásának éllovasa. Kettős életet él: ott az ismert professzor és szerető nagyapa, viszont amiről senki nem tud, hogy Liam az uzumaki ellenszerén dolgozik.
Sajnos valaki mégis rájön erre és ettől a pillanattól kezdve sem Liam, sem a családja, sem a világ nincsen többé biztonságban.

" Az uzumaki...hogy is mondják?...A végső fegyver. Ha kiengedik, nem lehet megállítani."

A regény az elejétől kezdve tele van feszültséggel, végig fenntartja a figyelmet, néhány rész olvasása közben tiszta ideg voltam, annyira beleéltem magam a történetbe.
Hátborzongató még belegondolni is, mennyire könnyen ki lehetne irtani egy országot. Elég egyetlen embert megfertőzni és jó helyen elengedni. Mindig is úgy gondoltam, hogy a következő nagy háborút már nem hagyományos fegyverekkel fogják vívni, egyszerűen lefertőzik az ellenséget egy halálos kórral. A biológiai támadást kivédeni  lehetetlen ellenanyag nélkül. Félelmetes. Nagyon remélem, hogy egy ilyen borzalmat sem kell megélnem.

Paul McEuen

A könyvben az a legijesztőbb, hogy olyannyira valószerűen írja le az eseményeket, a technikai eszközöket és a gombák kutatásáról szóló részeket, hogy az ember úgy érzi, ez a szörnyűség velünk is bármikor megtörténhet.
A hitelesség nyilván abból fakad, hogy az író maga is a fizika és a nanotechnológia tudósa, ráadásul a főhőshöz hasonlóan ő is a Cornell egyetem professzora.
Örültem, mert a könyvből tanultam is, rengeteg dolgot megtudtam a gombák és a vírusok természetéről, és betekintést nyertem a robotika, nanotechnológia világába.

A téma talán nem tűnik csajosnak, de nem kell megijedni tőle, én abszolút élveztem minden sorát, ráadásul egy leheletnyi szerelem is van a történetben. Tényleg csak egy minimális.

A hajsza a vírus birtoklásáért és megállításáért nagyon jól megírt krimiként van tálalva. Egyáltalán nem kiszámítható, van benne egy-két igazán meglepő csavar. Nagyon élveztem, hogy nem tudtam mi lesz a vége.
Ráadásul a történetet több szereplő szemszögéből láthatjuk, ami különösen jó megoldásnak bizonyult. Sok pluszt adott a könyvnek, hogy hol a professzor fejébe enged betekintést, hogy a kissé szadista hajlamú Orchid-éba.
Itt azért megemlítenék egy dolgot, ami miatt nem lett nálam öt pontos a könyv: szerintem túl sok szereplőt szólaltatott meg az író. A kevesebb néha több, és itt én ezt éreztem. Voltak emberek, akikkel csak egy fejezet erejéig találkoztunk és a későbbiekben sem volt semmi szerepük. Én feleslegesnek éreztem őket.

Ettől eltekintve szerintem tényleg nagyon lebilincselő olvasmány, merem ajánlani mindenkinek, aki kedveli a krimi/thriller műfajt. Remélem meghoztam a kedvet az elolvasásához, nem érdemli meg azt a mellőzést a könyv, amelyet eddig kapott.
A történet nemcsak engem fogott meg, a megfilmesítés jogát már meg is vette az egyik filmstúdió, úgyhogy elképzelhető, hogy nemsokára a mozikban is izgulhatunk.

Értékelésem: 4,5/5 

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Benedek Szabolcs- A vérgróf

Libri Könyvkiadó, 2012
472 oldal

Fülszöveg:

"Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak, amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket...
Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik."

A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni…

Kíváncsi voltam erre a könyvre, nemrég olvastam Szécsi Noémi Finnugor vámpírját, ami nagyon tetszett, reménykedtem, hogy egy újabb érdekes regényt kapok egy másik magyar író tollából. A borító elsőre megfogott, szerintem remekül sikerült és passzol is a történethez.

Bár a történet vámpíros, fényévekre van a most divatos vámpírregényektől, engem inkább a klasszikusnak mondható Drakulára emlékeztet egy kicsit, egyébként maga a vámpír vonal inkább mellékszál az izgalmas krimiben.
A békebeli Budapesten játszódik a történet, egy sorozatgyilkos prostituáltakkal végez elég brutális módon, a rendőrség tehetetlen, ami a leggyanúsabb, hogy a holttestek körül sokkal kevesebb a vér, mint kellene. Mihucz Ervin, egy fiatal nyomozó próbálja megtalálni a gyilkost.
Mindeközben Mihucz Ervin barátja, Szállási Titusz igyekszik újságírói és költői tehetségével kitűnni, keresi a nagy sztorit, amivel nevet szerezhetne a szakmában. Egy Pest felé tartó hajón megismerkedik Rákóczi Lipóttal, Saint-Germain grófjával, aki rögtön felkelti érdeklődését Titusznak, ugyanis a gróf Rákóczi Ferenc fiának vallja magát. Titusz elvállalja, hogy a furcsa grófot bevezeti Budapest éjszakai életébe, mit sem sejtve arról, hogy mi is a gróf valójában. A gróf karaktere engem Drakulára emlékeztetett egy picit, de Rákóczi Lipót mégis más,  nagyon érdekes és eredeti figura.
A budapesti éjszakában feltűnnek az irodalom jeles képviselői: Ady, Molnár Ferenc és Móricz Zsiga, feltűnik Bródy Sándor is, valamint betekintést nyerünk  a századelő bordélyaiba is.

Engem nem is maga a történet fogott meg, bár az is remek, hanem a könyv hangulata. Igazán hitelesen festi le az író az 1900-as évek eleji Budapestet, láttam magam előtt az embereket és kávéházakat, mintha csak egy fekete-fehér filmet néznék. Szinte beszippantott a világába, mind a leírások, mind a nyelvezet a századelő miliőjét idézte.Egy plusz ízt adott az egésznek az a finom erotika is, amit belevitt az író. Ami még inkább erősíti a korhű hangulatot, az, hogy a szereplők az akkor felkapott műveket olvassák és emlegetik, például Jókait, illetve Stevensontól a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot.
Nagyon tetszett, hogy bár szórakoztató irodalom, mégis szépirodalmi igényességgel van megírva.

A történet viszonylag lassan indul be, aztán észre sem vesszük, és a szálak összefonódnak és a történet egyre izgalmasabb. Nem volt túl véres, aki erre számít, annak csalódnia kell, de nekem tetszett így is.
Nagyon olvasmányos és tényleg nagyon szórakoztató regény, ha nem készülne hozzá folytatás, akkor is megállná a helyét, de persze izgalmas lehetőségeket látok a gróf erdélyi utazásában.
Értékelésem: 4,5/5

Stieg Larsson- Millenium trilógia

Animus kiadó. 2009

576 oldal

Fordította: Péteri Vanda

Fülszöveg:

Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki - mintha az őrületbe akarná kergetni - minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.

Animus kiadó, 2009
528 oldal

Fordította: Torma Péter

Fülszöveg:

Tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe – köztük befolyásos emberek – a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. A tetovált lány című regényből már megismert Lisbeth Salander is tudomást szerez a Millennium tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele ez a furcsa, öntörvényű lány egy az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni, pedig nem csak a rendőrség keresi…

Animus kiadó, 2009
624 oldal
Fordította: Torma Péter

Fülszöveg:
A zseniális és öntörvényű Lisbeth Salander életveszélyesen megsebesül. Még kórházban ápolják, amikor egy szűk, semmitől vissza nem riadó kör már szervezkedni kezd. A tét óriási a számukra: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvénytelenségeket követtek el. Mindenre képesek, hogy Salandert egyszer és mindenkorra eltüntessék, és ártalmatlanná tegyék szövetségesét, a sztárújságíró Mikael Blomkvistot is, aki jól dokumentált tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket. Rendőrök, titkos ügynökök, újságírók, közhivatalnokok válnak szövetségessé vagy halálos ellenséggé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet óriási botránnyal fenyegeti.

SPOILERMENTES
Amit rólam tudni kell, hogy nem vagyok egy nagy krimis. Elolvasom, de nem a kedvenc műfajom. Filmen szívesebben nézek krimit, talán ezért alakult úgy, hogy előbb láttam a könyvből készült filmet (az amerikai változatot). Az viszont teljesen lesokkolt és meggyőzött, hogy ezt el kell olvasnom.

Az első kötet sztoriját tehát nagyjából tudtam (szerencsére a filmet azért már vagy egy éve láttam), de ennek ellenére izgalmas volt és így sem tudtam letenni. Ami szerintem érdekes, hogy a könyv eredeti címe nem ez volt. Man som hatar kvinnor, vagyis: Férfiak, akik gyűlölik a nőket. Ez sokkal többet mond el a könyvről. A tetovált lányt, Lisbeth Salandert is bántalmazták és a Vanger családban is van egy-két nőgyűlölő. Természetesen a könyvben van bőven korrupció, intrika és  hatalmi harcok is, de a fő vonal szerintem a nőkkel való erőszakoskodás.

Mikael Blomkvist, a tényfeltáró újságíró és Lisbeth Salander az első kötetben együtt dolgoznak, és a másik két kötetben is összefonódik a sorsuk.

Mikael karaktere azért érdekes, mert szerintem Larsson saját magáról mintázta. Ő maga is hasonló témájú cikkeket írt, mint újságíró, és Larsson is alapított egy lapot, a máig létező Expot. Ami még érdekesebb, hogy rengeteg fenyegetést kapott a könyv megírása közben, és a könyv megjelenése előtt néhány hónappal hirtelen szívrohamot kapott. Kicsit gyanús, nem? Még 50 sem volt. 

A másik fontos karakter Lisbeth Salander. Nem kicsit antiszociális, gyermekkorától kezelés alatt álló szociopata, emellett pedig hihetetlenül intelligens és zseniális hacker. Tetszik, hogy bár gyermekkorában is és később is bántalmazták, ő képes volt felállni, erős maradt és még vissza is vágott. Jó lenne, ha a valóságban is meg tudnák védeni magukat a megerőszakolt vagy más módon megalázott nők.

 A második kötet épp ezért nem meglepő módon a leánykereskedelemmel foglalkozik. Annyira alaposan és részletesen festi le az egész rendszert, a kiskapukat, a kormány szerepét, hogy elgondolkodik az ember, vajon mennyi igaz a történetből. Sajnos ezt már nem tudjuk megkérdezni az írótól, és azt is nagyon sajnálom, hogy az eredetileg 10 kötetesre tervezett sorozatból csak hármat sikerült megírnia.

Szerintem a harmadik kötet a csúcs. Itt is a rendszert boncolgatja, de kiderül, hogy milyen események húzódnak Lisbeth elmebeteggé nyilvánítása mögött. Egy kislány, akit el kellett hallgattatni. 

Hihetetlen, hogy mi mindenre képes a kormány, ha valaki megpróbál keresztbe tenni nekik.Amit Lisbethtel csináltak és amit Mikaellel az egyszerűen döbbenet és sajnos biztos van valamennyi valóságalapja. Tiszta paranoiás lettem a könyvek olvasása közben. Ennyire könnyű észrevétlenül lehallgatni valakit? Bejutni a lakásába? Turkálni a számítógépébe? Félelmetes...

"Elsősorban nem kémekről meg titkos társaságokról szól ez a történet, hanem a nőkkel szembeni erőszakról."

Összességében nagyon jól felépített és rettenetesen valóságos világot kaptunk, kidolgozott és hiteles karakterekkel és egy zseniális sztorit. Mindhárom kötet erősen bírálja a fennálló férfiközpontú rendszert és hiteles képet fest a nők elleni erőszakról és elnyomásról. Azt gondolom Larsson feminista volt. :)

 A legjobb krimi, amit eddig olvastam, talán mert nem egy tipikus krimi. Nálam abszolút kedvenc Lisbeth volt, az egyik legtökösebb női karakter, akiről valaha olvastam, nagyon bírtam.
Ami még érdekes, hogy az első kötetet nem ugyanaz fordította, mint a másik kettőt és szerintem ez érezhető volt. A második és harmadik nyersebb volt és talán ez jobban is passzolt a történethez.

Amit negatívumként megemlítenék, hogy rengeteg név van a könyvekben, nekem kissé nehezemre esett mindet megjegyezni és nem összekeverni, de egy idő után azért belerázódtam.

Értékelésem: 5*/5

Chuck Hogan-The Town-Tolvajok városa

Fülszöveg  (Spoileres):
Négy maszkos férfi – tolvajok, riválisok és barátok Charlestown kemény utcáiról – fegyverrel rabolnak ki egy bostoni bankot. Claire Keesey bankigazgató túszul ejtése és a páncélterem kipucolása még könnyű volt. De az életét a bűnözésre feltevő Doug MacRay azzal nem számolhatott, hogy beleszeret Claire-be. Amikor immár maszk és fegyver nélkül megkeresi a nőt, a kölcsönös vonzalom tagadhatatlan.
Miközben egy konok FBI ügynök lohol a sarkában, Doug egy zavaros és veszélyes munka nélküli életről ábrándozik – egy olyan életről, ami Claire körül forog. Mielőtt azonban az álma megvalósulhatna, Dougnak és csapatának lehetősége nyílik kirabolni Boston nevezetes baseballstadionját, a Fenway Parkot. Kockázatos, mégis ellenállhatatlan lehetőség: ez lenne a tökéletes meló, amivel véget vethetne bűnözői karrierjének, és új életet kezdhetne. Csakhogy, mint hamarosan kiderül, Claire nyomába szegődni talán mindennél veszélyesebb.
A fergeteges befejezés felé vágtató Tolvajok hercege a rablás minden formáját felsorakoztató nyers mese – egyben a bűn, a szerelem, az ambíció és az álmok felejthetetlen Odüsszeiája.

A molyon nem volt valami jó a könyv értékelése, ráadásul mindenki csak csillagozta, sehol egy szöveges értékelés, kicsit furcsállottam a dolgot, hiszen mégiscsak egy Könyvmolyképzős könyvről beszélünk.
A fülszövegből kiderült, hogy ez nem kifejezetten csajos könyv, annak ellenére, hogy van benne szerelmi szál is. Mikor elkezdtem olvasni, teljesen biztos voltam benne, hogy a célközönség a pasik és azok a lányok, akik bírják a bankrablásos, akciódús, lövöldözős sztorikat, úgyhogy nekem való.


A könyv nagyon jól indult, egyből belecsöppentünk egy profi bankrablásba, amit négy gyerekkori barát követ el. A társaság tagjai más és más szerepeket töltenek be a rablásnál, valaki a technikai részét intézi, más a tervet agyalta ki, egy intézi a fegyvereket, egy pedig a kocsit. A négy karakter szerintem nagyon jól ki van dolgozva, Doug a főszereplő, őt ismerhetjük meg a legjobban, de a többiek jellemének kidolgozása sincs elnagyolva, nagyon hitelesek lettek a figurák.

A történet maga is elég jól van felépítve, nekem egyedül  a könyv közepe volt  egy kicsit lapos és vontatott, ott belassult a történet, de aztán szerencsére visszatért a korábbi lendülethez.
 Nagyon tetszett, ahogy a szerelmi szálat kitalálta az író, abszurd volt, mégis hihető. Claire és Doug kapcsolata hazugságokra épült, kudarcra volt ítélve, de én azért végig szorítottam nekik. Érdekes volt, ahogy a bűntudattól szenvedő Doug próbál segíteni Claire-nek a lelki megrázkódtatás feldolgozásában, amit igazából ő és a haverjai okoztak.
Talán Doug volt a legérdekesebb figura a könyvben, nagyon életszerű volt az, ahogy őrlődött a régi élete, barátai és az újrakezdés között. Tudta, hogy a barátai visszatartják őt, de a barátság, bajtársiasság, a közös múlt nagyon erősen kötötte össze őket. Jem engem nagyon idegesített, azt aláírom, hogy tényleg vannak ilyen természetű és gondolkodású emberek, de szerintem egy idióta volt, aki nem használta az agyát.
Az FBI ügynököt is megemlíteném, ő is egy fontos és érdekes figura volt a nagy egészben. A megszállott zsaru, aki ráadásul ugyanazt a nőt szúrta ki, mint az üldözöttje... Szép kis történet!

A könyv vége szerintem remekül lett megoldva, érezhető volt, hogy rohannak a katasztrófa felé, de én nagyon szerettem volna egy boldogabb befejezést.

Chuck Hogannek ez a nyolcadik regénye, Hammet-díjat is kapott érte, és Stephen King a könyvet 2005 legjobb 10 regénye közé sorolta.
Egyébként a könyvet meg is filmesítették Ben Afleckkel a főszerepben, ő is rendezte, Claire Keesey szerepét Rebecca Hallra osztotta. Én még nem láttam, de meg fogom nézni.
Értékelésem: 4/5
Könyvmolyképző kiadó, 2010
500 oldal