John Le Carré: A kém, aki bejött a hidegről

"Hátborzongató izgalom teszi elevenné ennek a vérfagyasztó történetnek minden lapját, melyeken lelepleződik a vasfüggöny mindkét oldalán űzött kémkedés visszataszító valósága... Ez a könyv a kémregény csúcsa."
Yorkshire Post

Agave kiadó, 2013
240 oldal
Eredeti cím: The Spy Who Came in from the Cold
Fordította: Falvay Mihály, Lakatos Anna
ISBN: 9786155272219
Tovább az Agave webshopjába

Fülszöveg:
Amikor Alec Leamas utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és jeges év után végre bejöhet a hidegről.

Ám Kontroll, a brit hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leamasra van szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a hidegbe...

John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják nyilván. A kiadó a regényt megjelenése 50. évfordulója alkalmából Falvay Mihály klasszikus fordításában adja közre ismét. A kötet ezen felül tartalmazza még a szerző két új írását is: az egyiket a nagy sikerű film létrejötte kapcsán írta, a másikat pedig annak alkalmából, hogy a regény fél évszázada jelent meg és vált a műfaj talán legnagyobb klasszikusává.

Még nem olvastam kémregényt, és eddig nem is igazán mozgatott meg a téma, de John le Carré regényéről nagyon sok pozitív véleményt hallottam, ráadásul fent van az 1001 könyv listán is. A könyv 1963-ban, pont 50 éve jelent meg először, ez alkalomból az Agave Könyvek újra kiadta megújult külsővel és az író elő- és utószavával kiegészítve.

Forrás

Alec Leamas, a brit titkosszolgálat kelet-németországi hálózatának vezető ügynöke szeme láttára elveszíti utolsó emberét is, ezért Kelet-Berlinből visszahívják Londonba. Kudarcot vallott, leírták, irodai munkára ítélik. Leamas elindul a lejtőn, lezüllik, inni kezd,még sikkaszt is, ezért kirúgják.

"Magányos figura lett, gyászos tagja az időnap előtt félreállított aktív emberek gyászos kasztjának- víztől eltiltott úszóbajnok, színpadról eltanácsolt színész."

Ezután piti munkákból él és hamarosan még börtönbe is kerül. Persze mindez csak egy jól kitalált terv része, Leamas utolsó nagy dobása., mellyel főnöke, Kontroll megbízza. A célpont a keletnémet titkosszolgálat nagykutyája, Mundt.
Az akció cseppet sem veszélytelen, és váratlan események is nehezítik. Egy idő után már nem tudhatjuk, kinek mi a szerepe a történetben és hogy valójában ki a célpont.

Az első benyomásom a könyvről az volt, hogy rideg. Már a legelejétől érezni lehet a korszak nyomasztó hangulatát, a félelmet, kiábrándultságot és feszültséget, a fallal kettéválasztott Berlin puskaporos levegőjét. Mindenkit megfigyelnek, bárki lehet párttag vagy éppen kém, úgyhogy vigyázni kell, mit mond az ember és kinek.
A könyvben szereplők közül senkire nem lehet egyértelműen rámondani, hogy jó vagy rossz, mint mondjuk egy James Bond filmben, ahol minden fekete és fehér, és a hős mindig győzedelmeskedik.Itt a "hősnek", Leamasnak nincsen csillogó autója, sem méregdrága öltönye, nincs ellenállhatatlan külsője és nem veszik körül bombázó csajok. Egyáltalán nem mondható hihetetlenül zseniális ösztönökkel megáldott szuperkémnek, ő egy átlagos fickó, hibákkal és félelmekkel.
Igazából a két, egymással szemben álló titkosszolgálat között sincs túl nagy különbség, csak a képviselt ország arculata más. Ami közös bennük, hogy a cél érdekében mindkét oldalon gondolkodás nélkül áldozzák fel a gyalogokat.

"Voltaképp azt mondhatjuk, hogy a háború óta a módszerek- a miénk meg az ellenfeleinké- meglehetősen azonosak. "

A történet szövevényes, az író úgy mozgatja a szereplőit és a szálakat, hogy teljesen elbizonytalanítja az

Forrás

olvasóját. Egy idő után már nem lehet tudni, ki kinek dolgozik, hogy mi motiválja a karaktereket és azt sem, hogy az események láncolatában mi lesz a következő állomás. Én különösen élveztem ezt a bizonytalanságot, odaláncolt a könyvhöz, felkeltette a kíváncsiságomat. Mikor már éppen azt hittem, hogy teljesen képben vagyok, történt valami és az addigi elméletemnek lőttek. Apránként csepegteti az író az információkat, sokszor párbeszédeken keresztül, egy kis morzsa és máris más színben látjuk az egész történetet. Éppen ezért nagyon figyelni kell minden kis részletre,és talán emiatt kicsit nehezebb olvasmánynak mondanám.

Bár kémregényről van szó, mégis meg kell említenem, hogy ez a könyv egyértelműen szépirodalom. A nyelvezete, az igényessége kiemeli őt az egyszerű krimik, kémtörténetek gyakran ponyva minőségű világából egy magasabb szintre. Élvezet volt olvasni minden sorát, a kiváló magyar fordítás Falvay Mihálynak köszönhető.

Izgalmas és egyben fojtó hangulatú regény ez, ami által hiteles képet kaptam a történelem egyik gyászos és hitevesztett korszakáról. Érdekes és lebilincselő olvasmány, időnként nekem talán túlságosan is tárgyilagos volt, de ettől függetlenül kiváló könyvnek tartom.  

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Értékelésem: 4,5/5

Kedvenc idézet:

"Mondják, a halálraítélteket időnként megmagyarázhatatlan jókedv fogja el, mintha pusztulásuk, miként a gyertyalángba repülő pillének, a kiteljesedésükkel esnék egybe."

Néhány érdekesség az íróról:

John le Carré
Kép forrása

•  Eredeti neve David John Moore Cornwell
• 1950-ben belépett a brit hadsereg hírszerző testületéhez, ahonnan Ausztriába irányították. Ott főként a Vasfüggönyön átjutott embereket hallgatta ki.
• Miután visszatért Angliába,  az MI5-nak kémkedett szélsőbaloldali csoportokba beépülve, lehetséges szovjet ügynökök után kutatva, 1960- banátkerült az MI6-hez – a külföldi hírszerzéshez – és másodtitkárként beépülve dolgozott a bonni Brit Követségen. 
• Lord Clanmorris (írói nevén John Bingham) bátorítására kezdett bele az írásba, az 1961-es Ébresztő a halottaknak volt az első regénye.
• A Kém, aki bejött a hidegről hatalmas sikere miatt lépett ki a hírszerzéstől 1964-ben, hogy csak az írásnak szentelhesse az életét.
• 1964-ben elnyerte a Somerset Maugham-díjat
• 2008-ban a Times a huszonkettedik helyre rangsorolta az "50 legnagyobb brit író 1945 óta" című listáján.
  (Forrás: Wikipédia)