218 oldal
Eredeti cím: Do Androids Dream of Electric Sheep?
Fordította: Pék Zoltán
ISBN: 9637118217
Tovább az Agave webshopjába
Fülszöveg:
Nexus 6, másolatok, Deckard, Rachel...
A nevek ismerősek. A könyv is. Philip K. Dick korszakalkotó regénye, amely alapját képezte Ridley Scott kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak. A kötethez három vezető irodalomtörténész - Bényei Tamás, H. Nagy Péter és Tillman J.A. - írt kísérő szöveget, amelyek segítségével végre a helyére kerülhet Dick egyik legnagyobb hatású alkotása.
Philip K. Dick neve a sci-fi rajongók körében nem ismeretlen, ő a műfaj egyik legnagyobb alakja, műveit 25 nyelvre fordították le és több könyvéből film is készült, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal például Ridley Scott kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak szolgált alapjául.
Az eredetileg 1968-ban megjelent regényt az Agave Könyvek először 2005-ben adta ki, és mivel a népszerűsége a mai napig töretlen, a Könyvhét alkalmából utánnyomás készült belőle. Kapva kaptam az alkalmon, ugyanis be kell vallanom, hogy én, annak ellenére, hogy szeretem a science fictiont, Dick-től még nem olvastam semmit, és ez ellen most már tennem kellett.
A történet egy elképzelt jövőben, a Végső Világháború után játszódik, ahol a Föld teljesen tönkrement, szemét és a por, a nukleáris szennyezettség, a radioaktivitás szinte minden állatot kiirtott, és az emberek többsége más bolygókra költözött.
"Először- különös módon- a baglyok haltak ki."A Földön maradottak között óriási kincs, státusszimbólum egy élő állat birtoklása, hiszen olyan kevés maradt belőlük. Egy vagyon még a legkisebb is, és akinek nem telik rá, a jómód látszatát az élőhöz megszólalásik hasonlító másállattal, egy elektronikus utánzattal tartja fenn.
A Földön élők között van Rick Deckard is, aki rendőrként dolgozik, és legújabb megbízásában hat szökött Nexus 6 típusú androidot kell felkutatnia és kiiktatnia. A Nexus 6 a legfejlettebb technikával készült, amelyet már szinte meg sem lehet különböztetni az embertől. Külsőre teljesen olyanok, mint mi, organikus anyagból készültek, testfelépítésük is megegyezik az emberével; intelligensek, de egyvalami hiányzik belőlük: az empátia. El tudják játszani, de nem érzik. Éppen azért egy empátiateszttel szűrték ki eddig őket, de ahogy fejlesztik az androidokat, nem biztos, hogy ez a módszer elég megbízható. Ráadásul attól, hogy valaki nem mutat empátiát, még nem biztos, hogy android. Kezd összemosódni a határ ember és android között.
"Hiszen végeredményben az empátia elmossa a határokat vadász és áldozat, győztes és legyőzött között."Miután befejeztem a könyvet, arra gondoltam, hogy addig senki nem vallhatja magát SF-fannak, amíg legalább egy Dick-művet el nem olvasott. Azt hiszem, én is most váltam igazán ennek a műfajnak az őszinte rajongójává, úgy érzem, mintha átestem volna az igazi tűzkeresztségen.
Ez a könyv egy olyan alapmű, amit egyszerűen nem szabad kihagyni. Zseniális. Pedig féltem tőle. Féltem, hogy túl sok lesz, túl elvont, de abszolút pozitív csalódás volt. És minél többet gondolkodom rajta, annál jobban megfog.
A Dick által lefestett jövőkép nagyon ijesztő és valóságos, egy tönkretett, kizsigerelt bolygó lett a Földből, ahol a portól már a nap sugarai sem jutnak át, ahol az állatokat szinte teljes egészében kiirtottuk, az emberiség pedig inkább más bolygókra települ át. Az anyabolygón maradottak emberi roncsok, akik közül bár legtöbben fizikailag épek, depresszióval és egyéb lelki problémákkal küzdenek, szánalmas és kilátástalan életükben egyetlen megnyugvást a Pennfield-orgona nevű hangulatmanipuláló eszköz nyújtja számukra, és a Mercerizmusnak nevezett tömegvallás, mely hallucinációkon, szuggesztión keresztül próbál valamiféle lelki közösséget nyújtani egyfajta menedékként.(Legalábbis én így értelmeztem, de ez tipikusan olyan könyv, amit többször kell elolvasni ahhoz, hogy mindent tökéletesen megérts és felfedezz és ezen a részen még vannak sötét foltok.)
Az androidok szinte teljesen olyanok, mint az emberek, és mégsem. Hiányzik belőlük az empátia, az együttérzés, de sajnos ez nem elég ahhoz, hogy megkülönböztessük őket magunktól, hisz az emberek egy része sem mutat empátiát. Akkor mi is a különbség ember és android között? Az az ember, akinél alacsony az empatikus képesség, az nem ember?
A legjobban az fogott meg a könyvben, hogy nagyon elgondolkodtató, komoly morális, etikai és filozófiai kérdéseket vet fel, amelyekre nem is lehet egyértelműen választ adni. Mitől ember az ember? Lehet lelke egy általunk létrehozott gondolkodni képes lénynek? Jogunkban áll csak azért megsemmisíteni valamit, mert más? Milyen következményekkel jár, ha az ember istent játszik? Ezekre a kérdésekre nem ad egyértelműen választ, és attól még érdekesebbé válik az egész mű, hogy kétségek közt tartja az olvasót azzal kapcsolatban, hogy ki is számít embernek: többször megfigyelhető, hogy az androidok bizonyos helyzetekben emberhez méltóbban viselkednek, mint maguk az emberek.
 |
| Rick Deckard a Szárnyas fejvadász című filmben, akit Harrison Ford játszott Kép forrása itt |
A másik dolog, ami miatt nagyon izgalmassá válik ez a regény, Rick Deckard folyamatos énkeresése és saját személyiségének, jellemének felülvizsgálata. Végig elemzi a tetteit és azok önmagára gyakorolt hatását, elbizonytalanodik, és a végére teljesen más embernek érzi magát, átértékeli a saját magáról alkotott képét, megkérdőjelezi cselekedeteinek, eddigi döntéseinek helyességét.
Deckard hihetetlenül izgalmas karakter, és egészen érdekes élmény volt valaki lelki, morális vívódásaiba ilyen szinten betekinteni.
A mély mondanivaló mellett egyébként a könyv egy remek sci-fi, cyberpunk és krimi regény is, amely bővelkedik akciójelenetekben, feszes tempójú és végig fenntartja az olvasók érdeklődését. Ráadásul kifejezetten egyedi hangulatot áraszt magából. A magányosság, kilátástalanság érzése hatja át a könyvet, árad belőle a melankólia. Nagyon hatásos, ezzel teljesen ráhangolt a könyvben megálmodott világra.
 |
| Philip K. Dick Kép forrása |
A könyvben található három értekezés is a könyvről, illetve a filmről, amiket szintén érdemes elolvasni, egészen érdekes szemszögből láttatják a művet.
A könyv hatására megnéztem a belőle készült filmet, a Szárnyas fejvadászt is, és azt kell mondjam, a könyv klasszisokkal jobb. Értem, hogy miért lett kultfilm Ridley Scott filmjéből, de attól még nem igazán tudtam szeretni, nem nyűgözött le úgy, ahogyan a könyv.
A kötetet nagyon köszönöm az Agave kiadónak!
Értékelésem: 5/5
Kedvenc idézet:
"Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése