John Green- Csillagainkban a hiba

Gabo, 2013
296 oldal
Eredeti cím: The Fault in Our Stars
Fordította: Bihari György
ISBN: 9789636896171
Tovább a kiadó webáruházába

Fülszöveg:
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Amikor először megláttam a könyv borítóját, teljesen beleszerettem. Egyszerű, mégis annyira szép, vonzza a tekintetet. A fülszöveg elolvasása után már kissé elbizonytalanodtam. Nem igazán szoktam romantikus könyveket olvasni, beteg emberekről szólót meg pláne nem. Valahogy az ötlet is kicsit abszurdnak tűnt, hogy valaki haldokló tinikről írjon szerelmes történetet. A sok pozitív vélemény viszont mégiscsak meggyőzött arról, hogy bizony ezt a könyvet talán mégis érdemes elolvasnom. A kötet elolvasása után pedig már azon gondolkodtam, hogy 1. ) miért nem olvastam hamarabb és 2. ) ha most újra elolvasom, azt túl korai?

" Hazel a nevem. Tizenhat éves vagyok. Pajzsmirigyrákom van, és áttétek a tüdőmben. Egyébként oké vagyok. "

A könyv főszereplője, mint ahogy a fenti idézetből is kiderül halálos beteg. Hazel végső stádiumban lévő rákos, aki egy gyógyszernek köszönhetően kapott még egy kis időt, de nincs esély a gyógyulására és ebbe bele is törődött, megtanult együtt élni a halál gondolatával. Édesanyja unszolására támaszcsoportba jár, amit ő leginkább csak nyűgnek érez addig, míg meg nem ismerkedik itt Augustus Waters-szel, egy nagyon elbűvölő, oszteoszarkómából felgyógyult sráccal, aki Hazellel ellentétben nem hajlandó elfogadni a csendes elmúlást, nyomot akar hagyni a világban, valami jelentőset szeretne tenni. Rögtön szimpatikusak lesznek egymásnak, és lassan egymásba szeretnek. Kihasználják az időt, ami jutott nekik és úgy élnek meg minden napot, mintha az utolsó lenne, hiszen számukra csak pillanatok vannak megírva a csillagokban. Ez a történet nem happy end.

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

Őszintén szólva elég megrázó élmény volt a könyv olvasása, egyszerre volt borzasztóan szívfájdító és  lélekemelő is. Hol nevettem Hazel és Gus poénjain, hol a fájdalom és az elkeseredettség érzése kerített hatalmába, amikor Hazel próbált távolságot tartani mindenkitől, mert nem akarta megsebezni azokat, akik szeretik őt.

"-Ilyen vagyok. Ilyen. Mint egy gránát, mama. Gránát vagyok, ami előbb-utóbb felrobban, és szeretném a minimumra csökkenteni a sebesültek számát, érted?"

  Nem gondoltam volna, hogy ennyi érzelmet fog kiváltani belőlem, de az írónak sikerült úgy a padlóra küldenie, hogy közben mégis boldoggá tett. Az idei évem egyik legkülönlegesebb olvasmánya volt és még napokkal az elolvasása után is a hatása alatt vagyok. Nem tudom, mennyire sikerül összeszednem a gondolataimat, annyi minden kavarog a fejemben, de azért remélem nem leszek túlságosan csapongó. :)

A történetről nem fogok többet írni, nem szeretnék túl sokat elárulni, bár talán nem nehéz kitalálni a könyv végét. Inkább azt emelném ki, hogy mennyire gondolatébresztő volt a könyv. Elgondolkodtatott: vajon fel lehet készülni a halálra? Van értelme reménykedni egy reménytelen helyzetben? Szülőként fel lehet dolgozni azt, hogy a gyereked haldoklik? A szerelem túlél mindent? A könyv tele van mély gondolatokkal és komoly témákkal, amire nem is számítana az ember egy young adult kötetben. Rávilágít, mennyire rövid és törékeny az élet, és hogy mennyire más úgy élni a mindennapokat, hogy a halál ólálkodik a sarkadban.
Rengeteg bölcsesség, tapasztalat és életigenlés van ebben a könyvben, és úgy tanítja az olvasót, hogy észre sem vesszük, finoman hangol át minket, akár egy hangszert.

FORRÁS

"– Oké – mondta egy örökkévalóság után. – Nálunk talán az oké lesz az örökké. – Oké – bólintottam."

Annak ellenére, hogy az egész kötet az elmúlás, tehetetlenség  és a beletörődés témáját boncolgatja, mégis voltak vidám, kacagtató pillanatok is, amiket nagyon szerettem. Hazel és Gus humorral és öniróniával próbálta oldani a hangulatot és átvészelni a hétköznapokat. Ez nagyon szimpatikus volt, hogy sikerült egy kis vidámságot csempészniük az életükbe, ez tényleg csodálatos hozzáállás, hiszen humorral sokkal könnyebb elviselni mindent szerintem.

A két főszereplő szerelme nagyon megható volt, még nekem is, pedig nem szeretem a szerelmi történeteket. És persze tragikus. Szerettem, hogy nem kapkodtak, nem estek rögtön egymásnak, rengeteg beszélgetésen és közös programon keresztül tényleg megismerték egymást, így  a szerelmük lassan bontakozott ki. Nagyon élveztem ezt a folyamatot, tényleg üdítő volt egy olyan szerelemről olvasni, ami igaz és nem csak egy kis romantikus tinifellángolás, aminek semmi alapja nincsen.

Forrás

"A szerelem az, hogy mindenképpen megtartjuk az ígéretet."

Augustus, a rákból felgyógyult srác, aki mindenképpen nyomot akar hagyni a világban, nagyon eleven és vibráló karakter a könyvben. Annyira szerethető, hogy még én is majdnem belezúgtam a könyv végére. Jópofa, okos, humoros, vagány és élettel teli, még fél lábbal is. Azt hiszem, őt mindenképpen jelölni kell a Könyves Álompasik párbajára. :)

Hazelt is nagyon megszerettem, tetszett az élethez való hozzáállása, 16 éves lányhoz képest nagyon jól és éretten állt a dolgokhoz, ráadásul remek humorral lett megáldva.
Igazából minden karakter ki lett dolgozva rendesen, nem volt olyan érzésem, hogy felületesen ábrázolt volna bárkit is az író. Még a mellékszereplőket is egytől-egyig nagyon hitelesen írta le, köztük Isaac volt nálam az abszolút kedvenc. A srác, aki a szemműtéte után nem a vakságán kesereg, hanem hogy elhagyta a barátnője. Ettől annyira igazi ez a könyv, mert elhiszem, hogy egy kamaszfiú tényleg képes így gondolkodni.

"Isaac túl van a műtéten. Jól ment. Hivatalosan KKM.
Ez azt jelenti, hogy „kóros képlettől mentes”. Pár másodperc múlva jött a következő SMS.
Viszont vak. Ez a rossz hír."

Ami még megfogott a könyvben, az az író stílusa. Hihetetlenül gördülékeny, olvasmányos a kötet, a szóhasználata, a fogalmazásmódja már az első oldaltól kezdve magával ragadott. Ez az egyik legnagyobb erőssége az írónak, valamint az őszintesége, ami miatt igazinak érzek minden szót a könyvben.

A Csillagainkban a hiba egy alapmű, mindenkinek el kellene olvasnia, aki már elmúlt 15. (Alatta nem ajánlom, mert a témához már kell egy kis érettség.)
Egy megkapó és elragadó történet szerelemről, az életről és az elmúlásról. Nálam nagybetűs KEDVENC lett, és bekerült azok közé a könyvek közé, amiket érdemes újraolvasni többször is.

Értékelésem: 5/5 Kedvenc

FORRÁS

Pár szó az íróról:
John Green 1977-ben született Indianapolisban, de a Florida állambeli Orlando-ban nőtt fel. Diplomáját 2000- ben szerezte meg angol és vallási tanulmányaiból.
A főiskola után öt hónapot egy gyermekkórházban dolgozott lelkészként. Az itt megszerzett tapasztalatok, a  gyermekek halálos betegségei és szenvedéseik inspirálták őt, hogy író legyen, és később, hogy megírja a Csillagainkban a hiba című könyvét.
Több évig dolgozott Chicago-ban a Booklist-nál kiadói asszisztensként, jelenleg a The New York Times munkatársa.
Többek között Printz-éremmel, Printz-oklevéllel és Edgar díjjal büszkélkedhet. (Forrás: Wikipédia, Gabo)

További magyarul megjelent művei:
Alaszka nyomában
Katherine a köbön -Avagy a szerelem képlete 

A könyvet nagyon köszönöm a Gabo kiadónak!

Paul McEuen- Spirál

Gabo kiadó, 2012
372 oldal
Eredeti cím: Spiral
Fordította: Mihály Árpád
ISBN:  9789636895365
Rendeléshez kattints ide!

Fülszöveg:
„A Spirál nagyon is félelmetesen valóságos történet. A tudományos részletek hitelesen csengenek, írásmódja eleven és hajszálpontos. Az akció az utolsó pillanatig feszültséggel teli, a cselekmény hibátlan. Izgalmas bemutatkozás a thriller műfajának legfrissebb képviselőjétől. Isten hozta a fedélzeten.” 
Steve Berry

Csendes-óceán, 1946 
A Brit Hadsereg Liam Connor főhadnagyot, a biológiai fegyverek szakértőjét küldi az Amerikai Haditengerészet segítségére, hogy meghiúsítsák a japánok utolsó kétségbeesett próbálkozását, amelynek során egy tengeralattjáróval akarják eljuttatni az amerikai kontinensre a világ első biológiai szuperfegyverét. A küldetés neve: Uzumaki. Jelentése: Spirál. 
Katasztrofális következményekkel járna, ha a fegyver működésbe lépne; hogy nyoma sem maradjon, felrobbantják a történelem negyedik atombombáját.

New York, napjainkban 
A Nobel-díjas Connor a nanotechnológia élvonalába tartozó kutatásokat végez, és azon imádkozik, hogy a Spirál kísértete soha ne térjen vissza. Ám most mégis itt van, a tétek pedig sokkal magasabbak. 
A legújabb technológiával kombinálva a Spirál gyakorlatilag megállíthatatlan lenne, az ellenszer pedig egyedül Connor titka. Saját és szerettei élete is veszélyben forog, mert a Spirált keresők semmitől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék és eltemessék e tudást. Megindul a hajsza a Spirálért: vajon túléli-e az emberiség a leselkedő világvégét?

Paul McEuen a Fizika Goldwin Smith Professzora a Cornell Egyetemen. A nanotechnológia kitüntetett szakértője a nanoelektronika kémiai és biológiai alkalmazásával foglalkozik, és tanácsadója volt többek közt a CIA-nak, az Intelnek ill. a Harvard Egyetemnek. Ez az első regénye.

A Spirál tavaly jelent meg a Gabo kiadó gondozásában és én azonnal felfigyeltem rá. A borítója nagyon látványos és a téma is érdekelt. Biológiai fegyverekről eddig csak filmeket láttam, épp ezért itt volt az ideje olvasni is róluk.

A könyv a II. világháború végén kezdődik, a japánok elvesztették a háborút, és ebbe nem tudnak beletörődni. Kifejlesztenek egy különösen fertőző és borzalmas lefolyású vírust, amit rá akarnak szabadítani az USA-ra és az egész világra.

"Az uzumaki a kamikazék végső küldetése volt. Egy nemzet öngyilkos akciója, hogy térdre kényszerítse a világot."

 1946-ban a tervüket meghiúsítják az amerikaiak. Azt hiszik, elpusztították a vírust, azonban Liam Connor, egy gombaszakértő titokban megtart egy fiolát.
A történet napjainkban folytatódik, Connor igazi híresség a nanotecnológia világában, emellett a gombák kutatásának éllovasa. Kettős életet él: ott az ismert professzor és szerető nagyapa, viszont amiről senki nem tud, hogy Liam az uzumaki ellenszerén dolgozik.
Sajnos valaki mégis rájön erre és ettől a pillanattól kezdve sem Liam, sem a családja, sem a világ nincsen többé biztonságban.

" Az uzumaki...hogy is mondják?...A végső fegyver. Ha kiengedik, nem lehet megállítani."

A regény az elejétől kezdve tele van feszültséggel, végig fenntartja a figyelmet, néhány rész olvasása közben tiszta ideg voltam, annyira beleéltem magam a történetbe.
Hátborzongató még belegondolni is, mennyire könnyen ki lehetne irtani egy országot. Elég egyetlen embert megfertőzni és jó helyen elengedni. Mindig is úgy gondoltam, hogy a következő nagy háborút már nem hagyományos fegyverekkel fogják vívni, egyszerűen lefertőzik az ellenséget egy halálos kórral. A biológiai támadást kivédeni  lehetetlen ellenanyag nélkül. Félelmetes. Nagyon remélem, hogy egy ilyen borzalmat sem kell megélnem.

Paul McEuen

A könyvben az a legijesztőbb, hogy olyannyira valószerűen írja le az eseményeket, a technikai eszközöket és a gombák kutatásáról szóló részeket, hogy az ember úgy érzi, ez a szörnyűség velünk is bármikor megtörténhet.
A hitelesség nyilván abból fakad, hogy az író maga is a fizika és a nanotechnológia tudósa, ráadásul a főhőshöz hasonlóan ő is a Cornell egyetem professzora.
Örültem, mert a könyvből tanultam is, rengeteg dolgot megtudtam a gombák és a vírusok természetéről, és betekintést nyertem a robotika, nanotechnológia világába.

A téma talán nem tűnik csajosnak, de nem kell megijedni tőle, én abszolút élveztem minden sorát, ráadásul egy leheletnyi szerelem is van a történetben. Tényleg csak egy minimális.

A hajsza a vírus birtoklásáért és megállításáért nagyon jól megírt krimiként van tálalva. Egyáltalán nem kiszámítható, van benne egy-két igazán meglepő csavar. Nagyon élveztem, hogy nem tudtam mi lesz a vége.
Ráadásul a történetet több szereplő szemszögéből láthatjuk, ami különösen jó megoldásnak bizonyult. Sok pluszt adott a könyvnek, hogy hol a professzor fejébe enged betekintést, hogy a kissé szadista hajlamú Orchid-éba.
Itt azért megemlítenék egy dolgot, ami miatt nem lett nálam öt pontos a könyv: szerintem túl sok szereplőt szólaltatott meg az író. A kevesebb néha több, és itt én ezt éreztem. Voltak emberek, akikkel csak egy fejezet erejéig találkoztunk és a későbbiekben sem volt semmi szerepük. Én feleslegesnek éreztem őket.

Ettől eltekintve szerintem tényleg nagyon lebilincselő olvasmány, merem ajánlani mindenkinek, aki kedveli a krimi/thriller műfajt. Remélem meghoztam a kedvet az elolvasásához, nem érdemli meg azt a mellőzést a könyv, amelyet eddig kapott.
A történet nemcsak engem fogott meg, a megfilmesítés jogát már meg is vette az egyik filmstúdió, úgyhogy elképzelhető, hogy nemsokára a mozikban is izgulhatunk.

Értékelésem: 4,5/5 

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!