Gail Carriger: Changeless – Változatlan

Könyvmolyképző kiadó, 2012
390 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Eredeti cím: Changeless

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Alexia Maccon, Woolsey grófnéja egy kora esti órán arra ébred, hogy férje, akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene, teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, magára hagyva Alexiát, akinek így egyedül kell megbirkóznia egy egész természetfeletti regimenttel, akik már ott várják lakása küszöbén; az űzött szellemek seregével, és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve: van egy legújabb divat szerint készült napernyője, és harapós modora. Még amikor nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, és egy egész farkas falkával kerül szembe, akkor is helytáll. Erre pedig csak egy lélektelen képes… 
Arra is marad ideje, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.

Nagyon vártam már ezt a kötetet, az első rész (amiről itt olvashattok bővebben) zseniális volt, rögtön rajongója lettem az írónőnek. Egyedi stílusa van és remek humora, amivel engem megfogott.
Az elsőhöz hasonlóan a Változatlan is nagyon tetszett, talán izgalomból kicsit több volt benne, Lord Macconból pedig egy picit kevesebb.
Alexia továbbra is az egyik kedvenc karakterem, pimasz, vicces, szókimondó és nagyon jó éles helyzetekben. Ebben a kötetben kevesebb volt a közte és Lord Maccon közt zajló évődésből, de ez annak köszönhető, hogy az említett- egyébként nagyon imádnivaló- alfahím kevesebbet szerepelt. Elbírtam volna többet is belőle, de a hiányát az írónő elég sikeresen kompenzálta a rengeteg kalanddal és rejtéllyel.
Aminek örültem, hogy a cselekményszál elvezetett Londonból és egyenesen Skóciában köthettem ki Alexiával. Persze nem is akárhogyan, léghajóval utazott a kalapokra igen kényes főhősnő, ahogy az egy steampunkkal megbolondított viktoriánus kori történetben illik.
Skócia azért is tetszett nagyon, mert rengeteg dolog derült ki Lord Maccon múltjáról, ami még érdekesebbé tette a karakterét.

SPOILER
Amellett, hogy a régi szereplőkről sok új dolog derül ki, új szereplővel is gazdagodik a történet. Egy nagyon ellentmondásos, de alapvetően elég szimpatikus hölgyről van szó, Madame Lefoux-ról. Egy férfiruhát hordó tudós, aki kalapokat árul, és nem mellesleg a saját neméhez vonzódik. Khm... egészen szokatlan, de szerintem csak színesítette a könyvet és a történetet.
SPOILER VÉGE

Ami plusz pont, hogy kialakult még egy szerelmi szál, amiről nem szeretnék elárulni túl sokat, mindenesetre én jót mosolyogtam az események alakulásán ezen a fronton is. Igazán vicces, amikor egy ilyen prűd és illemszabályokkal teli társadalomban titkos viszony szövődik. Mindenki csak irul-pirul. :)

Amit továbbra is szerettem, azok a steampunk stílusú eszközök és gépezetek. Fantasztikusan lenyűgöznek ezek a dolgok. Ha hóbortos milliomos lehetnék, biztos, hogy ilyen stílusú holmikat és kiegészítőket hordanék. Alexia esernyője például tényleg eszméletlen. Nagyon jó ötlet volt az írónőtől, ezzel teljes lett Alexia megjelenése.

Egyetlen dolog nem tetszett: hogy úgy lett vége, hogy tiszta ideg lettem, Lord Macconra borzasztó dühös vagyok még most is, legszívesebben fejbe kólintanám, hogy kapjon már az eszéhez. Ennyire nem lehet h*lye!
Az írónő pedig igazi szadista, hogy ilyen kínok között hagyja vergődni hűséges olvasóit. Remélem nagyon gyorsan elkészülnek a magyar fordítással, mert ahogy megjelenik én rohanok is a boltba megvenni, az biztos.
Ezt leszámítva, vagy ezzel együtt nagyon imádtam az egészet és egy nap alatt ki is olvastam.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:

"– Tényleg foglalkoznunk kell a kommunikációnkkal. Talán, ha nem a házastársi érintkezés más formái érdekelnének egyfolytában, még hozzá is jutnék az adatokhoz, amikre szükségem van, hogy ne kapjak gutaütést! – Erősen oldalba bökte a férfit. – Több beszélgetés, kevesebb ágytorna!" 348. oldal

Aki a steampunk stílusról és műfajról szeretne többet megtudni, az katt ide!
Az írónő oldala: itt

És a végére néhány steampunk kiegészítő:

Gail Carriger: Soulless-Lélektelen

Könyvmolyképző Kiadó, 2012
374 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Eredeti cím: Soulless

Fülszöveg:
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.

Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?

Nagyon régóta szemezek ezzel a könyvvel, rögtön megfogott a borító és a fülszöveg. Meg is rendeltem a Könyvmolyképző nagy féláras akciójában, de csak most olvastam el. Eddig a könyvtári könyvek voltak a porondon, de nem bírtam tovább és lekaptam a polcról.

El sem tudom mondani, mennyire tetszett. Jó könyvre számítottam, de sokkal jobbat kaptam.
Az írónő stílusa remek, nagyon tetszettek a párbeszédek. A világ, amit alkotott szintén fantasztikus. Kinek jutna eszébe, hogy Jane Austen világába belekeverje a vámpírokat, vérfarkasokat, lélekszipolyokat és ezt mind megbolondítsa egy kis steampunk beütéssel? Zseniális! Még hasonlót sem olvastam eddig.

A  kor miliője is nagyon tetszett, magam előtt láttam a korabeli Londont, a sok puccos hölgyet és urat.
Alexia Tarabotti karaktere egyszerűen felülmúlhatatlan, nagyon jól szórakoztam, ahányszor csak megszólalt. Értelmes, gyakorlatias és rettentő vicces. Nagyon bírtam, hogy micsoda tragédiaként élte meg például a barátnője borzasztó kalapjait vagy a rá támadó vámpír öltözetét.
Másik kedvencem Lord Maccon volt természetesen. Amit Miss Tarabotti kisasszonnyal műveltek, az egyszerűen csúcs volt. Lord Maccon nagyon szimpatikus pasi, tetszett a hirtelensége és a nyers stílusa.

Amellett, hogy jól szórakoztam, a történetben volt kellő mennyiségű romantika-szintén nem a megszokott módon tálalva- és izgalom is bőven akadt.
A titkos tudós társaság a polipmániával, az elvakult tudósokkal és a gólemmel szintén remekül ki lett találva és dolgozva.

Egy szó, mint száz, le vagyok nyűgözve. Alig várom a folytatást, amiből szerencsére lesz bőven.
Értékelésem: 5/5*

Kíváncsi lettem és rákerestem az írónő képére, mikor megláttam, azonnal szimpatikus lett. Látszik a hölgyön, hogy nagyon eredeti figura. :)

Az írónő fölolvas a könyvből:



További kötetek:

Hamarosan sorra kerülnek

A közeljövőben ezeket a könyveket fogom olvasni, persze lesz még más is, a Könyvmolyképző webáruház nyitási akcióján is szeretnék venni néhány könyvet, illetve a könyvhéten, de az még bizonytalan, úgyhogy azokat hoztam, amik már biztosak. :)

Gail Carriger- Soulless- Lélektelen
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta? 
Könyvmolyképző Kiadó, 2012
374 oldal

Erin Morgenstern- Éjszakai cirkusz

A cirkusz váratlanul érkezik.

Jövetelét nem jelzi semmi.

Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.

Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle.

Az éjszakai cirkusz fekete-fehér sátraiban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén csak egyikük maradhat életben. Ám Celia véletlenül rájön erre, s feladva a versenyt, közösen lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket onnantól fogva csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben gyanútlanul egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a meleg. Mestereik azonban megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, és közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen kiutat látnak, de ahhoz minden tehetségüket latba kell vetniük...

Az Éjszakai cirkusz 2011 szeptemberében jelent meg Angliában és Amerikában, azóta számos nyelvre lefordították. Több héten át vezette a The New York Times bestseller-listáját, 2011-ben pedig jelölték a Guardian legjobb elsőkönyves díjára.

A bestseller alapján 2013-ban elkészülő film forgatókönyvírója a Jane Eyre című filmben végzett munkája révén híressé vált Moira Buffini, producere pedig a Twilight-sorozat mögött álló Summit Entertainment és a Harry Potter-filmek producere, David Heyman lesz.
Libri Könyvkiadó, 2012
400 oldal

Diana Rowland - A démon jele
Amikor a fiatal rendőrnőt, Kara Gilliant ötévnyi utcai járőrözés után előléptetik nyomozóvá, azonnal egy brutális gyilkosság közepébe csöppen. Az áldozat holttestére a helyi víztisztítótelepen találnak rá, testén a kegyetlen kínzásokra utaló ezernyi seb között rábukkannak egy művészi tökéletességgel kidolgozott és hátborzongatóan ismerős jelre. A louisianai Beaulacban azt hitték, három éve véget ért a rettegett sorozatgyilkos vérengzése, most azonban minden jel arra utal, hogy a Jelfaragó visszatért.

Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem egy átlagos gyilkosság, hanem egy természetfeletti erővel rendelkező démon borzalmas bűntette. Mivel Kara misztikus képességekkel rendelkezik – másik látása révén képes megidézni a démonokat –, különös összefüggésekre bukkan, és nemcsak arra jön rá, mire készül a gyilkos, de arra is, hogy mikorra tervezi mindent elsöprő gaztettének végrehajtását. Mire eljön a telihold napja, már csak a gyilkos személye kérdéses.

Kara az életét kockáztatva szembenéz a gonosszal, miközben egy természetfeletti szépségű Démon Lord kísért az álmaiban, nappal pedig egy jóképű, de gyanakvó FBI-ügynök követi minden lépését.

„A szexi démonidéző izgalmas nyomozása minden idők leggonoszabb sorozatgyilkosa után. Bűn lenne kihagyni.”

- Charlaine Harris -
Kelly Kft., 2011

284 oldal

Grecsó Krisztián- Mellettem elférsz

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is.

Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

"Mindig ugyanazt szajkózták, szórakozott vénembernek gondoltam őket: az anyai nagyapámat meg az apai nagymamámat. Sátoros ünnepéknél játszották el, mint valami rituálét, hogy belekezdtek a történetükbe, és pontosan ugyanazokkal a szavakkal mondták el, mint legutóbb. És mi, a család, ugyannál a résznél nevettünk, esetleg valamelyik nagynéném mondott valamit – persze ugyanazt. Azon is nevettünk. Kamasz voltam, úgy hittem, öregek, szenilisek. Nem tudtam, hogy a tüzet őrzik, a hagyományt, a családi emlékezet morzsáit söprik össze. Talán utoljára. Ha akartam, ha nem, hallottam a meséiket. Azóta is ebből élek. Csak már kénytelen vagyok magam továbbkölteni őket. De szerencsére azt megtanultam, hogy üres ember, aki mellett nem fér el a múltja." 

Grecsó Krisztián

Magvető Könyvkiadó, 2011
292 oldal