Mary Ann Shaffer- Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Park kiadó, 2010
290 oldal
Eredeti cím: The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society
Fordította: Szántó Judit
ISBN: 978-963-530-885-9
Részlet a könyvből: http://parkkiado.hu/pdf/421.pdf

Fülszöveg: 

1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

A legutóbbi könyvtárazásom során nagyon megörültem, mikor bent találtam ezt a könyvet, már régen szemeztem vele. Meseszép a borítója és a címe is nagyon eredeti.

A történet 1946-ban játszódik, közvetlenül a II. világháború után. Juliet, egy Londonban élő írónő írói válsággal küzd, legutóbbi kiadott könyve után nem találja a témát a következőhöz. Ekkor levelet kap egy idegen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A két idegen között levelezés kezdődik, mely során megismerjük a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság történetét, egy titkos disznóvacsora következményeit,  a szigeten élők mindennapjait a háború alatt, és nem utolsósorban a Társaság tagjait, akikkel szintén levelezésbe kezd Juliet.

Guernsey

Hihetetlenül bájos történet rejlik szépséges borító mögött. Egy hangulatos levélregény, mely stílusában kicsit Jane Austenre emlékeztet. Humoros, kedves, de ami engem igazán megfogott benne, az az, hogy egy számomra ismeretlen szegletét mutatta be a világháborúnak, mégpedig a hétköznapokat.
Guersney szigetét megszállták a németek, stratégiai fontosságú pontnak hitték, és itt állomásoztak évekig. Én nem is tudtam erről ezelőtt, sem arról, hogy teljesen elvágták őket a külvilágtól.
Ezalatt az itt élők persze próbáltak kitartani, de  ahogy telt az idő, egyre nehezebb volt az élet.
Szerencsére nem a az elborzasztás vagy az együttérzés erőszakos kikövetelése volt az írók célja, inkább az apró dolgokba láthatunk bele: hogy hogyan támogatják egymást a csoport tagjai, miként találnak szépséget a sok nélkülözés közepette is, vagy hogy mivel tartják életben a reményt.

Bár a történetben az Irodalmi Társaság ötlete először csak egy vacsora alibijeként fogant meg a szereplőkben, végül valódi értelmet nyert: közösséggé és barátokká kovácsolta a tagokat, akik az irodalom szeretetéből és egymásból merítettek erőt a mindennapokhoz.

Szeretek olyan könyveket olvasni, ahol ennyi irodalomkedvelő ember van. Ráadásul a szereplők nagyon eredetiek és szerethetőek, a levelezés során olyan jól kirajzolódnak a karakterek jellemvonásai, hogy a könyv végére úgy éreztem, mindannyiukat ezer éve ismerem.

Jó ötletnek bizonyult, hogy levélváltásokból ismerjük meg a történetet és a szereplőket is. Mivel több ember levelét olvashatjuk, mindig a levélíró szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ettől sokkal sokszínűbb és valóságosabb képet kapunk mindenről.

Összességében nagyon kellemes olvasmány volt, a vége kiszámítható, de ez számomra nem volt le az értékéből. Szerintem a legjobb választás, ha az ember valami könnyed, lélekmelengető történetre vágyik.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem: 

" Ha az ember jó könyveket olvas, a gyomra már nem veszi be a rosszakat. " 61. o.

Sarah Addison Allen- Édes élet

Könyvmolyképző kiadó, 2012
294 oldal
Fordította: Szakál Gertrúd
Eredeti cím: The Sugar Queen

Fülszöveg:
A huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el. Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában, vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este. Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de lágyszívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet, de kétharmad részt egy tündéri keresztanya. Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely. Cserébe megváltoztatja Josey életét mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta.

Sarah Addison Allen második magyarul megjelent könyve az Édes élet. Az első, a Csodálatos Waverley-kert nagyon tetszett, rögtön elvarázsolt, emiatt vártam már annyira a következő könyvét, és meg is kaptam anyukámtól karácsonyra (a másikat is tőle kaptam).
Már a borító is meseszép, hasonlóan az előzőhöz. Egyszerűen tökéletes.
Legalább annyira tetszett ez a könyv, mint a másik. Az írónő nagyon tehetséges a hangulatteremtésben. Az írásaiból árad valami melegség, ami teljesen bevonja az olvasót. Mint a forró csoki, miközben egy meleg paplan alatt fekszel. Az ember nem akar kibújni belőle, kényelmes és jóleső. Otthonos. Ilyen ez a könyv is: teljesen magába szippant, szerethető és hangulatos. Van benne egy kis hétköznapi mágia, és hihetetlenül jól kitalált karakterek.

Josey, akit 27 évesen az anyja irányít, és aki titokban édességet és romantikus regényeket rejteget a szekrényében, nagyon szerethető és kedves. Rögtön megkedveltem, nagyon hiteles lett a karaktere. Ahogy olvastam, a könyv közepénél úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném ezt a lányt.Kicsit naiv, kicsit szomorú, és mégis tele van élettel.

Igazából Chloét és Della Lee-t is nagyon megszerettem, mindannyian annyira hétköznapi és mégis eredeti emberek. Chloe igazán szerencsés, én nagyon szívesen lennék a helyében. Csodálatos lehet, ha nem kell könyvet venned, hanem csak ott teremnek. :)

Josey és a többi szereplő is valós, hétköznapi problémákkal küzd, talán ettől is annyira magával ragadó ez a könyv. Mindenki talál benne valami olyasmit, amivel már ő maga is szembekerült az életben.Megcsalás, megbocsátás, súlyproblémák, egy zsarnok anya, vállalni önmagad, vagy éppen újra megtalálni önmagad: mindennapi dolgok, és éppen ezért érdekes olvasni arról, mások hogyan küzdenek meg az adott szituációval, könnyen bele tudjuk képzelni magunkat az adott élethelyzetbe.

A könyvben senki nem fekete vagy fehér, mindenkinek vannak hibái, ettől még életszagúbb az egész.
Persze azért a végén ott van a mesés happy end, de ezt el is várjuk egy ilyen lélekmelengető történettől. :)

Ami még különösen tetszett, az a fejezetek címe volt: öröknyalóka, savanyú cukor, habcsók. Az embernek összefut a szájában a nyál, és nem csak ezektől. A könyvben végig nagyon sokszor van szó édességekről, csokifüggőknek kötelező,de senki ne olvassa éhesen. :)

Egy szó, mint száz, nagyon jólesett a lelkemnek a könyv. Szerettem és sajnáltam, hogy vége. Remélem lesz még az írónőnek könyve magyar nyelven, mert én biztos megveszem (vagy megkapom anyutól ajándékba).

Értékelésem: 5/5 Kedvenc

Kedvenc idézetem:

" - A könyvek képesek hatalmukba keríteni az embert, ugye? Gyanútlanul sétálgatunk egy könyvesboltban, amikor egyszer csak meglep bennünket, mintha magától került volna a kezünkbe, csak hogy felhívja magára a figyelmet. A benne leírtak olykor megváltoztatják az életünket, néha még csak el sem kell olvasnunk őket. Van úgy, hogy egyszerűen csak jobban érezzük magunkat attól, ha van a közelünkben könyv. " 197. oldal

Maryjanice Davidson- Egy haláli szingli meséi

Betsy királynő sorozat 1.

Fülszöveg:

„Ez a nap – akkor még nem tudtam, hogy a halálom napja – rosszul indult, pocsékul folytatódott és rémesen végződött”

Betsy Taylor arra ébred, hogy egy hullaházban fekszik és vámpírrá változott. Ez azonban még mindig jobb, mint halottnak lenni. Betsy emberfeletti képességek birtokába jut, és a másik nemre is elképesztő hatással van. Egy dologgal nem tud megbarátkozni: az új, folyékony étrendjével…

És míg anyja megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy lányával ezután is találkozhat, új, éjszakai barátai azt gondolják róla, hogy Betsy a vámpírok megjövendölt királynője. A szívtipró Sinclair és csapatának szüksége van Betsyre, mert az ő segítségével akarják letaszítani a trónról az elmúlt ötszáz év legellenszenvesebb és leghataloméhesebb vámpírját.

Betsytől azonban mi sem áll távolabb, mint belekeveredni a vámpírok belügyeibe. Sinclair és társai azonban nagyon is jól tudják, hogyan bírhatják Betsyt jobb belátásra. Többek között azzal, hogy korlátlan hozzáférést biztosítanak a Manolo Blahnik cipők legújabb tavaszi kollekciójához.

MaryJanice Davidson remek, Betsy Taylorról szóló romantikus és humoros történetei azt mutatják meg, mi történne, ha a Szex és New York hősnője, Carrie Bradshaw összeakadna egy vámpírral…

SPOILERES!

Mit is írjak erről a könyvről? Először is: szerintem a borító nagyon béna lett és a címe alapján sem választottam volna, de mivel úgy ajánlották, ezért elolvastam. Szerencsére a rút külső egy gyöngyszemet takart. Nagyon jó humorral fűszerezett, szórakoztató és pörgős történetet kaptam, hangosan nevettem, pedig nem jellemző rám, és plusz pont azért, mert nem gyenge poénokkal ostromolt, hanem inkább a helyzetek és a megismert jellemek miatt volt vicces az egész.

Nagyon tetszett, hogy Betsy, bár vámpírrá vált, megmaradt önmaga, a hisztikkel a szusimintás pizsamával és a cipőmániával. Bár azt be kell vallanom, az utóbbi egy kicsit néha sok volt,  már a Szex és New Yorkban is túlzásnak tartottam Carrie Bradshaw mániákus cipőrajongását. Igazából ott buktam ki, amikor cipőkkel vesztegették és győzték meg, hogy vegyen részt a harcokban. Nagyon plázamacás volt néha és én ezzel a fajjal nem tudok azonosulni. Persze ezt leszámítva megkedveltem Betsyt, de aki abszolút kedvenc lett, az Eric Sinclair. A jó pasiknak mindig Eric a nevük? A True Bloodban is Eric az abszolút kedvencem és most itt egy újabb Eric, akit nagyon imádtam. Arrogáns, veszélyes, nagyképű, szexi és kissé perverz, de emellett nagyon édes és néha vicces is. Nagyon bírtam a civódásukat Betsyvel, jól elröhögcséltem rajta.

Igazából a többi karaktert is megkedveltem, Tina kicsit talán túlzásba vitte a talpnyalást, de egyébként szerethető volt ő is. 

Nostro természetesen nem lett szimpatikus, egy beteg állat, aki viszont meglepett, az Dennis volt, bár sejtettem, hogy lesz egy áruló, de nem rá gondoltam. Ja, és persze Betsy apja és mostohaanyja is a negatív listámra került. Hogy lehet valaki ilyen szánalmas és gyenge jellem, mint az apuka? Ha elveszteném egy szerettemet és utána feltámadna, én inkább nagyon örülnék, nem elutasítanám. Annál a résznél teljesen kiakadtam, amikor apu finoman jelezte, hogy számára a lánya továbbra is halott.

Na, a lények, a könyv nagyon szórakoztató, csajos, humoros, van benne kellő romantika, erotika és izgalom is. A történet jól fel van építve, én nem éreztem hullámzónak, végig egyformán pörgős volt. Nagyon várom a folyatást, biztos el fogom olvasni.

Értékelésem: 4,5 /5

Könyvmolyképző kiadó, 2011

328 oldal