Rachel Vincent: Stray- Kóborok

Könyvmolyképző, 2012
478 oldal
Eredeti cím: Stray
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Egy újabb fantasztikus könyv a Könyvmolyképző kiadónál. Imádtam! Szeretem az alakváltós történeteket és örültem, hogy a változatosság kedvéért most vérmacskák a főszereplők. Már a borító is nagyon tetszett, és szerencsére a történetben sem kellett csalódnom.
Olvasmányos, nagyon gyorsan végeztem vele, tele volt izgalmas eseményekkel és fordulatokkal.

Tetszett a vérmacskák családias falkája, sokan egy rakáson, nagyon bensőséges. Annak örültem volna, ha több betekintést enged az írónő a vérmacskák hierarchiájába, társadalmukba, de persze lehet, hogy ezt a következő kötetre tartogatja. Érdekes volt a falka viszonya a nőstényekhez, bár úgy tűnt, hogy egy Faythe-féle független és makacs macskával nehezen boldogulnak.
Szimpatikus volt Faythe, végre megtaláltam azt a regényhőst, aki bizonyos dolgokban nagyon hasonlít rám: makacs, a függetlenségéhez ragaszkodó és csökönyös. Természetesen a leglehetetlenebb időkben is csak a szabaduláson járt az esze, még ha tudta is, hogy jót akarnak és bajba kerülhet. Igazi vadóc, aki a végsőkig küzd, akármilyen kicsi az esélye a győzelemre. Tipikus harcos. És ott volt Abby, akit szintén nagyon megkedveltem. Ő pont Faythe ellentéte: túlélő, aki inkább behódol és engedelmeskedik, tűr, de életben marad.
A srácokat is nagyon bírtam, Jace nagyon édes volt, Mark nekem kissé tapadós, de a végére őt is megkedveltem.
Az elrablásos részek igazán idegőrlők és dühítőek voltak, tiszta ideg voltam, miközben olvastam.Ordítani tudtam volna, annyira irritált Miguel. Szerintem túl olcsón megúszta a végén.

A borító hátuljára 16 év van írva, mint alsó korhatár, szerintem ez inkább 18. Ez nem tinikönyv, felnőttekről szól, vannak benne elég kegyetlen és véres részek is, én csak felnőtteknek ajánlanám.

Remélem hamarosan hozzájutok a folytatáshoz, szeretnék ebben a világban még jobban elmerülni. 

Értékelésem: 5/5

Kedvenc mondatom a könyvben: 

"A fiúk nagyobbak lesznek, de fel sosem nőnek."

Következő rész:

Simone Elkeles: Perfect Chemistry- Tökéletes kémia

Könyvmolyképző, 2011
412 oldal
Eredeti cím: Perfect chemistry
Fordította: Neset Adrienn

Fülszöveg:
Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. 
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. 
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

"– Ellis kisasszony? Ön következik. Mutassa be Alexet az osztálynak! 
– Ez itt Alejandro Fuentes. Ezen a nyáron, amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan 
embereket zaklatva, a város börtöneiben turnézott. Gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla… A titkos vágya… A titkos vágya az, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson. 
Brittany diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa! 
– Ő Brittany Ellis – mondom a szemek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza… izé… amit fel kell. Az ő titkos vágya pedig az, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt."

A játszma elkezdődött.

Először is leszögezném, hogy nem rajongok a romantikus történetekért. Ha van a könyvben némi fantasy, akkor elmegy, de a csak romantikusok nem igazán az én műfajom.
Ez a könyv tipikus romantikus történet, tele klisékkel. Szegény mexikói fiú, aki természetesen benne van egy bandában, gazdag fehér lány, aki természetesen pompon lány és látszólag tökéletes. Mindenki tudja, mi lesz a történet vége, tökéletesen kiszámítható.
Ezek után nehéz bevallani, de nagyon tetszett. Nem tudom, hogy sikerült ezt az írónak elérnie, de nem tudtam letenni. Végig izgultam és úgy olvastam, mintha nem is sejteném, mi lesz a vége.

Tetszett, hogy az első ránézésre tipikus szereplőket érdekessé tudta tenni az írónő. Alexet nagyon bírtam, dögös, igazi rosszfiú, aki ha jobban megismerjük, egy nagyon rendes és érzőszívű srác, csak a bandával kapcsolatos dolgoknál sokszor dühítő volt a viselkedése (bár sajnos tényleg valami hasonló a helyzet egy igazi bandákban is).

Brittany-nek már a neve is tipikus, egy csini szőke, aki mindig tökéletes, a pomponcsapat kapitánya, a pasija pedig természetesen a focicsapat kapitánya.
Aztán ha a maszk mögé nézünk, kiderül, hogy ő sem tökéletes, nem is olyan buta, mint első ránézésre, nem egy elkényeztetett  barbi,aki mindent megkap, az ő családjában is vannak problémák. Szegény lányban olyan szintű megfelelési kényszer van, hogy a saját vágyait is háttérbe szorítja.

A két fiatal között óriási a társadalmi különbség, senki nem nézi jó szemmel a kibontakozó kapcsolatot kettejük között. Mindkettőjüktől mást várnak, a fehér gazdagok nem szoktak keveredni a mexikói bandatagokkal, Alex és Brittany mégis egymás mellett köt ki  az akadályok és nehézségek ellenére (gondolom ezzel nem lőttem le a poént).

Szóval imádtam az egészet, a szereplők nagyon jók, az írónő stílusa lendületes és magával ragadó, a történet tipikus, de mégis szerethető és izgalmas. Várom a folytatást.

Értékelésem: 5/5

Következő rész:

Új könyv a polcomon 3.

Kaptam az antikvarium.hu-tól egy 500 forintos kupont, úgyhogy rendeltem tőlük egy könyvet. Nemrég olvastam Peter Marshall Tombol a Hold című könyvét, ami nagyon tetszett és most meg is vettem. Jó vétel volt, ugyanis Szegeden ingyen át lehet venni a könyveket, ezért nem volt postaköltség, ráadásul náluk lehet könyvvel is fizetni, így összesen 160 forintot fizettem a tökéletes állapotú kemény borítós, 2008-as könyvmolyképzős kiadásért. :)

Peter Marshall- Tombol a hold

Amíg nem olvasok semmi újat, addig leírom röviden a benyomásom egy korábbi olvasásomról. :)

Fülszöveg:

A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást – a tolószékben… Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.

Szívbemarkoló történet, egyszerűen imádtam. Bruce-t már a legelején megkedveltem, nagyon tetszett a gúnyossága, pimaszsága és a világról alkotott nézete, de Anette-et is megszerettem. Érdekes volt betekinteni egy zárt világba, mert egy teljesen egészséges ember számára még ma is zárt világnak számít a mozgássérültek világa. Nagyon elszomorított, hogy ezektől az emberektől azt várja el a társadalom, hogy törődjön bele, idomuljon a helyzethez és adja fel az álmait és számomra az is felháborító volt, hogy mit jelent egyeseknek az önzetlen segítség. 

A főszereplők törekvései és céljai szerintem teljesen normálisak és megvalósíthatóak voltak, a körülöttük lévőknek kellett volna ebben segíteni őket és nem felháborodni és lenézni őket ezért. A könyv vége igazán fájdalmas volt, megkönnyeztem. 

Értékelésem:5/5

Könyvmolyképző kiadó, 2008

192 oldal