Amíg nem olvasok semmi újat, addig leírom röviden a benyomásom egy korábbi olvasásomról. :)
Fülszöveg:
A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást – a tolószékben… Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.
Szívbemarkoló történet, egyszerűen imádtam. Bruce-t már a legelején megkedveltem, nagyon tetszett a gúnyossága, pimaszsága és a világról alkotott nézete, de Anette-et is megszerettem. Érdekes volt betekinteni egy zárt világba, mert egy teljesen egészséges ember számára még ma is zárt világnak számít a mozgássérültek világa. Nagyon elszomorított, hogy ezektől az emberektől azt várja el a társadalom, hogy törődjön bele, idomuljon a helyzethez és adja fel az álmait és számomra az is felháborító volt, hogy mit jelent egyeseknek az önzetlen segítség.
A főszereplők törekvései és céljai szerintem teljesen normálisak és megvalósíthatóak voltak, a körülöttük lévőknek kellett volna ebben segíteni őket és nem felháborodni és lenézni őket ezért. A könyv vége igazán fájdalmas volt, megkönnyeztem.
Értékelésem:5/5
Könyvmolyképző kiadó, 2008
192 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése