Imádom a kutyákat és úgy általában az állatokat, már több, mint nyolc éve vagyok boldog kutyatulajdonos, az a fajta, aki abnormálisan ragaszkodik és rajong a kis kedvencéért. Sajnos van egy nagy hibám, amit újra meg újra elkövetek, mégpedig az, hogy megnézem a kutyás filmeket és elolvasom a róluk szóló szívbemarkoló történeteket annak ellenére, hogy minden alkalommal végig bőgök. Még az Úton hazafelé című családi filmen is ömlöttek a könnyeim, hasonló reakciót váltott ki belőlem a Marley meg én című film is és a könyv is.
Fülszöveg:
Marley imádni való. Marley elviselhetetlen. Marley nélkül nem lehet élni. Marleyt azonnal el kell tüntetni. Mindez igaz. Marley a világ legrosszabb kutyája, akit gazdái, John Grogan újságíró és felesége Jenny kölyökkorában vásárol. Hogyan lehet egy labrador, a legkezesebb és legszelídebb munkakutya ilyen nevelhetetlen? Ezt nem érti a fiatal házaspár sem. A Marley meg én egy gazdi könyve felejthetetlen kutyájáról mindenkinek, akinek volt valaha kutyája, vagy legalább vágyott rá. Aki még e humoros, pergő, személyes és megható történet elolvasása után is akar kutyát, az felkészülten vághat bele ebbe az egész életre szóló kalandba.
A fiatal Grogan házaspár éli a friss házasok gondtalan életét, de persze mindenkinél eljön az idő, amikor ez már nem elég. Elkezdenek vágyakozni egy szobanövénynél komolyabb felelősségre, ami felkészítheti őket a későbbi gyermekvállalásra, ezért úgy döntenek, beszereznek egy kutyát. Rá is bukkannak az édes kis labradorkölyökre, akinek anyja a megtestesült mintakutya, apukáját pedig inkább nem mutogatják az érdeklődőknek. Groganék otthonukban az új jövevénnyel hamarosan rájönnek, hogy miért mondják a rutinosabbak, hogy mindkét szülőt meg kell nézni a kutyavásárlásnál. Marley az apukájára hasonlít. A természeti csapással is felérő Marley minden elképzelhető rosszaságot elkövet, de emellett megtanítja a gazdáit a felelősségre , a feltétel nélküli szeretetre és ott van életük minden meghatározó pillanatában.
Groganéknak hamarosan gyermekeik születnek. Végig követhetjük, hogyan birkóznak meg a feladatokkal, Marley megfékezésével, a házassággal, költözéssel, elmúlással.
Az biztos, hogy minden tiszteletem a könyvben szereplő páré, ehhez a kutyához tényleg sok türelem kellett és ők remekül álltak hozzá, türelmesek voltak és szerették. A könyv vége nagyon szomorú volt, elfogadni az elfogadhatatlant nagyon nehéz, ennél a résznél nem nagyon láttam a könnyeimtől.
Az író stílusa egyébként nagyon kellemes és gördülékeny, végig olvasmányos volt a könyv, én nem éreztem sehol csöpögősnek vagy túlságosan hatásvadásznak.
A könyvből film is készült Jennifer Anistonnal és Owen Wilsonnal a főszerepben, bár nekem a könyv jobban tetszett.
Értékelésem: 5/5
Könyvmolyképző kiadó, 2009
264 oldal
Egy kedvenc idézet a könyvből:
"Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk. Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: sétát az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképpen a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről." 252.oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése