2012. május 30., szerda

John Grogan- Marley meg én


Imádom a kutyákat és úgy általában az állatokat, már több, mint nyolc éve vagyok boldog kutyatulajdonos, az a fajta, aki abnormálisan ragaszkodik és rajong a kis kedvencéért. Sajnos van egy nagy hibám, amit újra meg újra elkövetek, mégpedig az, hogy megnézem a kutyás filmeket és elolvasom  a róluk szóló szívbemarkoló történeteket annak ellenére, hogy minden alkalommal végig bőgök. Még az Úton hazafelé című családi filmen is ömlöttek a könnyeim, hasonló reakciót váltott ki belőlem a Marley meg én című film is és a könyv is.

Fülszöveg:
Marley imádni való. Marley elviselhetetlen. Marley nélkül nem lehet élni. Marleyt azonnal el kell tüntetni. Mindez igaz. Marley a világ legrosszabb kutyája, akit gazdái, John Grogan újságíró és felesége Jenny kölyökkorában vásárol. Hogyan lehet egy labrador, a legkezesebb és legszelídebb munkakutya ilyen nevelhetetlen? Ezt nem érti a fiatal házaspár sem. A Marley meg én egy gazdi könyve felejthetetlen kutyájáról mindenkinek, akinek volt valaha kutyája, vagy legalább vágyott rá. Aki még e humoros, pergő, személyes és megható történet elolvasása után is akar kutyát, az felkészülten vághat bele ebbe az egész életre szóló kalandba.
A fiatal Grogan házaspár éli a friss házasok gondtalan életét, de persze mindenkinél eljön az idő, amikor ez már nem elég. Elkezdenek vágyakozni egy szobanövénynél komolyabb felelősségre, ami felkészítheti őket a későbbi gyermekvállalásra, ezért úgy döntenek, beszereznek egy kutyát. Rá is bukkannak az édes kis labradorkölyökre, akinek anyja a megtestesült mintakutya, apukáját pedig inkább nem mutogatják az érdeklődőknek. Groganék otthonukban az új jövevénnyel hamarosan rájönnek, hogy miért mondják a rutinosabbak, hogy mindkét szülőt meg kell nézni a kutyavásárlásnál. Marley az apukájára hasonlít. A természeti csapással is felérő Marley minden elképzelhető rosszaságot elkövet, de emellett megtanítja a gazdáit a felelősségre , a feltétel nélküli szeretetre és ott van életük minden meghatározó pillanatában.
Groganéknak hamarosan gyermekeik születnek. Végig követhetjük, hogyan birkóznak meg a feladatokkal, Marley megfékezésével, a házassággal, költözéssel, elmúlással.


        Nehéz megfogalmazni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, mert amellett, hogy majdnem végigsírtam az egészet, nagyon jól szórakoztam és sokat nevettem is rajta. Hihetetlenül aranyosak voltak Marley kalandjai, igazi rosszaság, aki mindig valami őrültséget művel, sokszor hozza a gazdáit kellemetlen, sőt kínos helyzetbe, de persze a kutyákat nem azért szeretjük, mert olyan kulturáltan viselkednek, hanem mert önzetlenül és teljes szívből szeretnek minket. És amúgy is, ki képes haragudni rájuk? Ha rosszalkodnak, rögtön el is árulják magukat a lecsapott fülükkel és olyan szemekkel néznek ránk, hogy egyből elszáll az ember mérge.
Az biztos, hogy minden tiszteletem a könyvben szereplő páré, ehhez a kutyához tényleg sok türelem kellett és ők remekül álltak hozzá, türelmesek voltak és szerették. A könyv vége nagyon szomorú volt, elfogadni az elfogadhatatlant nagyon nehéz, ennél a résznél nem nagyon láttam a könnyeimtől.
     Az író stílusa egyébként nagyon kellemes és gördülékeny, végig olvasmányos volt a könyv,  én nem éreztem sehol csöpögősnek vagy túlságosan hatásvadásznak.

A könyvből film is készült Jennifer Anistonnal és Owen Wilsonnal a főszerepben, bár nekem a könyv jobban tetszett.
Értékelésem: 5/5
Könyvmolyképző kiadó, 2009
264 oldal

 Egy kedvenc idézet a könyvből:
"Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk. Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: sétát az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképpen a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről." 252.oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése