Nyulász Péter- Helka- A Burok-völgy árnyai

Ha már gyereknap van, ma egy nekik íródott könyvet értékelek. Olvastam nemrég egy cikket az Év gyermekkönyve 2011 díjazottakról és ott találkoztam először Nyulász Péter Helkájával. Bár gyerekkönyv, felkeltette az érdeklődésemet a témája miatt, szeretem a legendákat és regéket, bár nem túl sokat tudok a balatoni mondákról. A könyv Helka és Kelén történetének folytatása, továbbfűzése egy izgalmas kalandregényben. 

Fülszöveg:

Különös események zavarják meg a Balaton északi partjának nyugodt mindennapjait. A tihanyi Soktornyú Kastély népe ünnepre készül: Helka hercegkisasszony hamarosan hivatalosan is trónörökössé válik. Ám hősünk unja a felhajtást, elszökik inkább a tiltott rengetegbe szamócázni.

Mindeközben a közeli Burok-völgyben sötét lelkű teremtmények gyülekeznek, hogy a kegyetlen Bora vezetésével feldúlják a Balaton békéjét, és bosszút álljanak a hercegi páron.

Helka legendája a Balaton elfeledett mítoszai közé tartozik. A fantasy határát súroló, kacagtatóan humoros kalandregényében Nyulász Péter számtalan utalást és információt rejtett el. Ismerd meg őket, és döntsd el: elhiszed-e, hogy valaha tündérek, hercegek, hercegnők, varázslók és manók lakták a mindannyiunk szívében helyet kapó Balatont! A könyvet elolvasva, késztetést érezhetsz Te is, hogy felfedezd a legendás helyszíneket, és ismerősként köszöntsd a Balaton tündérét, vagy a Bakony varázslóját, ha szembejön veled…

Helka hercegkisasszony az eredeti legenda szereplőinek, Helkának és Kelénnek a gyermeke, ez az ő és kis testőre, Ciprián  kalandos története.
Helka épp hercegnővé avatása előtt áll, amihez nem fűlik túlságosan a foga, meg is lép az ünnepi készülődés elől és álruhában kiszökik az erdőbe szamócázni. Míg ő odakint van, a Soktornyú kastélyt megtámadják és  eltűnik szinte mindenki, beleértve Helka szüleit is. Ekkor indul el kalandos útjára a talpraesett hercegkisasszony és hű testőre és barátja, Ciprián. Útjuk során bebarangolják a Balaton környékét, rengeteg valós helyen is járnak: Sóstón, Balatonfüreden, Hegyestűnél, Hévízen, Tapolcán. A történet során megismerkedünk Sióval, a tó tündérével, Kamorral, a varázslóval, Borával, a gonosz erdei boszorkánnyal, és szövetségeseivel, Horkával és Thúzzal, manókkal, óriásokkal, tüzet köpködő teknősökkel és sok egyéb varázslatos lénnyel is.

Az első néhány oldal után már tudtam, hogy ez a könyv tetszeni fog. Lehet, hogy gyerekeknek íródott, de én bátran oda merném adni bármelyik felnőtt kezébe, nagyon szórakoztató olvasmány, végig izgalmas volt. Jó ötletnek tartom, hogy egy régi magyar mondát porolt le az író, én eddig nem sokat tudtam a balatoni legendákról, de ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Sajnos az iskolában anno lényegesen nagyobb hangsúlyt fektettek más népek legendáinak és mitológiájának megismertetésére és ez sajnos mostanra még rosszabb lett. Nemrég belenéztem egy alsó tagozatos olvasókönyvbe és szomorúan állapítottam meg, hogy az olvasmányok háromnegyede külföldi irodalom. Litván, olasz, japán és mindenféle népmese, de magyar csak elszórtan, kortárs magyar még kevesebb. Pedig ez a könyv tényleg megérdemelné, hogy tananyag legyen.
Nagyon élveztem, hogy olvasás közben bejárhattam a Balaton tájait, izgalmas volt olyan kalandregényt olvasni, aminek néhány helyszínén már én is jártam.
A karakterek is jól megformáltak és szerethetőek, kedvencem Tramini és Furmint, a két szeleburdi manó, és jópofák a nevek is, például a főszakácsot Ravi Olivérnek hívják.
Amit még megemlítenék, az az illusztrátor, Bohony Beatrix, akinek nagyon szépek a rajzai és ezzel még színvonalasabbá tette azt a könyvet (azt sajnálom csak, hogy a rajzok nem színesek, úgy egy kicsit hatásosabb lett volna). 

Mindenkinek ajánlom, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Én eddig is imádtam a Balatont, és most megismerhettem néhány történetet is róla.
Értékelésem: 5/5

Betűtészta kiadó, 2011
308. oldal