A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 0.5 pontos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 0.5 pontos. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 16., kedd

Raine Miller- Meztelenül

Ulpius-ház, 2013
224 oldal
Eredeti cím: Naked
Fordította: Bikics Milán
ISBN: 9789632547831

Fülszöveg: 
Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t – vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, „nem”. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben. Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét? 

„Ez a kép mindent megváltoztatott. Más ember lettem, ahogy ránéztem, és vissza se tudtam változni többé, főleg miután találkoztunk az utcán azon az éjjelen. Az egész világ megváltozott körülöttem egy fénykép miatt. Egy gyönyörű amerikai lány fényképe miatt.” – Ethan Blackstone

FIGYELEM! FELNŐTT TARTALOM!

És megvan a győztes! Raine Miller könyve lett az év eddigi legrosszabb könyvélménye nálam. Gratulálok az írónőnek, ennél rosszabbat már nem nagyon tudott volna írni.

A történetben Brynne, a szexuálisan frusztrált és kapcsolatfóbiás modell  megismerkedik egy istennek kinéző gazdag, és nem kicsit birtoklásmániás pasival, Ethan-nel.
Már második találkozásukkor az ágyban kötnek ki, és a történet ennyi. Innentől semmi említésre méltó esemény nem történik, lesz még néhány szexjelenet különböző helyszíneken és az írónő elcsöpögtet egy-két információmorzsát Brynne sötét múltjáról, nyilván abban a reményben, hogy ez eléggé motiválja majd az első kötet elolvasóit a második megvásárlásához. Hát ez nem elég.
Minden sora annyira gagyi és semmitmondó, az egyetlen reakció, amit kiváltott belőlem, hogy néha felröhögtem egy-egy erotikusnak szánt jeleneten.
"Megláttam meztelen mellkasát, és majdnem elbőgtem magam."
Ez komoly?? Ki a franc bőgi el magát egy szép férfifelsőtest látványától??? Nyilván Raine néni nem sokat látott életében...
És nem ez volt az egyetlen röhejes megnyilvánulás a kötetben. A másik kedvencem:
"És együtt szálltunk fel a szerelemvonatra, büszkén felmutathatom a bérletemet..."
No comment...

Beszélhetnék a szereplők jelleméről, de nem volt nekik. Mindkettő sablonos,és egy kicsit sem hiteles. Mellékszereplő is volt egy-kettő, de őket már el is felejtettem.
Stílus az nincs, borzalmas szófordulatokkal és indokolatlan káromkodással van tele. A fordítás összecsapott, gyatra munka.  Biztos vagyok benne, hogy van néhány igényesebb Romana is ennél. Az egész történet 185 oldal, és az Ulpius ezért 3500 Ft-ot kér, ami nem kicsit durva, pláne, hogy a kötése is gyenge. Majdnem csukva olvastam, mert féltem, hogy megtörik a gerince.

Nem ajánlom senkinek, vannak nagyon jó erotikus könyvek, de ez nem az. Ez egy rakás szemét, amire kár volt papírt pazarolni. A fél csillagot a borító kapta, az nem lett rossz.

Értékelésem: 0,5/5

És egy utolsó gyöngyszem: ( a hiányzó szót jelöld ki!)
" Azt akarta, hogy a hajam legyen szétterítve, a nunim eltakarva."

Valaki használja ezt a szót az ovisokon kívül? :D

2012. szeptember 26., szerda

Helen Cross- Szerelmem nyara

Ulpius kiadó, 2004
330 oldal
Eredeti cím: My Summer of Love
Fordította: Molnár Edit

Fülszöveg:
Egy hosszú, forró nyár története. Mona 15 éves. Iszik, betörésekből tartja fönn magát, mellesleg pedig játékgép-függő. A kocsmában, ahol él, pocsékul mennek a dolgok. Aztán megismeri az előkelő családból származó Tamsint, akinek édesanyja színésznő, nővére pedig halálra éheztette magát. S végleg a feje tetejére áll minden.
A két lány szabadon garázdálkodik Tamsinék luxusvillájában, majd vad szerelembe, a szenvedély és az erőszak csapdájába esik, ami egész addigi életüket megváltoztatja.
Egy szenvedélyekkel és kalandokkal teli találkozás története, melynek során legalább annyit tudunk meg magunkról, álmainkról, emlékeinkről, félelmeinkről, szerelmeinkről, mint erről a két lányról, akikért végigizguljuk Helen Cross letehetetlen regényét.

Ez a könyv borzalmas. Aki még nem olvasta, azt tanácsolom, ne is tegye.
Kicsit sem életszerű, a szereplők jelleme nincs kidolgozva, hiteltelen az egész, úgy ahogy van. A tinik nem ilyenek. Még a lázadó tinik sem, akik rossz társaságba keverednek. Az írónő nagyon megbotránkoztató könyvet akart írni, de csak eltúlzott tini-sztereotípiákra épített.

Csapongó volt az egész, se eleje, se vége, se értelme.
A legjobban a szövegeken buktam ki, fel is írtam néhányat magamnak. Íme egy-két gyöngyszem:
"Orromat megcsapta a ruhákból áradó illat, az erjedő izzadság szaga, az avas kekszek száraz bűze, ami fura, de izgató is volt egyben. "
 Mi van?? Először is fúj! Másodszor: mi az izgató ebben?
"-Te vagy a karamellbevonat az almámon, Mona.
-Te vagy a panír a halamon."
Ez a két mondat nálam kicsapta a biztosítékot. Ki mond ilyet?? Az írónő szerint ez a szerelem? Ez annyira gagyi!

Nem is pazarolnék erre a könyvre több szót, nem ajánlom senkinek.
Értékelésem: 0,5 pont az ötből, de csak azért, mert tetszik a borítón a kislány Harisnyás Pippis copfja.