Junot Diaz- Így veszíted el

Cor Leonis, 2013
Eredeti cím: This is How You Lose Her
Fordította: Bozai Ágota
ISBN: 9789638957290
Tervezett megjelenés: 2013. április 18.
Borítóár: 2500 Ft
Kedvezményes előrendeléshez tovább a Cor Leonis webáruházba
Részlet a könyvből ezen a linken

Fülszöveg:
Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.

Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

Junot Díaz neve nálunk eddig ismeretlen volt, ez az első könyve, ami megjelenik kis hazánkban a Cor Leonis kiadó jóvoltából. Éppen ezért először az írót szeretném bemutatni pár sorban.

Junot Díaz dominikai-amerikai író, 1968. december 31-én született Santo Domingo-ban, a Dominikai köztársaságban. Öten voltak testvérek, ő harmadikként született. Az édesanyjával, nagyszüleivel és testvéreivel élt, míg apja Amerikában dolgozott. 1974-ben Amerikába, New Jersey-be emigrált a családjával, újra együtt voltak az édesapjával.
Már gyerekkorában magával ragadták a könyvek, gyakran kilométereket gyalogolt a nyilvános könyvtárba néhány kötetért.
A diplomáját Rutgers College-ban szerezte 1992-ben, angol szakon.

Első munkája Drown címmel jelent meg 1997-ben, egy novellagyűjtemény a dominikai bevándorlók életéről és kultúrájáról.
2008-ban -számos más díj mellett- Pulitzer-díjat kapott az Oscar Wao csodálatos rövid élete című könyvéért, melyet hamarosan majd olvashatunk magyarul is Pék Zoltán fordításában, szintén a Cor Leonis kiadónál.

A This is How You Lose Her (Így veszíted el) 2012-ben jelent meg, és óriási sikert aratott, számos rangos díjat zsebelt be (díjak listája itt), legutóbb Sunday Times EFG Private Bank novelladíját. Az elismeréssel együtt Díaz 30 000 angol fontot vehetett át, ez a létező legmagasabb pénzösszeg, amit a világon egy novelladíj mellé adnak. A díjat a Miss Lora című novellájáért kapta.

Az Így veszíted el egy csokorra való novellát tartalmaz, melyek mind a szerelem, az emberi kapcsolatok, a döntések témakörét boncolgatják közvetlen stílusban, tabuk nélkül. Szó esik megcsalásról egy férfi szemszögéből, megbánásról, magányról, fiatal fiú- idősebb nő kapcsolatáról, és többek között az Amerikába bevándorlók nehéz sorsáról is.

Az író nem próbálja tökéletesnek feltüntetni az életet, nem szépít, nyíltan beszél a mindennapok tragédiáiról. Könnyed és eredeti stílusban tárja elénk a férfiak és nők hibáit, a kapcsolatok buktatóit, az emberi lélek legmélyebb bugyrait, és mindezt kellemes humorral és őszinteséggel fűszerezi. Olyan kérdéseket vet fel, melyek elgondolkodtatják az embert: megjavítható-e az, ami egyszer elromlott? Tanul-e az ember a hibáiból? Hogy találhatunk rá a szerelemre és hogyan tartsuk fenn azt?

"Téged bámultalak, te meg engem, és akkor, ott olyan volt, mint a szerelem, ugye?"

Minden történetet más és más hangnemben szólaltat meg: hol hozzánk, az olvasókhoz szól, hol önmagához, sőt olyan novellát is találunk, melyben a nő szemszögéből láttatja az eseményeket. Írásai változatosak és modernek, Díaz üde színfoltja a kortárs irodalomnak.

Ami számomra még érdekesebbé tette a könyv olvasását,  hogy betekintést nyerhettem a bevándorlók mindennapi küzdelmeibe, az emigránsok szemével. Jól érzékelteti az író azt, hogy milyen egy idegen országba, egy más kultúrába belecsöppenni. Szinte éreztem az a fajta mérhetetlen egyedüllét-érzést, ami olyankor keríti az embert hatalmába, mikor távol kerül mindentől, amit eddig ismert.
Az író egyértelműen a saját tapasztalataiból merített, hiszen ő is emigránsként érkezett az USA-ba. Sokszor említi szülőhazáját, a Dominikai Köztársaságot is. Minden szépítés nélkül beszél az ottaniak

Santo Domingo
Kép forrása: www.tripadvisor.com

szegénységéről és a nyomorról,  de soraiból süt az ország és az ott élők iránti szeretete.

" Imádok hazamenni az ottaniakhoz, akik rikítóan csiricsáré holmikban járnak, és folyton megpróbálnak a kezembe nyomni egy-egy kupicányi Brugalt."

Nemcsak ebben a témában nyúlt saját emlékei, és  élményei tárházához: szinte minden sorából az író élete köszön vissza, beleértve a fő karakter, Yunior figuráját. Talán ettől olyan bensőséges és meghitt a kötet: a saját lelkébe engedi be az olvasót.

Van még egy érdekessége a műnek: spangol nyelven íródott, mely egyfajta keveréke az angolnak és a spanyolnak. A fordító munkáját dicséri, hogy sikerült jól hoznia ezt a fajta szlenget a magyar kiadásban is.

Remek élmény volt a könyv olvasása, úgy gondolom Díaz az a fajta író, akire érdemes odafigyelni. Szórakoztató stílusával és egyedi nézőpontjával teljesen levett a lábamról. Sokszor megnevettetett, de voltak sorai, melyek sebeket téptek fel bennem. Gondolatébresztő írás, ami rávett, hogy a saját életem bizonyos mozzanatait, döntéseit átértékeljem, mérlegeljem.
Azt azért megemlíteném, hogy viszonylag gyakran használ az író vulgáris kifejezéseket és ez talán egyeseknek zavaró lehet. Engem nem zavart, mert a szlenges nyelvezethez tökéletesen passzolt és nem is esett túlzásba.

Összességében azt kell mondjam, hogy nálam új kedvenc született Díaz személyében. Bátran merem ajánlani férfi és női olvasóknak egyaránt, de szigorúan csak felnőtteknek.
Köszönöm a Cor Leonis kiadónak, hogy az elsők között olvashattam.

Értékelésem: 5/5 Kedvenc

Kedvenc gondolatok a könyvből:

" Amikor az ember az elejére gondol, akkor van vége."

"Csak olyan férfit ütnek meg a nők, mondja, akit szeretnek."