Silvana Gandolfi- Rám lőttek

Pongrác kiadó, 2013
360 oldal
Eredeti cím: Io dentro gli spari
Fordította:  Balkó Ágnes
ISBN: 978-615-5131-21-9
Tovább a kiadó oldalára

Fülszöveg:
Santino már hatévesen tisztában van azzal, mit jelent Szicíliában a hallgatás törvénye – miután az apját és a nagyapját megölte a ma ffia, tántoríthatatlanul hallgat a tettes személyéről. Amikor végül mégis vallomást tesz, a családjának mindent hátra kell hagynia, hogy új életet kezdjenek.

Lucio tizenegy éves, és kísértik a múlt árnyai. A mindennapjaiba befészkelte magát a félelem – ők ültették el, azok, Szicíliából –, pedig legidősebb „fér fiként” már az ő feladata, hogy vigyázzon a családjára. Amikor az édesanyja egy nap nem érkezik haza, a fiú azt hiszi, elrabolták. Lucio a húgával együtt útnak indul… A véletlenek és az egyre élesebben kirajzolódó emlékek különös összjátéka aztán sorsdöntő fordulathoz vezet mindannyiuk történetében.

Silvana Gandolfi Rám lőttek című regénye elnyerte a rangos Prix Sorcières 2012-t, a serdülő irodalom kategóriában. A díjat 1986-ban ötvenkét független francia könyvkereskedő, illetve a Francia Könyvtárosok Szövetsége alapította. Célja, hogy olyan könyveket adjanak az ifjú olvasók kezébe, amelyek érzelmeikkel formálhatják személyiségüket. A döntés indoklásából: „A regény kíméletlenül szembesít a maffia témájával, a mindenhol jelenlévő erőszakkal, azzal a Szicíliával, amely a jelen ellenére szinte eltéphetetlenül kötődik a múlt szellemével terhes tradíciókhoz. Valódi fejlődésregényt olvashatunk, amelyben az erőszak a maga leplezetlenségében, nem puszta metaforaként jelenik meg. A mű nem csak témájával, de eredeti regényszerkezetével is kiemelkedik az átlagból. Izgalmas cselekménye az első laptól az utolsóig fogva tartja olvasóját, szüntelenül ébren tartva igazságérzetét, fejlesztve ítélőképességét.”

Amikor először megláttam a könyvet, arra gondoltam, hogy milyen érdekes választás a maffia témaköre egy ifjúsági regényben. Nagyon merész vállalkozás, de az elolvasása után úgy gondolom, jó döntést hozott az írónő.

A történet két cselekményszálon fut: Santino, a hatéves szicíliai fiú édesapja és nagyapja összetűzésbe kerül a maffiával, melynek következtében megölik őket Santino szeme láttára, majd őt is megpróbálják eltenni láb alól. Csodával határos módon a fiú élve megússza, de miután vall a rendőrségen, édesanyjával menekülniük kell.
A másik főszereplő Lucio, egy 12 éves srác, aki Olaszországban él beteg édesanyjával és kishúgával. Ő látja el a családfő szerepét, mert édesapjuk Venezuelában dogozik. A fiú múltjában sötét titok lappang, mely rányomja bélyegét a mindennapjaira.
A két fiú sorsa egy igazán meglepő fordulattal fonódik össze.

Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. A történet eredeti, hasonlót sem olvastam még soha eddig, a téma megrázó és igaz, a regény felépítése pedig igazán ötletes.
Annak ellenére, hogy ifjúsági regényről van szó, teljesen magával ragadott, faltam minden sorát. Santino és Lucio élete merőben más, mint egy normális körülmények közé született gyereknek. Olyan dolgokat voltak kénytelenek látni és átélni, amit egy gyereknek soha nem szabadna megtapasztalni.

"A gyerekek olyanok, akár a nádszál, amely a szélben meghajlik, de amint a szél elül, a nádszál újra felegyenesedik. A gyerekek rugalmasak, képesek a nehéz helyzetekhez is alkalmazkodni, amelyek nem okoznak bennük súlyos károkat. Rugalmasabbak a felnőtteknél. Ellenállóbbak. Ám olykor- ha a szélroham nagyon erős- mégis megtörténik, hogy a gyerekek is eltörnek."

Megrázott a történet realitása, a kegyetlenség, ami körülveszi a gyerekeket. Borzasztó belegondolni, hogy a felnőttek brutális és értelmetlen háborúskodása hány gyereket foszt meg a valódi gyermekkortól, és kényszeríti őket a korai felnőtté válásra.

A kötet betekintést enged a maffia világába, de emellett megismerjük a szicíliai emberek babonás és

Trinacria- forrás: people.tribe.net 

hagyományaihoz görcsösen ragaszkodó közösségét is. Jól bemutatja az olasz család felépítését, ahol a családfő szava szent; hogy mekkora hatalma van a javasasszonyoknak és amuletteknek.
Engem ezek a részek is lenyűgöztek, ezektől a részletektől a történet még hitelesebb lett.

" Santino próbálta megmondani a mamának, hogy ő nem akar ünnepséget. Assunta megmakacsolta magát: ez társadalmi elvárás, a család becsülete múlik rajta. És különben is, a magara tanácsára rendezett igazi bankett valamennyiüket megóvná az ártó szellemektől."

 Amit én nagyon szerettem ebben a könyvben, hogy van mondanivalója. Bár a fiatalabb olvasóknak íródott, nem butította le a témát az írónő. Érthetően és izgalmasan mutat be egy kegyetlen világot, és észrevétlenül neveli is az olvasót. Az igazságtalanság és fájdalom, ami a szereplőket éri, felébreszti az emberben az igazságérzetet , és a vágyakozást a jóra.

A történetvezetést ötletesnek találtam, a két szál összekapcsolása újszerű és meglepő volt, nem számítottam erre a fordulatra.
A kötetben lévő kis képek nekem egy picit hátborzongatóak voltak, bár az tény, hogy adtak egy kis pluszt, fokozták a könyv hangulatát.

Amit még feltétlenül meg szeretnék említeni, az a magyar kiadás igényessége. A borító figyelemfelkeltő és letisztult, a könyv kötése pedig nagyon jó minőségű.

Összefoglalva érdemes elolvasni Silvana Gandolfi könyvét, újszerű, olvasmányos és egy földrajzilag nem túl távoli, mégis merőben más világba, kultúrába kalauzolja az olvasóit. Nemcsak a fiatal olvasóknak ajánlom, tökéletesen fenn tudta tartani az én figyelmemet is, felnőttként is egy élmény volt.

A könyvet köszönöm a Pongrác kiadónak.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:

" A maffia rossz dolog, és mi harcolunk ellene. Ezt már megértetted. Úgy látszik, mintha legyűrhetetlen lenne, pedig nem az, mert ők is csak emberek. Egyetlen emberi csoportosulás, amelynek a gonoszság a fegyvere, sem legyőzhetetlen, ha komolyan szembeszállnak vele. Ehhez azonban olyan emberek kellenek, akikben van szeretet, lobog a szenvedély, és legalább olyan elszántsággal küzdenek az életért, mint azok, akik a pusztulást és a halált akarják." 190-191. o.