412 oldal
Eredeti cím: Perfect chemistry
Fordította: Neset Adrienn
Fülszöveg:
Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek.
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel.
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
"– Ellis kisasszony? Ön következik. Mutassa be Alexet az osztálynak!
– Ez itt Alejandro Fuentes. Ezen a nyáron, amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan
embereket zaklatva, a város börtöneiben turnézott. Gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla… A titkos vágya… A titkos vágya az, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson.
Brittany diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa!
– Ő Brittany Ellis – mondom a szemek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza… izé… amit fel kell. Az ő titkos vágya pedig az, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt."
A játszma elkezdődött.
Először is leszögezném, hogy nem rajongok a romantikus történetekért. Ha van a könyvben némi fantasy, akkor elmegy, de a csak romantikusok nem igazán az én műfajom.
Ez a könyv tipikus romantikus történet, tele klisékkel. Szegény mexikói fiú, aki természetesen benne van egy bandában, gazdag fehér lány, aki természetesen pompon lány és látszólag tökéletes. Mindenki tudja, mi lesz a történet vége, tökéletesen kiszámítható.
Ezek után nehéz bevallani, de nagyon tetszett. Nem tudom, hogy sikerült ezt az írónak elérnie, de nem tudtam letenni. Végig izgultam és úgy olvastam, mintha nem is sejteném, mi lesz a vége.
Tetszett, hogy az első ránézésre tipikus szereplőket érdekessé tudta tenni az írónő. Alexet nagyon bírtam, dögös, igazi rosszfiú, aki ha jobban megismerjük, egy nagyon rendes és érzőszívű srác, csak a bandával kapcsolatos dolgoknál sokszor dühítő volt a viselkedése (bár sajnos tényleg valami hasonló a helyzet egy igazi bandákban is).
Brittany-nek már a neve is tipikus, egy csini szőke, aki mindig tökéletes, a pomponcsapat kapitánya, a pasija pedig természetesen a focicsapat kapitánya.
Aztán ha a maszk mögé nézünk, kiderül, hogy ő sem tökéletes, nem is olyan buta, mint első ránézésre, nem egy elkényeztetett barbi,aki mindent megkap, az ő családjában is vannak problémák. Szegény lányban olyan szintű megfelelési kényszer van, hogy a saját vágyait is háttérbe szorítja.
A két fiatal között óriási a társadalmi különbség, senki nem nézi jó szemmel a kibontakozó kapcsolatot kettejük között. Mindkettőjüktől mást várnak, a fehér gazdagok nem szoktak keveredni a mexikói bandatagokkal, Alex és Brittany mégis egymás mellett köt ki az akadályok és nehézségek ellenére (gondolom ezzel nem lőttem le a poént).
Szóval imádtam az egészet, a szereplők nagyon jók, az írónő stílusa lendületes és magával ragadó, a történet tipikus, de mégis szerethető és izgalmas. Várom a folytatást.
Értékelésem: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése