478 oldal
Eredeti cím: Stray
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Fülszöveg:
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!
Egy újabb fantasztikus könyv a Könyvmolyképző kiadónál. Imádtam! Szeretem az alakváltós történeteket és örültem, hogy a változatosság kedvéért most vérmacskák a főszereplők. Már a borító is nagyon tetszett, és szerencsére a történetben sem kellett csalódnom.
Olvasmányos, nagyon gyorsan végeztem vele, tele volt izgalmas eseményekkel és fordulatokkal.
Tetszett a vérmacskák családias falkája, sokan egy rakáson, nagyon bensőséges. Annak örültem volna, ha több betekintést enged az írónő a vérmacskák hierarchiájába, társadalmukba, de persze lehet, hogy ezt a következő kötetre tartogatja. Érdekes volt a falka viszonya a nőstényekhez, bár úgy tűnt, hogy egy Faythe-féle független és makacs macskával nehezen boldogulnak.
Szimpatikus volt Faythe, végre megtaláltam azt a regényhőst, aki bizonyos dolgokban nagyon hasonlít rám: makacs, a függetlenségéhez ragaszkodó és csökönyös. Természetesen a leglehetetlenebb időkben is csak a szabaduláson járt az esze, még ha tudta is, hogy jót akarnak és bajba kerülhet. Igazi vadóc, aki a végsőkig küzd, akármilyen kicsi az esélye a győzelemre. Tipikus harcos. És ott volt Abby, akit szintén nagyon megkedveltem. Ő pont Faythe ellentéte: túlélő, aki inkább behódol és engedelmeskedik, tűr, de életben marad.
A srácokat is nagyon bírtam, Jace nagyon édes volt, Mark nekem kissé tapadós, de a végére őt is megkedveltem.
Az elrablásos részek igazán idegőrlők és dühítőek voltak, tiszta ideg voltam, miközben olvastam.Ordítani tudtam volna, annyira irritált Miguel. Szerintem túl olcsón megúszta a végén.
A borító hátuljára 16 év van írva, mint alsó korhatár, szerintem ez inkább 18. Ez nem tinikönyv, felnőttekről szól, vannak benne elég kegyetlen és véres részek is, én csak felnőtteknek ajánlanám.
Remélem hamarosan hozzájutok a folytatáshoz, szeretnék ebben a világban még jobban elmerülni.
Értékelésem: 5/5
Kedvenc mondatom a könyvben:
"A fiúk nagyobbak lesznek, de fel sosem nőnek."Következő rész:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése