Az utolsó tündét kötelező olvasmánynak!

Indult egy remek blogos körút, a Te miket ajánlanál kötelező olvasmánynak? , melynek a lényege, hogy a már kissé elavulttá vált kötelező olvasmányok mellé/helyett újakat ajánlunk. Rögtön jelentkeztem is rá, mert szerintem egyáltalán nem a megfelelő könyveket adják a gyerekek kezébe vagy éppen nem a megfelelő korban olvasnak egy-egy kötetet.
Én mindig is szerettem olvasni, de nem a kötelezők miatt szerettem meg az olvasást, hanem otthonról kaptam a könyvek szeretetét. A kötelező olvasmányokat elolvastam becsülettel, de volt köztük olyan, nem is egy, amit gyűlöltem vagy nagyon megszenvedtem vele. Jó példa erre az Egri csillagok. A legborzasztóbb könyvélmény volt az iskolában, utáltam, de tavaly, már felnőtt fejjel újraolvastam és az egyik kedvencem lett.
Sajnos a legtöbb osztálytársam olyan volt, aki a kötelező könyveket el sem olvasta és mást sem olvastak, mert otthon nem ezt látták. Pont az ilyen gyerekeknek lenne a legfontosabb, hogy az iskolában egy-egy jó könyv által megismerjék az olvasás örömeit és ne megutáltassák velük azt. Ha már szeretnek olvasni, sokkal nyitottabban állnának a klasszikusokhoz is.

Az én választott könyvem Silvana De Mari Az utolsó tünde című kalandos fantasyregénye.


Yorsh, egy kis tündefiú, egy nemrég született, aki kénytelen volt elhagyni otthonát, mert azt nagymamájával együtt elmosta az árvíz . Egyedül bolyong az emberek földjén, és fél, mert az emberek gyűlölik a tündéket, és a nagymama azt mesélte, hogy meg is eszik őket, mégpedig rozmaringgal fűszerezve.Az emberek is félnek a tündéktől, úgy tudják, borzasztó varázserő birtokában vannak és amúgy is csak bajt okoznak.
Az előítéletek ellenére két ember, Sajra és Monser mégis befogadja a kis tündét, és együtt vándorolnak. Eközben kölcsönösen megismerik és megszeretik egymást a különbözőségek ellenére.
Egy jóslat hamarosan rádöbbenti valamire Yorsh-t: ő az utolsó tünde a földön, ráadásul meg kell találnia az utolsó sárkányt is.

Robi egy árva kislány, akinek felakasztották a szüleit, mert azok önzők voltak és mert olyan óriási bűnt követtek el, ami megbocsáthatatlan: egy tündének segítettek. Ezt a kislány el sem hiszi, annyira borzasztó.
Ő most az Árvák Házában él, ahol nyomorúságosak a körülmények, dolgoztatják őket, és kevés az étel. A kislány arról álmodozik, hogy egyszer eljön érte valaki, és elviszi innen, talán egy herceg sárkányháton, ahogy az álmaiban.

A két fiatal sorsa összefonódik, és olyan események sora követi egymást, melyeket csak egymásra támaszkodva vészelhetnek át.

Miért ezt választottam? Mert szórakoztató, bájos és humoros mese, ami kiszakítja olvasóját a valóságból és beszippantja egy olyan világba, ahol léteznek trollok, orkok, tündék és még sárkányok is. Mert őszinte, szerethető és kedves szereplőivel könnyel lehet azonosulni, a történet pedig hol megnevettet, hol pedig elszomorít, de a lényeg, hogy hat a szívünkre, lelkünkre.
Egy igazi kalandos utazás ez, tele izgalommal, amit szerintem minden fiatal ( és felnőtt) élvezettel olvasna. Pont olyan könyv, ami által egy gyerek megszeretné az olvasást, és szerintem az általános iskolában ennek kellene lennie az elsődleges célnak.

A könyv két részből áll, az elsőben Yorsh még kicsi, nem tud sokat a világról,naiv, mindenre rácsodálkozik, és tudatlansága, valamint őszintesége időnként nagyon vicces helyzeteket szül. Az emberekkel való összecsiszolódás sem mindig megy könnyen, hiszen le kell győzniük a beléjük ivódott félelmet és gyűlöletet, ami nem könnyű.
A második része a könyvnek már az ifjú Yorsh és Robi kalandjairól szól, ez a rész sokkal komorabb, sötétebb de mozgalmasabb is, és jobban megérinti az ember lelkét.

A könyv amellett, hogy egy nagyon lebilincselő és varázslatos kaland, egyben tanmese is. Megtanítja, hogy milyen rossz dolog az előítélet, hogy nem szabad senkit gyűlölni, csak mert másként gondolkodik vagy másként néz ki vagy mert rossz a híre.

Rámutat, hogy mindig van remény, még a legkilátástalanabb helyzetekben is, ha az ember nem adja fel; hogy fontos a hűség és az őszinteség, és az ígéreteinket meg kell tartanunk; hogy az ellenségből is lehet szövetséges is, ha elég nyitottak vagyunk; és hogy minden élet értékes, legyen az muslicáé vagy egy tyúké.

Tudom, hogy ezek a tanulságok sok mesében benne vannak, de ebben a könyvben nem éreztem szájbarágósnak. A történet annyira szép és kedves, észrevétlenül tanít minket, és a végén azt érezzük, hogy telve vagyunk reménnyel.

Még egy dolog volt, ami miatt erre a mesére esett a választásom: gyönyörű nyelvezettel íródott, egyáltalán nincs lebutítva. Attól, hogy fiataloknak íródott, még nem lett bugyuta.

Melyik korosztálynak ajánlom? Igazából mindenkinek, gyereknek és felnőttnek egyaránt bátran a kezébe merném adni, de az iskolásokról van szó, én általános iskola 4-5. osztályában tenném ajánlott olvasmánnyá, hiszen  10-11 éves korban igenis olyan könyveket kellene olvasni, ami az olvasás szeretetére tanítja a gyerekeket és beindítja a fantáziájukat. Ráadásul ez fiúknak ás lányoknak egyaránt tökéletes választás.

A könyv fülszövege:
Egy kicsi tünde, egy nemrég született bolyong erejét megfeszítve, magára maradottan a kietlen, széltépte, esőverte vidéken. Eljött a Sötétség Kora. Övéi mind egy szálig odalettek a barátságtalan Tünde Zugokban, ahová száműzték őket. Az emberek gyűlölik a tündéket. Mindenki gyűlöli a tündéket. Egy asszony és egy férfi – noha maguk sem értik, mi okból – mégis pártfogásukba veszik, s Yorsh, a kicsi tünde velük vándorolván döbbenten ismer magára egy ősi prófécia üzenetében:

Mikor a víz elönti a földet, 
Eltűnik a nap, 
Elérkezik a sötétség és a fagy. 
Mikor az utolsó sárkány és az utolsó tünde 
Megtöri a kört, 
Találkozik a múlt és a jövő, 
Egy új nyár napja ragyog fel az égen.

Ő lenne az? Aki helyrehozhatja a múltat és megmentheti a jövőt? Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy ő az utolsó. Utolsónak lenni pedig kegyetlen dolog. Ha csak nem lel visszhangra – s egyúttal vigaszra – feltétlen, önzetlen szeretete igaz barátaiban, legyenek azok muslincák, sárkányok, emberek, egy kutya vagy akár egy hegyi troll.

SILVANA DE MARI (1953) Torino közelében él családjával és egy hatalmas kutyával. Sebészorvosként dolgozott hazájában és Etiópiában; jelenleg pszichiáter. Novellái különféle magazinokban jelentek meg. Ez az első regénye, egy páratlan humorral megírt, lenyűgöző fantasy, amelyet megjelenésekor, 2004-ben Andersen-díjjal tüntettek ki, s mára világszerte tizenkét nyelven olvasható. Folytatása: Az utolsó ork.

Kedvenc idézetem: 

"... amikor mindenki acsarkodik, egyetlenegy is elég, aki harcol érted, hogy erőt meríts, hogy ismét képes legyél küzdeni."