Fülszöveg (Spoileres):
Négy maszkos férfi – tolvajok, riválisok és barátok Charlestown kemény utcáiról – fegyverrel rabolnak ki egy bostoni bankot. Claire Keesey bankigazgató túszul ejtése és a páncélterem kipucolása még könnyű volt. De az életét a bűnözésre feltevő Doug MacRay azzal nem számolhatott, hogy beleszeret Claire-be. Amikor immár maszk és fegyver nélkül megkeresi a nőt, a kölcsönös vonzalom tagadhatatlan.
Miközben egy konok FBI ügynök lohol a sarkában, Doug egy zavaros és veszélyes munka nélküli életről ábrándozik – egy olyan életről, ami Claire körül forog. Mielőtt azonban az álma megvalósulhatna, Dougnak és csapatának lehetősége nyílik kirabolni Boston nevezetes baseballstadionját, a Fenway Parkot. Kockázatos, mégis ellenállhatatlan lehetőség: ez lenne a tökéletes meló, amivel véget vethetne bűnözői karrierjének, és új életet kezdhetne. Csakhogy, mint hamarosan kiderül, Claire nyomába szegődni talán mindennél veszélyesebb.
A fergeteges befejezés felé vágtató Tolvajok hercege a rablás minden formáját felsorakoztató nyers mese – egyben a bűn, a szerelem, az ambíció és az álmok felejthetetlen Odüsszeiája.
A molyon nem volt valami jó a könyv értékelése, ráadásul mindenki csak csillagozta, sehol egy szöveges értékelés, kicsit furcsállottam a dolgot, hiszen mégiscsak egy Könyvmolyképzős könyvről beszélünk.
A fülszövegből kiderült, hogy ez nem kifejezetten csajos könyv, annak ellenére, hogy van benne szerelmi szál is. Mikor elkezdtem olvasni, teljesen biztos voltam benne, hogy a célközönség a pasik és azok a lányok, akik bírják a bankrablásos, akciódús, lövöldözős sztorikat, úgyhogy nekem való.
A könyv nagyon jól indult, egyből belecsöppentünk egy profi bankrablásba, amit négy gyerekkori barát követ el. A társaság tagjai más és más szerepeket töltenek be a rablásnál, valaki a technikai részét intézi, más a tervet agyalta ki, egy intézi a fegyvereket, egy pedig a kocsit. A négy karakter szerintem nagyon jól ki van dolgozva, Doug a főszereplő, őt ismerhetjük meg a legjobban, de a többiek jellemének kidolgozása sincs elnagyolva, nagyon hitelesek lettek a figurák.
A történet maga is elég jól van felépítve, nekem egyedül a könyv közepe volt egy kicsit lapos és vontatott, ott belassult a történet, de aztán szerencsére visszatért a korábbi lendülethez.
Nagyon tetszett, ahogy a szerelmi szálat kitalálta az író, abszurd volt, mégis hihető. Claire és Doug kapcsolata hazugságokra épült, kudarcra volt ítélve, de én azért végig szorítottam nekik. Érdekes volt, ahogy a bűntudattól szenvedő Doug próbál segíteni Claire-nek a lelki megrázkódtatás feldolgozásában, amit igazából ő és a haverjai okoztak.
Talán Doug volt a legérdekesebb figura a könyvben, nagyon életszerű volt az, ahogy őrlődött a régi élete, barátai és az újrakezdés között. Tudta, hogy a barátai visszatartják őt, de a barátság, bajtársiasság, a közös múlt nagyon erősen kötötte össze őket. Jem engem nagyon idegesített, azt aláírom, hogy tényleg vannak ilyen természetű és gondolkodású emberek, de szerintem egy idióta volt, aki nem használta az agyát.
Az FBI ügynököt is megemlíteném, ő is egy fontos és érdekes figura volt a nagy egészben. A megszállott zsaru, aki ráadásul ugyanazt a nőt szúrta ki, mint az üldözöttje... Szép kis történet!
A könyv vége szerintem remekül lett megoldva, érezhető volt, hogy rohannak a katasztrófa felé, de én nagyon szerettem volna egy boldogabb befejezést.
Chuck Hogannek ez a nyolcadik regénye, Hammet-díjat is kapott érte, és Stephen King a könyvet 2005 legjobb 10 regénye közé sorolta.
Egyébként a könyvet meg is filmesítették Ben Afleckkel a főszerepben, ő is rendezte, Claire Keesey szerepét Rebecca Hallra osztotta. Én még nem láttam, de meg fogom nézni.
Értékelésem: 4/5
Könyvmolyképző kiadó, 2010
500 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése