Hermie és a haverjai Nantucketban töltik a nyarat. Tizenöt évesen belobbannak a hormonjaik és minden vágyuk egy női test. De fogalmuk sincs, mit kezdjenek a lányokkal. Aztán Hermie találkozik a gyönyörű Dorothyval, a huszonéves katonafeleséggel és fülig belezúg...
Kona (Emerald City)
Időnként valaki vagy valami magasan a hétköznapi létsík fölé emeli az embert, és addig soha nem tapasztalt szépséget vagy örömet érez, és ettől valahogy örökre megváltozik. Így hatott rám a Kamaszkorom legszebb nyara. - (JHY, Alabama) Miért van, hogy egy felnőtt férfi és egy kislány szerelmét bűnnek tartják, míg a kiskorú fiú és a felnőtt nő szerelmét megható beavatásnak?
(Francis Keegan)
Csodálatos kalandozás az időben, mikor háború és halál szakította széjjel az emberek életét, de a szerelem tovább virágzott.
(S.L. Mehegan, NY)
Herman Raucher 1928-ban született Brooklynban. Az amerikai író regényei mellett számos filmforgatókönyvet is írt, többek között a népszerű Kamaszkorom legszebb nyara és a Nagy Santini címűt. Felesége Broodway táncosnő volt, két lányuk született. Művei sok esetben önéletrajzi ihletésűek. A regényből készült filmet Robert Mulligan rendezte, a felejthetetlen Jennyfer ONeill és a kamasz Gary Grimes játszotta a főszerepet. Robert Mulligan legendás filmje nálunk is nagy sikert aratott. Három kamaszfiú nyaral a háború kitörése után New England szigetén. Minden gondolatuk a csajok körül forog, legfőbb problémájuk, hogyan veszíthetnék el a szüzességüket. Hermie a szomszédban lakó csinos asszonyról, Dorothyról álmodozik. Azután közbeszól a háború...
Nagy reményekkel kezdtem bele a könyvbe. A téma szerintem nagyon érdekes, a kamaszkor egy igazán izgalmas korszak a fiúk és a lányok életében egyaránt. Ez a könyv három fiú történetét meséli el, akik most lépnek át a kamaszkorba, fedezik fel saját szexualitásukat, miközben a világ többi részén háború van.
A könyv második fele már jobb volt, a fiúk végre tettek lépéseket a másik nem felé. A mozis jelenet például kifejezetten vicces volt. Ennek ellenére nem szippantott magába a történet.
Pedig reménykedtem , hogy talán Hermie és Dorothy kapcsolata kicsit izgalmasabbá teszi az egészet, de valahogy ezek a részek is olyan száraznak tűntek.
Az az érzésem volt olvasás közben, hogy ha leteszem, akkor sincs semmi, nem piszkálja a fantáziámat, nem izgulok mi fog történni. Nem tudtam magam elé képzelni a történetet, nem tudtam beleélni magam. Olvastam, olvastam, de nem hagyott bennem mély nyomot a sztori. Talán az író stílusa nem jött be, nem tudom...
Ami viszont szerintem jól sikerült-csakhogy említsek valami pozitívat is-, az a befejezés. Kicsit meglepett és el is szomorított, de végre valami érzelmet váltott ki belőlem, ezt hiányoltam a könyv többi részéből.
Összességében nem volt rossz, de határozottan felejthető volt számomra.
Értékelésem: 3,5/5 , de csak a vége miatt
Könyvmolyképző kiadó, 2011
232 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése