Libri Könyvkiadó, 2012
400 oldal
Fordította: Rakovszky Zsuzsa
Eredeti cím: The Night Circus
Fülszöveg:
A cirkusz váratlanul érkezik.
Jövetelét nem jelzi semmi.
Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.
Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle.
Az éjszakai cirkusz fekete-fehér sátraiban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén csak egyikük maradhat életben. Ám Celia véletlenül rájön erre, s feladva a versenyt, közösen lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket onnantól fogva csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben gyanútlanul egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a meleg. Mestereik azonban megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, és közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen kiutat látnak, de ahhoz minden tehetségüket latba kell vetniük...
Már a borítója alapján is tudtam, hogy imádni fogom, de nem gondoltam, hogy ennyire. Ez a könyv
hihetetlen volt, nem is tudom, hogy fért bele
ennyi varázslat és titok egy könyvbe. Nagyon
egyedi volt az egész világ, tele olyan dolgokkal, amiről még álmodni sem mer az ember, komolyan sajnálom, hogy igazából nem létezik ez a cirkusz, ha létezne valószínűleg én is
rêveur lennék és követném őket mindenhová egy piros sállal a nyakamban.
Annyira varázslatos volt az egész, hogy szinte fájt, hogy vége lett a könyvnek, örültem volna, ha beszippant és én is ott ragadok a fekete-fehér sátrak között bóklászva örökre,
csokoládéegereket és
karamellás pattogatott kukoricát majszolva.
Imádtam azt, hogy éjszaka működik a cirkusz és nagyon tetszettek az álomszerű és mesebeli sátrak. Több kedvencem is volt, amit szívesen megnéznék, ha elmehetnék a
Cirque des rêves-be:
először megcsodálnám a varázslatos órát a bejáratnál, gyönyörködnék a hatalmas üstből feltörő fehér lángokban, bemennék megnézni
Cukikót, a kígyónőt,ahogy a természetnek ellentmondó pózokba csavarodik, aztán jósoltatnék
Isobelnél, megnézném
Celia elképesztő mutatványait, betérnék a Jégvirágok kertjébe, a Tükörfolyosóra, a felhős sátorba, és kívánnék egyet a Kívánságfánál.
Valószínűleg felülnék Celia élő körhintájára és megállnék a Kedves szobránál és adnék neki egy rózsát. Ha még maradna időm, bemennék a könnyek tavához is, majd tele élményekkel és a karamella illatával telve hazamennék, a cirkuszról álmodnék és másnap visszamennék, ha még ott vannak. A belépőjegyeket és a cukros papírokat gondosan eltenném és megőrizném.
Na, most már befejezem az álmodozást! :) Szóval, visszatérve a könyvre, nagyon megszerettem a szereplők közül is jó néhányat, Celia és Marco és az ikrek lettek az abszolút kedvenceim.
Hihetetlenül jól ki lett találva szerelmi szál is, nem volt csöpögős és nem volt szokványos sem, ahogy semmi más sem ebben a könyvben. Nagyon szurkoltam a szerelmeseknek, hogy ne tragédia legyen a vége és nagyon meglepődtem a végkifejleten, abszolút nem számítottam ilyen megoldásra.
Ami még fokozta a könyv hangulatát, az a felépítése volt: nem haladt folyamatosan az időben és térben, hanem ugrált, mint ahogy a cirkusz az egyik helyszínről a másikra.
Szerettem minden apró kis részletet, minden sort, minden betűt.
"A cirkusz váratlanul érkezik."
Remélem egyszer a mi városunk szélén is megpillanthatom a fekete-fehér sátrakat...
Azt hiszem, ez nem is rendes értékelős bejegyzés, inkább csak álmodozós, ömlengő és rajongó iromány, elnézést mindenkitől, de még nagyon a könyv hatása alatt állok.
Értékelésem: 5/5* , abszolút kedvenc
