Rímbe szedve- T.S. Eliot : Az üresek

T.S. Eliot : Az üresek

I

Mi vagyunk az üresek
A kitömött emberek
Jaj! összehajlunk
Összehajlik szalmabélű kobakunk.
Száraz hangunk
Mikor összesugdosunk
Halk és nincs értelme semmi sem
Mint a szél száraz gyepen
Vagy patkányláb tört üvegen
Száraz pincében odalenn

Formátlan alak, árnyék színtelen,
Megbénult erő, gesztus mozdulatlan.

Azoknak, akik átkeltek nyitott
Szemmel a halál másik országába
Ha emlékeznek még ránk - nem is kárhozott
Vad lelkek vagyunk mi, csupáncsak
Az üresek
A kitömött emberek.

II

Szemek, melyekkel álmodni sem merek
A halál álomországában
Nincsenek:
Ott a szemek
Tört oszlopon napsugarak
Ott a fák, ha hajladoznak
S a hangok
Ha a szélben dalolnak
Ünnepibbek és távolibbak
Mint egy halványuló csillag.

Ne legyek közelebb
A halál álomországában
Inkább én is viselek
Olyan eltökélt álruhát
Patkánybundát, varjúbőrt, keresztléceket
Egy mezőn
Ahogy a szél tesz úgy teszek
Ne közelebb -

Ne azt a végső találkozást
A homályországban.

III

Ez halott világ
Ez a kaktuszvilág
Itt állnak a kőszobrok
Itt fogadják
Egy halott kezéből az imát
Mikor egy csillag sápadtan kezd hunyorogni.

Hát így van ez erre
A halál másik országában
Magunkba virrasztva itt
Azon az órán amikor mi
Gyöngédségtõl remegünk
Ajkak csókért epedve
Imáikat kövekké tördelik.

IV

Nincsenek itt azok a szemek
Szemek itt nincsenek
E völgyben hol csillagok haldokolnak
Ebben az üres völgyben
Elveszett országaink törött állkapcsa ez

Ez a végső találkozóhely
Egymás felé tapogatózunk
És kerüljük a szót
Összegyűlve a megdagadt folyó e partján

Látástalan, amíg
A szemek újra felragyognak
Mint örök csillag
Százlevelű rózsa
A halál homályországában
Nincs más reménye
Az üreseknek.

V

Körbe körbe fügekaktusz
Fügekaktusz fügekaktusz
Körbejárjuk a fügekaktuszt
Minden reggel ötkor.

Odahull az eszme
És a valóság
Odahull a mozgás
És a tett
Közé az Árnyék
Mert Tied az Ország

Odahull a fogantatás
És a teremtés
Odahull az indulat
És a válasz
Közé az árnyék
Hosszú az élet
s fényös nappal, annak fénysugari előtt
Odahull a vágy
És a görcs
Odahull az erő
És a létezés
Odahull a lényeg
És a leszállás
Közé az Árnyék
Mert Tied az Ország

Mert Tied
Az élet
Mert Tied a

A világ így ér véget
A világ így ér véget
A világ így ér véget
Nem bumm-mal, csak nyüszítéssel.

Vas István ford.

Karen Marie Moning: Új nap virrad- Tündérkrónikák 5.

Cor Leonis, 2012
596 oldal
Eredeti cím: Shadowfever
Fordító: Laskay Ildikó

Fülszöveg:
A nagy sikerű Tündérkrónikák 5. része. Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt. 
A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett. Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is! Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár. Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?

SPOILERES
Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy elolvassam ezt a kötetet, nem akartam, hogy vége legyen McKayla történetének. Végül persze győzött a kíváncsiság, és ismét csoda történt. Nem gondoltam volna, hogy a negyedik kötetet felül tudja múlni az írónő, de sikerült neki. Ez volt a legfantasztikusabb és magával ragadóbb könyv a sorozatban.
Tökéletes volt, beszippantott, teljesen belesüppedtem a történetbe és nem akartam visszatérni belőle. Ott akartam sétálni a szerető palotájában, órákig gyönyörködni a szebbnél szebb szobákban és kertekben.
Persze van, ami még csábítóbb McKayla világában: Barrons. Ez a pasi... A legjobb. Ha lenne három kívánságom, ő lenne az egyik. :) 
Az előző kötetnek nagyon kegyetlenül lett vége és el sem akartam hinni, hogy Barrons meghalt. Teljesen kétségbe estem, faltam az oldalakat, és közben azt mondogattam: nem, ez nem történhet meg. Nem halhat meg! Persze Moning csak húzta az idegeimet, de végül megkegyelmezett. A könyvben minden esemény, mozzanat a helyére került, végre McKayla is ott volt, ahol lennie kell: Barrons mellett. Imádtam a kettejük közt zajló hangos és néma párbeszédeket.Tökéletesen összeillenek.
 V'lane mindig is kicsit gyanús volt, de erre nem számítottam. A mocsok! Meg bírtam volna nyúzni.

Olyan az egész könyv, hogy azt sem tudtam, hová kapjam a fejem, az utolsó oldalak is fordulatokat és meglepetést tartogattak.  Jól átgondolt és felépített történet, zseniális kivitelezés. 
Imádom, ahogy a szereplők- Főleg Mac- változnak, alkalmazkodnak és fejlődnek. Rózsaszín Macből igazi dögös kemény harcos lett. Barronsról pedig végre megtudhattunk egy csomó mindent, ezt vártam a legjobban a könyvek olvasása alatt. :)

Tudom, hogy ez a bejegyzés is ömlengős, de nem tehetek róla. Nem tudok rosszat írni, csak egy problémám van: még akarok!!! A legjobb tündéres sorozat, amit olvastam. 

Értékelésem: 5/5**** nagybetűs KEDVENC

Bejegyzés az előző kötetről: http://mangaolvas.blogspot.hu/2012/07/karen-marie-moning-rossz-hold-kelt-fel.html

Rachel Vincent: Stray- Kóborok

Könyvmolyképző, 2012
478 oldal
Eredeti cím: Stray
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Egy újabb fantasztikus könyv a Könyvmolyképző kiadónál. Imádtam! Szeretem az alakváltós történeteket és örültem, hogy a változatosság kedvéért most vérmacskák a főszereplők. Már a borító is nagyon tetszett, és szerencsére a történetben sem kellett csalódnom.
Olvasmányos, nagyon gyorsan végeztem vele, tele volt izgalmas eseményekkel és fordulatokkal.

Tetszett a vérmacskák családias falkája, sokan egy rakáson, nagyon bensőséges. Annak örültem volna, ha több betekintést enged az írónő a vérmacskák hierarchiájába, társadalmukba, de persze lehet, hogy ezt a következő kötetre tartogatja. Érdekes volt a falka viszonya a nőstényekhez, bár úgy tűnt, hogy egy Faythe-féle független és makacs macskával nehezen boldogulnak.
Szimpatikus volt Faythe, végre megtaláltam azt a regényhőst, aki bizonyos dolgokban nagyon hasonlít rám: makacs, a függetlenségéhez ragaszkodó és csökönyös. Természetesen a leglehetetlenebb időkben is csak a szabaduláson járt az esze, még ha tudta is, hogy jót akarnak és bajba kerülhet. Igazi vadóc, aki a végsőkig küzd, akármilyen kicsi az esélye a győzelemre. Tipikus harcos. És ott volt Abby, akit szintén nagyon megkedveltem. Ő pont Faythe ellentéte: túlélő, aki inkább behódol és engedelmeskedik, tűr, de életben marad.
A srácokat is nagyon bírtam, Jace nagyon édes volt, Mark nekem kissé tapadós, de a végére őt is megkedveltem.
Az elrablásos részek igazán idegőrlők és dühítőek voltak, tiszta ideg voltam, miközben olvastam.Ordítani tudtam volna, annyira irritált Miguel. Szerintem túl olcsón megúszta a végén.

A borító hátuljára 16 év van írva, mint alsó korhatár, szerintem ez inkább 18. Ez nem tinikönyv, felnőttekről szól, vannak benne elég kegyetlen és véres részek is, én csak felnőtteknek ajánlanám.

Remélem hamarosan hozzájutok a folytatáshoz, szeretnék ebben a világban még jobban elmerülni. 

Értékelésem: 5/5

Kedvenc mondatom a könyvben: 

"A fiúk nagyobbak lesznek, de fel sosem nőnek."

Következő rész:

Raana Raas- Csodaidők 3-4.

Csodaidők 3.- Árulás
Shremeya kiadó, 2009
406 oldal


Fülszöveg:
Az Alfa elfoglalása utáni pár év tűzszünet lehetőséget adott arra, hogy hőseink – amennyire lehet – rendezzék az életüket. Judy, aki régi nevén rejtőzött el, a CSU-1-en tanul, Giin a szabad államok kormányaiba beépült SE-tagokra vadászik, Yaan pedig két kislányát neveli a feleségével. A háború azonban újra fellángol, és hamarosan mindhárman a csatatéren találják magukat, ráadásul nem is mindig az egymással szembenéző seregek soraiban.

A háború alakulását a háttérben zajló árulások legalább annyira befolyásolják, mint maga a harc, de a politikai színtér mellett a Raas családnak szembe kell néznie saját árulóival is, és van, akit végül azok árulnak el, akikre az életét is rábízta volna.

Csodaidők 4.- Hazatérők
Shremeya, 2010
404 oldal

Fülszöveg:
Yaan bebörtönzése után a Csillagunió hódításai megrekedtek ugyan, a küzdelmeknek azonban még nincs vége. Judy megtudja, hogy fia súlyos beteg, és kétségbeesetten veti magát a gyógymód megtalálását célzó kutatásba, mely végül messzebb sodorja otthonától, mint valaha álmodta volna. Az Oderut hosszas habozás után belép a háborúba, fővezérnek Giint szeretnék megnyerni, ő azonban felesége betegsége miatt nem akar közügyekkel foglalkozni. Amikor végül újra fellángolnak a harcok, Yaannak ismét szembe kell néznie az övéivel – de saját magával is számot kell vetnie.

Spoilermentes
Most, hogy végeztem a sorozattal, azt hiszem bátram kijelenthetem, hogy az egyik legjobban megírt családregény/sci-fi, amit valaha olvastam.
A harmadik és negyedik kötet volt a két kedvencem. Mindkét kötet hihetetlenül izgalmas és sodró lendületű volt, sírtam, nevettem, dühöngtem és csodálkoztam az olvasásuk közben, néha mindezt egyszerre. Le a kalappal az írónő előtt, végig fordulatos volt, most egyáltalán nem éreztem hullámzónak, minden sora tökéletes.
Mindezek mellett nagyon komplex és bonyolult az egész, minden tekintetben, és páratlan részletességgel van kidolgozva. A világ, ahol játszódik, a Raas család, a vallás annyira hiteles, hogy szinte már elhittem, hogy létezik az Alfa, a Nies, a családtagok.


Fantasztikus jellemrajzok vannak a könyvben, akik - és ettől igazán mesteri- még az utolsó két kötetben is fejlődnek, változnak. Nagyon megszerettem több szereplőt is, Yaan/Paul a végére igazán belopta magát a szívembe, de Judy és Giin is nagy kedvenceim voltak.

Mindkét könyvben olyan fordulatok és meglepő történések voltak, hogy sokszor leesett az állam. A hazatérők végére is sikerült olyan csavarokat bevinni, hogy el sem hittem, még a legvégén is meglepődtem többször is.De végül minden szál el lett varrva.

Úgy gondolom, hogy ez egy remek sci-fi, egy nagyon izgalmas és néha tragikus családregény, de emellett egy zseniális társadalomkritika is. Tükröt tart elénk és elgondolkodtat.

A bejegyzés talán kissé ömlengősre sikeredett, de most így érzek, rosszat nem tudok írni a könyvekről, nagy rajongójuk lettem.

Értékelésem: mindkét kötet 5**, kedvenc

Bejegyzések az előző kötetekről: 
http://mangaolvas.blogspot.hu/2012/08/raana-raas-csodaidok-1-az-ogfak-vorose.html
http://mangaolvas.blogspot.hu/2012/09/raana-raas-csodaidok-2-kiszakadtak.html