2012- év végi összegzés

Nagyon jó év volt 2012 olvasás szempontjából, ezért gondoltam, csinálok egy kis összefoglalót.

 Biztosan állíthatom, hogy idén olvastam eddig a legtöbb könyvet, pontosan 183-at, ez kb. 53356 oldal összesen. Ezt leginkább a moly.hu-nak köszönhetem, ahol nagyon kedves embereket ismertem meg, és általuk sok, számomra új könyvet is. Örülök, hogy ehhez a közösséghez tartozhatok. :)

 33 magyar könyv van az idei listán, ebből 13 kortárs szerző tollából. Erre a számra különösen büszke vagyok, mert nem igazán olvastam eddig magyar szerzőktől, de idén több kedvenc magyar íróm is lett.
Akik különösen belopták magukat a szívembe közülük:
Szabó Magda: 2012-ben olvastam tőle az első könyvemet, Az ajtót (értékelésem itt), ami azonnal kedvenc lett.
Raana Raas: rajongója lettem, nagyon tehetséges. (Bejegyzés a Csodaidők sorozatról itt)
Ta-Mia Sansa: fantasztikus írónő, és a molyon váltott néhány szóból nekem nagyon kedves, szimpatikus embernek tűnik. (blogbejegyzés a Forradásokról itt)
Schäffer Erzsébet: vele is idén "találkoztam" először és rögtön megfogott egyszerű, szerethető stílusával. (Blogbejegyzés itt)

8 hangoskönyvet hallgattam, azt hiszem, ez is rekord, mert eddig nem nagyon hallgattam könyveket.

A Leg-ek:

Legszebb borító: Sarah Addison Allen-Édes élet
Legjobban tetszettek- külföldi Top3:
Karen Marie Moning: Új nap virrad- Tündérkrónikák 5.
Gail Carriger: Soulless- Lélektelen
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Leggyengébbek- Top3:
Helen Cross- Szerelmem nyara
Iain Banks: A darázsgyár
Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

2012-ben 37 könyvet happoltam ( happolt könyvek listája), kettőt nyertem,  azt, hogy hány könyvet vettem vagy kaptam, azt már nem tudom összeszámolni sajnos, majd jövőre jobban figyelek erre.

Idén kezdtem el írni a blogomat is, május óta (akkor indult az oldalam) ezzel együtt 89 bejegyzés született, ezalatt kb. 4600 oldalmegjelenítés volt, aminek nagyon örülök.
Van az oldalamnak 4 követője is, ami nem sok, de én azért örülök nekik is. :)

Szerintem ez nem is rossz statisztika egy évre. :D

Kívánom, hogy 2013 legyen mindenkinek boldog, könyvekben gazdag év!

Gail Carriger: Changeless – Változatlan

Könyvmolyképző kiadó, 2012
390 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Eredeti cím: Changeless

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Alexia Maccon, Woolsey grófnéja egy kora esti órán arra ébred, hogy férje, akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene, teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, magára hagyva Alexiát, akinek így egyedül kell megbirkóznia egy egész természetfeletti regimenttel, akik már ott várják lakása küszöbén; az űzött szellemek seregével, és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve: van egy legújabb divat szerint készült napernyője, és harapós modora. Még amikor nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, és egy egész farkas falkával kerül szembe, akkor is helytáll. Erre pedig csak egy lélektelen képes… 
Arra is marad ideje, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.

Nagyon vártam már ezt a kötetet, az első rész (amiről itt olvashattok bővebben) zseniális volt, rögtön rajongója lettem az írónőnek. Egyedi stílusa van és remek humora, amivel engem megfogott.
Az elsőhöz hasonlóan a Változatlan is nagyon tetszett, talán izgalomból kicsit több volt benne, Lord Macconból pedig egy picit kevesebb.
Alexia továbbra is az egyik kedvenc karakterem, pimasz, vicces, szókimondó és nagyon jó éles helyzetekben. Ebben a kötetben kevesebb volt a közte és Lord Maccon közt zajló évődésből, de ez annak köszönhető, hogy az említett- egyébként nagyon imádnivaló- alfahím kevesebbet szerepelt. Elbírtam volna többet is belőle, de a hiányát az írónő elég sikeresen kompenzálta a rengeteg kalanddal és rejtéllyel.
Aminek örültem, hogy a cselekményszál elvezetett Londonból és egyenesen Skóciában köthettem ki Alexiával. Persze nem is akárhogyan, léghajóval utazott a kalapokra igen kényes főhősnő, ahogy az egy steampunkkal megbolondított viktoriánus kori történetben illik.
Skócia azért is tetszett nagyon, mert rengeteg dolog derült ki Lord Maccon múltjáról, ami még érdekesebbé tette a karakterét.

SPOILER
Amellett, hogy a régi szereplőkről sok új dolog derül ki, új szereplővel is gazdagodik a történet. Egy nagyon ellentmondásos, de alapvetően elég szimpatikus hölgyről van szó, Madame Lefoux-ról. Egy férfiruhát hordó tudós, aki kalapokat árul, és nem mellesleg a saját neméhez vonzódik. Khm... egészen szokatlan, de szerintem csak színesítette a könyvet és a történetet.
SPOILER VÉGE

Ami plusz pont, hogy kialakult még egy szerelmi szál, amiről nem szeretnék elárulni túl sokat, mindenesetre én jót mosolyogtam az események alakulásán ezen a fronton is. Igazán vicces, amikor egy ilyen prűd és illemszabályokkal teli társadalomban titkos viszony szövődik. Mindenki csak irul-pirul. :)

Amit továbbra is szerettem, azok a steampunk stílusú eszközök és gépezetek. Fantasztikusan lenyűgöznek ezek a dolgok. Ha hóbortos milliomos lehetnék, biztos, hogy ilyen stílusú holmikat és kiegészítőket hordanék. Alexia esernyője például tényleg eszméletlen. Nagyon jó ötlet volt az írónőtől, ezzel teljes lett Alexia megjelenése.

Egyetlen dolog nem tetszett: hogy úgy lett vége, hogy tiszta ideg lettem, Lord Macconra borzasztó dühös vagyok még most is, legszívesebben fejbe kólintanám, hogy kapjon már az eszéhez. Ennyire nem lehet h*lye!
Az írónő pedig igazi szadista, hogy ilyen kínok között hagyja vergődni hűséges olvasóit. Remélem nagyon gyorsan elkészülnek a magyar fordítással, mert ahogy megjelenik én rohanok is a boltba megvenni, az biztos.
Ezt leszámítva, vagy ezzel együtt nagyon imádtam az egészet és egy nap alatt ki is olvastam.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:

"– Tényleg foglalkoznunk kell a kommunikációnkkal. Talán, ha nem a házastársi érintkezés más formái érdekelnének egyfolytában, még hozzá is jutnék az adatokhoz, amikre szükségem van, hogy ne kapjak gutaütést! – Erősen oldalba bökte a férfit. – Több beszélgetés, kevesebb ágytorna!" 348. oldal

Aki a steampunk stílusról és műfajról szeretne többet megtudni, az katt ide!
Az írónő oldala: itt

És a végére néhány steampunk kiegészítő:

Sarah Addison Allen- Édes élet

Könyvmolyképző kiadó, 2012
294 oldal
Fordította: Szakál Gertrúd
Eredeti cím: The Sugar Queen

Fülszöveg:
A huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el. Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában, vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este. Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de lágyszívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet, de kétharmad részt egy tündéri keresztanya. Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely. Cserébe megváltoztatja Josey életét mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta.

Sarah Addison Allen második magyarul megjelent könyve az Édes élet. Az első, a Csodálatos Waverley-kert nagyon tetszett, rögtön elvarázsolt, emiatt vártam már annyira a következő könyvét, és meg is kaptam anyukámtól karácsonyra (a másikat is tőle kaptam).
Már a borító is meseszép, hasonlóan az előzőhöz. Egyszerűen tökéletes.
Legalább annyira tetszett ez a könyv, mint a másik. Az írónő nagyon tehetséges a hangulatteremtésben. Az írásaiból árad valami melegség, ami teljesen bevonja az olvasót. Mint a forró csoki, miközben egy meleg paplan alatt fekszel. Az ember nem akar kibújni belőle, kényelmes és jóleső. Otthonos. Ilyen ez a könyv is: teljesen magába szippant, szerethető és hangulatos. Van benne egy kis hétköznapi mágia, és hihetetlenül jól kitalált karakterek.

Josey, akit 27 évesen az anyja irányít, és aki titokban édességet és romantikus regényeket rejteget a szekrényében, nagyon szerethető és kedves. Rögtön megkedveltem, nagyon hiteles lett a karaktere. Ahogy olvastam, a könyv közepénél úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném ezt a lányt.Kicsit naiv, kicsit szomorú, és mégis tele van élettel.

Igazából Chloét és Della Lee-t is nagyon megszerettem, mindannyian annyira hétköznapi és mégis eredeti emberek. Chloe igazán szerencsés, én nagyon szívesen lennék a helyében. Csodálatos lehet, ha nem kell könyvet venned, hanem csak ott teremnek. :)

Josey és a többi szereplő is valós, hétköznapi problémákkal küzd, talán ettől is annyira magával ragadó ez a könyv. Mindenki talál benne valami olyasmit, amivel már ő maga is szembekerült az életben.Megcsalás, megbocsátás, súlyproblémák, egy zsarnok anya, vállalni önmagad, vagy éppen újra megtalálni önmagad: mindennapi dolgok, és éppen ezért érdekes olvasni arról, mások hogyan küzdenek meg az adott szituációval, könnyen bele tudjuk képzelni magunkat az adott élethelyzetbe.

A könyvben senki nem fekete vagy fehér, mindenkinek vannak hibái, ettől még életszagúbb az egész.
Persze azért a végén ott van a mesés happy end, de ezt el is várjuk egy ilyen lélekmelengető történettől. :)

Ami még különösen tetszett, az a fejezetek címe volt: öröknyalóka, savanyú cukor, habcsók. Az embernek összefut a szájában a nyál, és nem csak ezektől. A könyvben végig nagyon sokszor van szó édességekről, csokifüggőknek kötelező,de senki ne olvassa éhesen. :)

Egy szó, mint száz, nagyon jólesett a lelkemnek a könyv. Szerettem és sajnáltam, hogy vége. Remélem lesz még az írónőnek könyve magyar nyelven, mert én biztos megveszem (vagy megkapom anyutól ajándékba).

Értékelésem: 5/5 Kedvenc

Kedvenc idézetem:

" - A könyvek képesek hatalmukba keríteni az embert, ugye? Gyanútlanul sétálgatunk egy könyvesboltban, amikor egyszer csak meglep bennünket, mintha magától került volna a kezünkbe, csak hogy felhívja magára a figyelmet. A benne leírtak olykor megváltoztatják az életünket, néha még csak el sem kell olvasnunk őket. Van úgy, hogy egyszerűen csak jobban érezzük magunkat attól, ha van a közelünkben könyv. " 197. oldal

Rainer Maria Rilke

86 évvel ezelőtt a mai napon halt meg Rainer Maria Rilke osztrák költő (1875.12.04-1926.12.29). A 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik.(Életrajza itt.)
Én nagyon szeretem a verseit, halálának évfordulója alkalmából kiválasztottam tőle három verset, amik különösen közel állnak a szívemhez.

SZERELMES DAL

Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.

De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.
(Kosztolányi Dezső fordítása)


A PÁRDUC

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.
(Szabó Lőrinc fordítása)


A HATTYÚ

Félni egyre, élni vontatottan,
életünk, akár a hattyú útja,
melyet még le sem írt a habokban.

És meghalni, titkosan elülni,
mily elembe jártunk itt, ki tudja,
mint mikor hattyút látsz elmerülni: -

a vizen, mely nyájasan fogadja,
fodrozódik, elmúlik alatta,
s boldogan gyürűzik föl a hab;
míg a hattyú csöndesen kiválik,
mind nyugodtabb, tisztább és királyibb
méltósággal cél felé halad.
(Kosztolányi Dezső fordítása)

Csökkentsd a várólistádat 2013

Idén először veszek részt Lobo kihívásán (Bővebben itt olvashattok róla), melynek lényege, hogy a várólistámról kiválasztok 12 könyvet, amik már több, mint fél éve várnak olvasásra és 2013-ban elolvasom őket. Lehet készíteni egy alternatív listát is arra az esetre, ha az eredeti listáról valamelyikhez mégsem lenne kedvem.

A lista:

1. Jane Austen: Emma
2. Kate Morton: Az elfeledett kert
3. Julie Orringer: Láthatatlan híd 
4. Rick Riordan: Villámtolvaj
5. Marina Gyacsenko, Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei 
6. John Scalzi: Vének háborúja
7. Rob Thurman: Éjvilág
8. Schaffer Erzsébet: Toronyiránt
9. Szabó Magda: Für Elise
10. Silvana De Mari: Az utolsó tünde
11. Neil Gaiman: Amerikai istenek
12. Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Alternatív lista:

1. Joanne Harris: Szent bolondok 
2. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
3. Tessa De Loo: Ikrek
4. Jonathan Safran Foer: Minden vilángol 
5. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
6. Becca Fitzpatrick: Crescendo
7. Anne Frank: Anne Frank naplója
8. Cormac McCarthy: Az út 
9. Michael Ende: A végtelen történet
10. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
11. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót
12. John Steinbeck: Érik a gyümölcs 

Joe Hill- Szarvak

Európa könyvkiadó, 2012
504 oldal
Fordította: Uram Tamás
Eredeti cím: Horns

Fülszöveg:
Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje... és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán.
Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak...
Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is - Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon.
Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög...
És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert - olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!

"A szív alakú doboz" szerzőjének második regénye jóformán csupa négy- és ötcsillagos értékelést kapott az amazon.com-on, és a kritika is egyöntetű elismeréssel fogadta.

Joe Hill

Ez volt az első könyvem Joe Hilltől, igazából véletlenül akadtam rá a könyvtárban, a borító és fülszöveg alapján érdekesnek tűnt. Utólag tudtam meg, hogy a szóban forgó író a horrorregények királyának, Stephen Kingnek a középső fia, álnéven.
Az biztos, hogy örökölte apja tehetségét, bár még kissé még kiforratlannak éreztem itt-ott. Persze ez a második könyve, úgyhogy van még ideje rátalálni a saját stílusára, és kezdésnek több, mint jó ez a könyv.

A történet minden bevezetés nélkül kezdődik, a főszereplő, Ig egy átpiált éjszaka után szarvakkal a fején ébred. Persze fogalma sincs hogy kerültek a fejére. Ha ez nem lenne elég, mindenki, akivel csak Ig találkozik, olyan dolgokat mond el neki, amiről normális esetben soha nem beszélnének senkinek. A legféltettebb titkaikat, vágyaikat mesélik el, és később nem is emlékeznek rá vagy hogy találkoztak Iggel.

Nagyon ötletes szerintem az alapszituáció, erre még jön egy jól  kitalált rejtély, ami megoldásra vár és egy szerelmi szál, ami nem erőltetett és csak jót tesz a történetnek. Hill időnként megcsillogtatja fanyar humorát is, ami szintén bejött nekem.
A regény talán legerősebb része a karakterek kidolgozása. Nagyon érdekes és eredeti szereplőket ismerhetünk meg, Iget nagyon megkedveltem, akkor is, ha ő maga az ördög. Izgalmas lelki fejlődésen megy keresztül.Az elején törekszik a jóra, és másokban is csak ezt látja meg, a könyv végére viszont a sötét oldal felülkerekedik benne.
Lee az elejétől fogva unszimpatikus volt.

Nekem bejött az is, hogy a teljes történetet visszaemlékezéseken keresztül mesélte el az író, és a sok emlékből a végére összeállt a teljes sztori. Amit én még külön értékeltem, hogy nem volt túl ijesztő, nem a rémisztgetésre ment ki a dolog és volt mondanivalója is a könyvnek. Jól bemutatja, hogy még a legmakulátlanabb embereknek is vannak titkaik, néha igencsak mocskosak. Ez egyfajta tükör az embereknek. Nincs senki, aki csak jó, mindenki őriz magában valami rosszat, elfajzottat, perverzet vagy szégyellnivalót, valami sötétséget.

Ami plusz pont, hogy végre nem az ördög volt egy könyvben a leggonoszabb szereplő. Én egészen megkedveltem. Vallásosoknak nem igazán ajánlom, Isten zsarnokoskodónak és önzőnek van beállítva a könyvben, aki magára hagyja az embereket a bajban és ez sértheti a vallásos embereket a hitükben.

A végére egy érdekesség a magyar kiadásról: a könyv belső borítóján morzeábécével a Rolling Stones egyik számából olvashatunk egy részletet, mégpedig a 'Sympathy for the Devil' refrénjét.

Értékelésem: 4,5/5

Kedvenc idézetem:

"-Megszabadultál a hajadtól.- Elhallgatott.- És szarvakat növesztettél. Jézusom, Ig! Mi vagy te?
 -

Miért, nem egyértelmű? Ördög, kék csipkeszoknyában."

Könyvek a fa alatt

Szeretem a karácsonyt.Végre pihenhet az ember, tölt egy kis időt a családjával. Nálunk ilyenkor az a szokás, hogy betegre esszük magunkat süteményekből és kártyázunk hajnalig. Nem utolsósorban persze azért is szeretem, mert ilyenkor mindig rengeteg új könyvvel leszek gazdagabb.
Idén is mindenkitől kaptam könyvet is, amit nagyon köszönök nekik.
Nyolc kötettel bővült a gyűjteményem, mindegyikre nagyon vágytam, és most a bőség zavarában nem is tudom, melyikkel kezdjek.
Az új szépségeim:

A szerzők közül már mindenkitől olvastam könyvet korábban és mindegyiket megszerettem, kit ezért, kit azért, kivéve Itó Projektet és Alma Katsut, őket ezután fogom megismerni.

És ami a legjobb, hogy nem kell sokáig várnom az újabb ajándékkönyvekre, mert a szülinapom februárban lesz, és persze van még bőven a kívánságlistámon. :)