Bloglovin? Az meg mi??

Ma hallottam, hogy a blogspot Google Reader funkciója júliustól meg fog szűnni, ami annyit jelent, hogy nem fogjátok látni a blogok frissítéseit, amikre korábban feliratkoztatok, azoknak pedig, akik saját blogot üzemeltetnek, el fog tűnni a "rendszeres olvasók" funkció. A bloglovin egy jó alternatíva a Google Reader helyett.
Bővebben ezen a blogon olvashattok a dologról, mindenkinek nagyon ajánlom figyelmébe: http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html (Itt segítséget kaptok ahhoz is, hogyan kell regisztrálni.)

Beregisztráltam a bloglovinra, és ha a rendszeres olvasóim szeretnétek maradni, vagy most döntöttetek úgy, hogy követnétek az oldalt, a jobb oldalon lévő bloglovin-os ikonra kattintva tudtok feliratkozni. 

Előre is köszi mindenkinek, aki marad hűséges olvasóm. :)

Te miket ajánlanál kötelező olvasmánynak?

Biztosan többen éreztétek már, hogy mennyire elavultak a kötelező olvasmányok. Nem nyitnak a kortárs irodalom felé, a könyvek nem a mai fiatalokhoz szólnak vagy éppen nem a megfelelő korban adják a kezükbe, és ahelyett, hogy a gyerekek megszeretnék általuk az olvasást, pont az ellenkezője történik.
Nikinek támadt egy remek ötlete: mi, blogosok készítsük el a megreformált kötelező olvasmányok listáját. Természetesen én is jelentkeztem, hiszen nekem is vannak rossz élményeim a kötelezőkkel.
Az eseményről Niki blogján olvashattok: bővebben:  http://azajtom.blogspot.hu/2013/06/te-miket-ajanlanal-kotelezo-olvasmanynak.html

A lényeget azért felvázolom röviden:
A "Te miket ajánlanál kötelező olvasmánynak?" egy blogos körút, melyben 19 blogos fogja 1-1 bejegyzésben kifejteni, hogy mely könyvet ajánlaná egy megreformált kötelező olvasmányok listájára, mely korosztálynak, és miért. Az esemény 10 héten át zajlik.

A lista, hogy mikor kinél olvashattok ajánlót:

jún. 24.-30. Könyvesem - Csipkerózsika újratöltve

júl. 1.-7. Lily, a könyvmoly - Gabó olvas

júl. 8.-14. Cseppke könyvei - Manga olvas

júl. 15.-21. Heaven for the Books - Olvasónapló -Pillangó

júl. 22.-28. Kristina blogja - Cseresznyeszilva olvas

júl. 29.- aug. 4. Lilahajúlány könyves élményei - Chutiwood

aug. 5.-11. MFKata gondolatai - Világosvörösesbarna

aug. 12.-18. eMBé virtuális könyvespolca

aug. 19.-25. Papíron príma

aug. 26.- szep.1. Anna könyves blogja - Reelka's view

Az első ajánló már meg is született, a Csodák koráról olvashattok egy izgalmas bejegyzést:
http://azajtom.blogspot.hu/2013/06/a-csodak-korat-kotelezo-olvasmanynak.html

Neil Gaiman- Óceán az út végén

Agave Könyvek, 2013
192 oldal
Eredeti cím: The Ocean at the End of the Lane
Fordította: Pék Zoltán
ISBN: 9786155272219
Részlet a könyvből ITT
Tovább a kiadó oldalára

Fülszöveg:
AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE 

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van. 

Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

Neil Gaiman a kedvenc íróm, imádok elmerülni az általa teremtett világokban, a Csillagpor, a Coraline vagy a Sosehol egytől egyik a szívemhez közel álló történetek, ezért már nagyon vártam az Óceán az út végént. Az én és a többi rajongó nagy örömére az Agave kiadó a nemzetközi megjelenéssel egyidőben adta ki a könyvet, így nem kellett hónapokat várnunk a magyar nyelvű fordításra.

A történet mesélője egy középkorú férfi, aki egy temetés miatt tér vissza gyermekkora meghatározó helyszínére. A ceremónia után autóba ül és a környéket bejárva végül emlékeit követve a Hempstock-

Egy sussex-i farm
(Kép forrása)

farmnál köt ki. Annál a farmnál, ahol hétéves korában hihetetlen dolgokat élt át; ahol három furcsa nő él: nagymama, anya és lánya; ahol a ház mögött egy tó van, melyről a legfiatalabb Hempstock, Lettie makacsul állította, hogy az egy óceán; ahol a legidősebb asszony ott volt a Hold keletkezésénél.
A férfi leül a tó melletti vén padra és eszébe jutnak a régen elfeledett gyerekkori emlékek.

"A gyerekkori emlékeket néha elfedi és betakarja mindaz, ami később rárakódik, ahogy egy felnőtt zsúfolt szekrénye alján az elfeledett gyerekkori játékokat, de sohasem vesznek el végleg."

Nagyon nehéz leírni azokat az érzéseket, amiket előcsalogat a könyv. Eszünkbe juttatja, milyen érzés volt gyereknek lenni, amikor még a világ tele volt varázslattal, újdonságokkal és minden percben rácsodálkoztunk valamire. Amikor a megszokott, bejárt utak helyett újakat kerestünk és amikor még képesek voltunk hinni a csodákban. Amikor a felnőttek világa még érthetetlennek és sokszor értelmetlennek látszott. És mindezt egy már érett ember szemén keresztül látjuk, ettől kissé szomorkás és nosztalgikus hangulat társul a tiszta gyermeki látásmód mellé.
Az egyes szám első személyben történő meséléstől nagyon meghitté válik a történet, mintha Gaiman a saját gyerekkori emlékeit, ábrándjait osztaná meg az olvasóival. Talán ebben a könyvben éreztem leginkább az író, mint ember jelenlétét és közelségét a sorok között.

"A gyerekkorom nem hiányzik, de az igen, ahogyan örömömet leltem a kis dolgokban, még akkor is, amikor a nagyobb dolgok összeomlottak körülöttem. Nem tudtam irányítani a világot, amiben voltam, nem tudtam otthagyni fájdalmas dolgokat, embereket vagy pillanatokat, de örömömet leltem kis dolgokban, boldoggá tettek." 

A szereplők kidolgozottak, és nagyon jól kitaláltak, a hétéves főszereplő pont olyan, amilyennek egy hétévesnek lennie kell: bizonytalan, esendő, kíváncsi, fél, és persze őszinte. Belecsöppen egy titokzatos világba, és képes azt elfogadni, bármennyire is hihetetlennek tűnik. Persze az eseményeknek inkább elszenvedője, hiszen gyerekként főleg a való világban történt dolgokba nincs túl sok beleszólása, de ez így hiteles.
A Hempstock-ház három lakóját nagyon szerettem. A nők, akik ki tudja mióta léteznek, a maguk módján tartják fenn a rendet a világban: egy egyszerű kis tanyán élnek, pitét sütnek, tehenet fejnek, néhanapján pedig visszaküldik a sötét dolgokat oda, ahonnan jöttek. (Szeretem a mitológiát, így rögtön a pogány istennő-ábrázolás jutott eszembe, ahol az istennőnek három alakja van: a lány, az anya és a  idős asszony).Végtelenül bölcsek, még Lettie is, aki látszólag 11 éves, de lényegesen nagyobb élettapasztalattal rendelkezik.

Kép forrása

A könyv nem hosszú, de mégis egy kerek egész, nem volt hiányérzetem a végén. Minden szó a helyén volt, tökéletes volt a történetvezetés és az összes szál el lett varrva a végére. Könnyed stílusával, utánozhatatlan hangulatteremtésével, a mitológiai elemek és a történet megfelelő arányú keverésével Gaiman megint felejthetetlent alkotott. Mostani könyvében nem a mágia, a varázslat kapta a nagyobb hangsúlyt, hanem a cselekmény, de azért még így is elképesztő az ötletgazdagság, ami a könyvet jellemzi.Engem mindig le tud nyűgözni, hogy Gaiman ilyen határtalan fantáziával van megáldva. Az éhmadarak, a vödörben elférő óceán vagy éppen a világ megfoltozása olyan szép és elképesztő képek, hogy megint csak ámultam.
Amiben szerintem az Óceán az út végén felülmúlja az eddigi könyveit (mert szerintem felülmúlja), hogy érettebb, kiforrottabb és érződik rajta, milyen szeretettel íródott. Tele van csodával, szomorúsággal, elmúlással, csalódással és bölcsességgel. Emellett pedig az nyelvezete is nagyon szép, engem néha versre emlékeztetett, annak ellenére, hogy egy regényről van szó.

"Soha semmi nem ugyanolyan. Se egy másodperc, se száz év múlva. Mindig tajtékos és zavaros. Az emberek ugyanúgy változnak, mint az óceán."

Egyszerűen gyönyörű ez a könyv, nagyon megérintett, olyan, amit újra és újra szeretnék felfedezni és amit minél többször olvas az ember, annál többet kap tőle. A történet beleég az ember szívébe és lelkébe. Az ilyen könyvek miatt szeretek olvasni.
 Gaiman-rajongóknak kötelező, de aki csak most ismerkedik az íróval, annak is ajánlom, mert ebben a könyvben biztosan nem fog csalódni.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak.

Értékelésem: 5/5 KEDVENC

Neil Gaiman
(Kép forrása)

Az Óceán az út végén az év egyik nagy szenzációja, nem csoda, hogy már elkeltek a megfilmesítési jogai is, sőt megtalálták hozzá a rendezőt is. A Tom Hanks tulajdonában lévő Playtone Pictures fog felelni a munkálatokért (ők dolgoznak egy ideje az Amerikai istenek televíziós sorozatán is), a rendező pedig Joe Wright lesz, aki nemrég az Oscar-díjas Anna Kareninát rendezte, de már korábban is szintén díjnyertes alkotásokat jegyzett (Hanna, Vágy és vezeklés, Büszkeség és balítélet). (Forrás: cultura.hu)

Buglyó Gergely- Oni: Szürke vér

Ciceró, 2013
346 oldal
ISBN: 9789635398164
Oni-trilógia 1.
Tovább a Ciceró kiadó oldalára

Fülszöveg:
Áron és testvérei hétköznapi tizenévesek. Vagy mégsem? Miért lesz szürke a vérük, ha napfény éri, és miféle titkot rejt apjuk állóórája? Amikor új lány érkezik az iskolába, csakhamar elszabadul a pokol, és kiderül, hogy hőseinknek még a tanárok közt is akadnak ellenségeik. Áron útja az álmos dunántúli kisvárosból egy lidérces kriptán, majd egy különös szentélyen át egyenesen Barathrum, az alvilág sötét mélységeibe vezet.


Azt hiszem, sosem fogom megunni az ifjúsági irodalmat, legalábbis addig biztosan nem, amíg ilyen igényes és szórakoztató kötetek kerülnek a kezembe, mint Buglyó Gergely regénye. Többször megnevettetett és még meg is tudott lepni, ami nagy szó ebben a kategóriában.

Áron két testvérével és édesanyjukkal él egy dunántúli kisvárosban, Kaplagon. Itt leginkább semmi nem szokott történni, egy teljesen hétköznapi és unalmas helyről van szó. Azonban Áronék nem teljesen hétköznapiak. Erősebbek és gyorsabbak az embereknél és valamilyen rejtélyes oknál fogva a vérük napfény hatására szürkévé válik. A dolog miértjéről édesapjuk tudna mesélni a gyerekeknek, ő azonban évekkel ezelőtt eltűnt és nem hagyott maga után mást, csak egy furcsa állóórát és egy zavaros levelet egy jóslatról. A jövendölés szerint a testvéreknek egy lányt kell majd megvédeniük. Hamarosan lehetőségük adódik kipróbálni  képességeiket, mert veszélyes és titokzatos események következnek.

Már a könyv elején azt gondoltam, hogy bizony ez nekem máris tetszik. Ami óriási pozitív csalódás volt, hogy a nyelvezete igényes, nincs lebutítva, mint ahogy azt sok ifjúsági könyvnél tapasztaltam. Szerintem ez jó dolog, a gyerekek nem hülyék, képesek felfogni a szépen és változatosan megfogalmazott regényt is.
A másik nagy pozitívuma könyvnek, hogy pörögnek az események, nem unatkoztam egyszer sem az olvasása közben. Mozgalmas, van néhány igen izgalmas akciójelenet benne, amit remekül ír le az író, ezért nekem ezek a részek voltak a kedvenceim. Szinte magam előtt láttam az egészet, így még jobban izgultam a szereplőkért.
Volt benne egy rejtélyes, nyomozós szál, ami érdekes volt és rendesen kidolgozott, nem volt kiszámítható, nem tudtam kitalálni, mi fog kisülni belőle. Ha éppen csak az iskolai órákról volt szó a kötetben, azt is jól megoldotta az író, humort és megmosolyogtató pillanatokat csempészve a hétköznapokba.
Néhány miértre nem kaptam választ, de gondolom az elvarratlan szálak a folytatásban lesznek tisztázva.

Az író stílusa megfogott, olvasmányosan és élvezetesen tárta elém az általa megálmodott világot, nagyon bele tudtam merülni ezáltal a történetbe. Ez tipikusan az a könyv, ahol azt éreztem, hogy mindig csak még egy fejezetet akarok elolvasni, és aztán még egyet és még egyet. Nem bírtam letenni, pedig igazából nem én vagyok a célközönsége.
Nagy pirospont az írónak a párbeszédekért, ez a regény egyik nagy erőssége. Élnek a párbeszédek, nem üres szófecsérlés, hanem tényleges beszélgetések hangzanak el.
Sok eredetiség van ebben a könyvben, sok lehetőség, már ami a folytatását illeti és sok jó és tanulságos gondolat. Szerintem már az egy remek ötlet volt, hogy Magyarországon, egy kis eldugott kisvárost választott helyszínnek az író. Az én nagyszüleim is egy ehhez hasonló unalmas helyen élnek, sok nyarat töltöttem náluk, de soha nem jutott eszembe a városról semmi misztikus. Viszont a regény elolvasása után már egészen más szemmel fogok körbenézni legközelebb, ha látogatóba megyek. :)

Ami külön öröm volt számomra, hogy a kötet amellett hogy egy remek fantasy, értéket is közvetít a fiatalok felé. A testvérek összekovácsolódása, hogy csak egymásra számíthattak jó példa arra, hogy mennyire fontos a testvéri szeretet és bizalom az életben. Persze ez a tanulság nincs a szánkba rágva szerencsére, csak olyan megkapóan ábrázolta az író, ahogyan az örökösen civakodó testvérek a bajban képesek összefogni és egymást segíteni, hogy muszáj volt megemlítenem.

A szereplők nagyon szerethető figurák, bírtam őket. Anna igazi kíváncsi, tanulós és okos lány, aki szeret olvasni. A testvérek is jól el lettek találva, Lili, a cserfes, csajos és pimasz húgi, Nátán, a komoly és megfontolt báty és Áron, a tipikus középső gyerek. Nekem egyébként Feri volt a kedvencem, a mindentől halálra rémülő barát, aki a végére azért minden rettegése ellenére is kitartott, ami becsülendő.

Két dolog volt a könyvben, ami kevésbé tetszett. Az egyik Áron bátyjának neve. Annyira nem lett eltalálva a Nátán név, abszolút nem éreztem odaillőnek. Lehet, hogy ez az én hülyeségem és persze elég pici dologról van szó, de akkor sem tudtam túllendülni ezen, egyszerűen zavart. A Lili és Áron név mellett olyan idegenül hatott.
A másik negatívuma a kötetnek, hogy a végén egyszerre annyi új információt zúdít a nyakunkba az író, hogy egy ideig eléggé meg voltam kavarodva. Persze a végére kitisztult a kép szerencsére, csak jobb lett volna ezt a rengeteg infót kicsit lassabban kapni.

Összességében egy remek könyv, nem tökéletes, de tudott újat és mást hozni a megszokottnál, emellett nagyon olvasmányos és az írónak a humora is remek. Egy okosan kitalált és felépített történet, amit nemcsak az ifjúság figyelmébe ajánlok, hanem a fantasykedvelőknek is kortól függetlenül, hiszen a könyvben bőven akad mágia, keleti mitológia, és szörnyek is, valamint nem kevés utalás a fantasy nagymesterére, Tolkienra és a Gyűrűk urára.
Igényesen megírt és szerethető regény, amely felveszi a versenyt a külföldi vetélytársaival is. Én szerettem olvasni és nagyon várom a folytatást.

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak és a szerkesztőnek, Roboz Gábornak aki a figyelmembe ajánlotta.

Értékelésen: 4,5/ 5

Kedvenc gondolat a könyvből:

"-A cél nem az, hogy legyőzz másokat- bölcselkedett Nátán-, hanem, hogy holnap képes légy legyőzni azt, aki ma vagy." 40.o.

Pár szó az íróról:

Buglyó Gergely 1980-ban született Debrecenben, orvosi diplomával rendelkezik, jelenleg kutatóként és oktatóként tevékenykedik a debreceni egyetemen. Emellett nagyon szereti a fantasy-történeteket, jelenleg az Oni-trilógia második kötetén dolgozik.
A szerző blogja: http://buglyogergely.blogspot.hu/







A második rész tartalmából:
ONI: A NÉMA VÁROS

Áron és testvérei felvételt nyertek az Altare Tertium tagjai közé: vállalták a feladatot, hogy segítenek megóvni a Meratánok harmadik oltárát, amely utolsó kapocsként összetartja a valóság szövedékét. Ehhez meg kell fékezniük az Arctalan Kóborlót, aki Anna lelkének mélyén lapul. De ha a Tertium valóban nemes célért küzd, akkor miért őriznek titkokat újdonsült tagjaik előtt? Miért nem fedik fel Annának a jóslatot, amelyből megtudhatná, hogy micsoda valójában a Kóborló?
Amikor Áronék megfejtik édesapjuk órájának utolsó titkát is, végképp bebizonyosodik: maga Yric sem bízott meg a Tertiumban. De vajon lehet-e helye a kétségeknek akkor, amikor Baphomet csatlósai is feltűnnek a színen, és súlyos vereséget mérnek a Tertiumra?
Áronék ráébrednek, hogy a határvonal barát és ellenség között olykor elmosódik, és mindkét oldalról átléphető. Már nem éri őket meglepetésként, ha számító Virrasztókkal, eszelős Onikkal vagy más szörnyekkel kerülnek szembe, de csakhamar be kell látniuk: ha valóban tudni akarják az igazat a Kóborlóról, akkor még a legendás Néma Város meglátogatásától sem riadhatnak vissza.

A sorozatról bővebb információkat az  www.onitrilogia.hu címen találhattok.

John Green- Csillagainkban a hiba

Gabo, 2013
296 oldal
Eredeti cím: The Fault in Our Stars
Fordította: Bihari György
ISBN: 9789636896171
Tovább a kiadó webáruházába

Fülszöveg:
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Amikor először megláttam a könyv borítóját, teljesen beleszerettem. Egyszerű, mégis annyira szép, vonzza a tekintetet. A fülszöveg elolvasása után már kissé elbizonytalanodtam. Nem igazán szoktam romantikus könyveket olvasni, beteg emberekről szólót meg pláne nem. Valahogy az ötlet is kicsit abszurdnak tűnt, hogy valaki haldokló tinikről írjon szerelmes történetet. A sok pozitív vélemény viszont mégiscsak meggyőzött arról, hogy bizony ezt a könyvet talán mégis érdemes elolvasnom. A kötet elolvasása után pedig már azon gondolkodtam, hogy 1. ) miért nem olvastam hamarabb és 2. ) ha most újra elolvasom, azt túl korai?

" Hazel a nevem. Tizenhat éves vagyok. Pajzsmirigyrákom van, és áttétek a tüdőmben. Egyébként oké vagyok. "

A könyv főszereplője, mint ahogy a fenti idézetből is kiderül halálos beteg. Hazel végső stádiumban lévő rákos, aki egy gyógyszernek köszönhetően kapott még egy kis időt, de nincs esély a gyógyulására és ebbe bele is törődött, megtanult együtt élni a halál gondolatával. Édesanyja unszolására támaszcsoportba jár, amit ő leginkább csak nyűgnek érez addig, míg meg nem ismerkedik itt Augustus Waters-szel, egy nagyon elbűvölő, oszteoszarkómából felgyógyult sráccal, aki Hazellel ellentétben nem hajlandó elfogadni a csendes elmúlást, nyomot akar hagyni a világban, valami jelentőset szeretne tenni. Rögtön szimpatikusak lesznek egymásnak, és lassan egymásba szeretnek. Kihasználják az időt, ami jutott nekik és úgy élnek meg minden napot, mintha az utolsó lenne, hiszen számukra csak pillanatok vannak megírva a csillagokban. Ez a történet nem happy end.

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

Őszintén szólva elég megrázó élmény volt a könyv olvasása, egyszerre volt borzasztóan szívfájdító és  lélekemelő is. Hol nevettem Hazel és Gus poénjain, hol a fájdalom és az elkeseredettség érzése kerített hatalmába, amikor Hazel próbált távolságot tartani mindenkitől, mert nem akarta megsebezni azokat, akik szeretik őt.

"-Ilyen vagyok. Ilyen. Mint egy gránát, mama. Gránát vagyok, ami előbb-utóbb felrobban, és szeretném a minimumra csökkenteni a sebesültek számát, érted?"

  Nem gondoltam volna, hogy ennyi érzelmet fog kiváltani belőlem, de az írónak sikerült úgy a padlóra küldenie, hogy közben mégis boldoggá tett. Az idei évem egyik legkülönlegesebb olvasmánya volt és még napokkal az elolvasása után is a hatása alatt vagyok. Nem tudom, mennyire sikerül összeszednem a gondolataimat, annyi minden kavarog a fejemben, de azért remélem nem leszek túlságosan csapongó. :)

A történetről nem fogok többet írni, nem szeretnék túl sokat elárulni, bár talán nem nehéz kitalálni a könyv végét. Inkább azt emelném ki, hogy mennyire gondolatébresztő volt a könyv. Elgondolkodtatott: vajon fel lehet készülni a halálra? Van értelme reménykedni egy reménytelen helyzetben? Szülőként fel lehet dolgozni azt, hogy a gyereked haldoklik? A szerelem túlél mindent? A könyv tele van mély gondolatokkal és komoly témákkal, amire nem is számítana az ember egy young adult kötetben. Rávilágít, mennyire rövid és törékeny az élet, és hogy mennyire más úgy élni a mindennapokat, hogy a halál ólálkodik a sarkadban.
Rengeteg bölcsesség, tapasztalat és életigenlés van ebben a könyvben, és úgy tanítja az olvasót, hogy észre sem vesszük, finoman hangol át minket, akár egy hangszert.

FORRÁS

"– Oké – mondta egy örökkévalóság után. – Nálunk talán az oké lesz az örökké. – Oké – bólintottam."

Annak ellenére, hogy az egész kötet az elmúlás, tehetetlenség  és a beletörődés témáját boncolgatja, mégis voltak vidám, kacagtató pillanatok is, amiket nagyon szerettem. Hazel és Gus humorral és öniróniával próbálta oldani a hangulatot és átvészelni a hétköznapokat. Ez nagyon szimpatikus volt, hogy sikerült egy kis vidámságot csempészniük az életükbe, ez tényleg csodálatos hozzáállás, hiszen humorral sokkal könnyebb elviselni mindent szerintem.

A két főszereplő szerelme nagyon megható volt, még nekem is, pedig nem szeretem a szerelmi történeteket. És persze tragikus. Szerettem, hogy nem kapkodtak, nem estek rögtön egymásnak, rengeteg beszélgetésen és közös programon keresztül tényleg megismerték egymást, így  a szerelmük lassan bontakozott ki. Nagyon élveztem ezt a folyamatot, tényleg üdítő volt egy olyan szerelemről olvasni, ami igaz és nem csak egy kis romantikus tinifellángolás, aminek semmi alapja nincsen.

Forrás

"A szerelem az, hogy mindenképpen megtartjuk az ígéretet."

Augustus, a rákból felgyógyult srác, aki mindenképpen nyomot akar hagyni a világban, nagyon eleven és vibráló karakter a könyvben. Annyira szerethető, hogy még én is majdnem belezúgtam a könyv végére. Jópofa, okos, humoros, vagány és élettel teli, még fél lábbal is. Azt hiszem, őt mindenképpen jelölni kell a Könyves Álompasik párbajára. :)

Hazelt is nagyon megszerettem, tetszett az élethez való hozzáállása, 16 éves lányhoz képest nagyon jól és éretten állt a dolgokhoz, ráadásul remek humorral lett megáldva.
Igazából minden karakter ki lett dolgozva rendesen, nem volt olyan érzésem, hogy felületesen ábrázolt volna bárkit is az író. Még a mellékszereplőket is egytől-egyig nagyon hitelesen írta le, köztük Isaac volt nálam az abszolút kedvenc. A srác, aki a szemműtéte után nem a vakságán kesereg, hanem hogy elhagyta a barátnője. Ettől annyira igazi ez a könyv, mert elhiszem, hogy egy kamaszfiú tényleg képes így gondolkodni.

"Isaac túl van a műtéten. Jól ment. Hivatalosan KKM.
Ez azt jelenti, hogy „kóros képlettől mentes”. Pár másodperc múlva jött a következő SMS.
Viszont vak. Ez a rossz hír."

Ami még megfogott a könyvben, az az író stílusa. Hihetetlenül gördülékeny, olvasmányos a kötet, a szóhasználata, a fogalmazásmódja már az első oldaltól kezdve magával ragadott. Ez az egyik legnagyobb erőssége az írónak, valamint az őszintesége, ami miatt igazinak érzek minden szót a könyvben.

A Csillagainkban a hiba egy alapmű, mindenkinek el kellene olvasnia, aki már elmúlt 15. (Alatta nem ajánlom, mert a témához már kell egy kis érettség.)
Egy megkapó és elragadó történet szerelemről, az életről és az elmúlásról. Nálam nagybetűs KEDVENC lett, és bekerült azok közé a könyvek közé, amiket érdemes újraolvasni többször is.

Értékelésem: 5/5 Kedvenc

FORRÁS

Pár szó az íróról:
John Green 1977-ben született Indianapolisban, de a Florida állambeli Orlando-ban nőtt fel. Diplomáját 2000- ben szerezte meg angol és vallási tanulmányaiból.
A főiskola után öt hónapot egy gyermekkórházban dolgozott lelkészként. Az itt megszerzett tapasztalatok, a  gyermekek halálos betegségei és szenvedéseik inspirálták őt, hogy író legyen, és később, hogy megírja a Csillagainkban a hiba című könyvét.
Több évig dolgozott Chicago-ban a Booklist-nál kiadói asszisztensként, jelenleg a The New York Times munkatársa.
Többek között Printz-éremmel, Printz-oklevéllel és Edgar díjjal büszkélkedhet. (Forrás: Wikipédia, Gabo)

További magyarul megjelent művei:
Alaszka nyomában
Katherine a köbön -Avagy a szerelem képlete 

A könyvet nagyon köszönöm a Gabo kiadónak!

László Zoltán- Egyszervolt

Agave Könyvek, 2013
256 oldal
ISBN: 9786155272240
Részlet a könyvből ITT
Agavebolt 

Fülszöveg:
TE IS AZT HISZED, HOGY A MESÉK CSAK A KÉPZELET SZÜLÖTTEI?

TALÁN JOBB IS ÍGY.

AZ IGAZSÁG NÉHA KIFEJEZETTEN ÉLETVESZÉLYES.

Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete. Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.

Harlan csak úgy élheti túl az egyre veszélyesebb kalandokat, ha a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és dacolva az ellene szövetkezett erőkkel, fényt derít saját múltjára. A nyomok pedig a mesehősök titokzatos őshazájába, Transzóperenciába vezetnek.

A könyvheti megjelenések közül László Zoltán regényére voltam majdhogynem a legkíváncsibb. Kortárs magyar író, a történet Magyarországon játszódik, ráadásul urban fantasy, amibe népmesei elemek keveredtek. Izgalmasan hangzik, és erre csak ráerősített az, hogy a borítón Gaimanhoz hasonlítják, aki a kedvenc íróm.  A könyv elolvasása után pedig azt mondom, hogy pontosan ez hiányzott a magyar fantasykínálatból.

"Karsa Harlan felnőtt életét két körülmény súlyosbította igazán. Az egyik, hogy a patológián dolgozott, a másik pedig, hogy időnként emlékezetkiesésektől szenvedett. Valószínűleg a munkahelye volt a rosszabb."

A történet kissé balek főhőse Karsa Harlan, aki éli egyhangú, átlagosnak mondható életét, amiben nincsenek nagyra törő célok, se kalandok, csak egy munka a patológián, amit nem is igazán szeret. Az unalmas  mindennapokat csak a néha-néha előforduló emlékezetkiesései zavarják meg, a legutóbbi például egy randi közepén tör rá, aminek eredményeképp a fakénél hagyott lány dühös lesz, Harlan furcsa szerzetekbe botlik, majd egy számára teljesen ismeretlen világ nyílik meg előtte. Belecsöppen egy óriási kalandba, kinyílik a szeme a mások számára láthatatlan dolgokra és megismeri, hogy mi rejtőzik a felszín alatt.

Ha egy szóval kellene összefoglalnom a véleményemet, akkor azt mondanám: imádtam. Többek között azért, mert megerősítette a kortárs magyar szerzőkbe vetett hitem. Nagyon sokáig félve nyúltam magyar írók könyveihez, az okát nem igazán tudnám megmondani, talán a nem megfelelő kötelező olvasmányok miatt. Az utóbbi egy évben viszont több olyan -főleg kortárs- magyar íróhoz volt szerencsém, akik bebizonyították, hogy igenis érdemes nyitni feléjük, ők is tudnak olyan kreatív, egyedi, humoros és igényes műveket írni, mint külföldi kollégáik. Baráth Katalin, Schäffer Erzsébet, Nyulász Péter vagy éppen Ta-Mia Sansa után most László Zoltán volt az, aki olyat alkotott, ami felveszi a versenyt bármelyik külföldi szerzővel, akár a borítón emlegetett Neil Gaimannal is.

A történet ötletes, és tökéletes arányban keveri benne a szerző a valódi világ elemeit a népmesék

Hétfejű sárkány
Kép forrása itt

szereplőivel. Aminek örültem, hogy nem beleerőltette azokat a modern városi környezetbe, hanem úgy alkotta meg őket, mint akik alkalmazkodtak a mai kor elvárásaihoz. Nagyon eredeti, ahogy  a hétfejű sárkányt aktatáskás bürokrataként ábrázolja vagy  ahogyan a 'jó tett helyében jót várj' mesei elemet újraértelmezte. 

Élveztem azt is, hogy végre ismerős helyszíneken bukkannak elő a csodalények. Bár nem vagyok pesti, azért a Westendben én is sokszor jártam már, és éppen ezért volt olyan lenyűgöző a gondolat, hogy a vízesés mögött rejtőzködve élhet egy kígyótestű nőszemély.
Ezek miatt sokkal közelebb éreztem magamhoz a szereplőket és a történetet is, olyan volt az egész, mintha tényleg lenne egy rejtett világ a miénk mellett, és most Harlan szemén keresztül én is bepillantást nyertem volna a valóság színfalai mögé. Talán az én szomszédomnál, Marika néninél is mozognak a szobrok a vitrinben és mágikus hamuban sült pogácsa van a sütis dobozban?
Egyértelműen érezhető Gaiman hatása, de senki ne gondolja, hogy utánzásról lenne szó, László Zoltán nem Neil Gaiman, csak hasonló finomsággal csempészte be a mágiát a valós környezetbe, mégpedig úgy, hogy elhittem minden szavát.

Nemcsak a népmesei elemek tarkítják a könyvet, nem egy science fiction utalás is van benne, amik nagyon tetszettek, különösen a fanatikus sf kolónia vicces és mégis valahogy elfogadható kombinációja a kacsalábon forgó palotával. Én már ezért kiosztanék valami díjat László Zoltánnak.

Maga a történet fordulatos és meglepetésektől sem mentes, igazi kaland,ami magával ragadja az olvasót és az utolsó sorig el sem engedi. Mindez vicces helyzetekkel, humorral és egy kis szerelemmel  van fűszerezve, amit én megint csak imádni tudtam.
A szereplők egytől egyig élnek, nem üres karakterek. Mindenki egyéniség, csupa szerethető vagy éppen ellenszenves figura, a lényeg, hogy érzéseket váltanak ki az emberből. Nekem személy szerint Mayer néni volt a kedvencem a mellékszereplők közül.

Aki egy olvasmányos, pörgős és szórakoztató urban fantasyra vágyik, annak bátran ajánlom az Egyszervoltot, nem fog csalódást okozni a könyv. Könnyed stílusával és ötletességével engem abszolút levett a lábamról. Egy dologban azért reménykedem: hogy az író nem tervez folytatást. Annyira tetszett a befejezés és az egész történet, hogy nem igazán örülnék neki, ha ebből is sorozat lenne. Ez így jó, ahogy van. ( Persze, ha mégis ír még egy részt, biztosan elolvasom. :D )

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Értékelésem: 5/5 

Pár szó az íróról:

László Zoltán 1977-ben született Hatvanban. Hosszú ideje Budapesten él, webszerkesztőként és újságíróként dolgozik. 1999 óta publikál rendszeresen novellákat különböző folyóiratokban, antológiákban. Első sci-fi regénye 2005-ben jelent meg Hiperballada címmel, amelyben a kiberpunk elemei alternatív történelmi fejtegetésekkel keverednek. Szintén 2005-ben jelent meg az urban fantasy irányzatba sorolható Nagate, amelyben tudományos-fantasztikus írói szemszögből teremt meg egy ipari forradalmát élő világot. A regénynek négy évvel később Nulla pont címmel megjelent egy lazán kapcsolódó folytatása. 2007-ben látott napvilágot harmadik könyve, A keringés, amely a bolygókolonizálós sci-fiket keveri az időutazósokkal. (Forrás: Agave)

Olvass bele: Neil Gaiman- Óceán az út végén

„Elsöprő erejű és szívbe markoló, ékesszóló és hátborzongató, kifogástalanul megírt mese, ami eszünkbe juttatja, hogy az életünket hogyan határozzák meg a gyerekkori élményeink, mit kapunk tőlük, és ezért milyen árat fizetünk.”  Kirkus Reviews

 2013. június 18-án jelenik meg világszerte Neil Gaiman új kötete, az Óceán az út végén, nálunk az Agave kiadó gondozásában. Az Eisner-,  Hugo-, Nebula-, Bram Stoker-, World Fantasy- és Locus-díjas fantasyszerzőnek több, mint 5 év kihagyás után ez az első könyve, éppen ezért nem is csoda, hogy óriási az érdeklődés. Én, mint nagy Gaiman-rajongó már alig várom, hogy gyönyörködhessek a meseszép borítóban és újra elmerülhessek abban a hangulatban, amit csak Gaiman képes megteremteni.

Rövid tartalom:
Amikor egy emlék felenged, a múlt szivárog ki belőle.

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.

Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

Olvass bele: http://issuu.com/mangaolvas/docs/neil_gaiman_ocean_az_ut_vegen_reszl?e=7699763/3277276

A kötet előrendelhető 35 %-kal olcsóbban 1872 Ft-ért az Agave webáruházában ITT.

Új könyvek a polcomon- Május

Májusban rengeteg akcióba futottam bele és persze nem bírtam visszafogni magam. :)
A Kossuth kiadó akciójában beszereztem a Füst és Csont leányát Laini Taylortól (értékelés itt) féláron, a Könyvmolyképző gyereknapi leárazását is kihasználtam, és megvettem a Csúfok-trilógiát ( bejegyzésem a könyvekről itt) hihetetlenül olcsón, darabját 750-ért.
A Főnix könyvműhelytől féláron vásároltam meg a Gyökértelent, a Trash-t pedig valamilyen Libri akcióban rendeltem nagyon jó áron.
A Kelly kiadó is nagy kiárusítást tartott, egy csomó könyvüket lehetett 800 Ft-ért beszerezni. Én a Bőrnyakúakat és Gregory Maguire A boszorkány című könyvét választottam.

A postán is remek áron lehet könyvekhez jutni, ott is vettem három kötetet: a Minden, amit tudni akartál az ex*-ről és Diana Peterfreund Ébredj velünk című regénye 490 Ft volt, a Soha ne vegyél el nagylábú nőt! pedig 590 Ft.

Kaptam egy könyvet húgomtól, a Zombiháborút, amire nagyon régen vágytam és amit a jegyzettámogatásából vett nekem 750 Ft-ért. Köszönöm! :)

Vivien Holloway Pokoli szolgálatát (bejegyzés itt) az Aba kiadótól kaptam, itt is köszönet érte, a Cicero kiadó pedig Buglyó Gergely fantasyregényét, az Oni: Szürke vért bocsátotta rendelkezésemre, amit most olvasok éppen. :) Ezt a könyvet is köszönöm!

Happoltam is, összesen 1 könyvet, Goldingtól a Legyek urát, és végre megérkezett a meseszép borítójú Így veszíted el is Díaztól, melynek előolvasója voltam ( véleményem a könyvről itt ).

Remélem a következő hónap is ilyen termékeny lesz! :D

Könyves Álompasik Párbaja 2013-Jelölés

KEZDŐDIK! A tavalyi évhez hasonlóan idén is Ti dönthetitek el, ki legyen az év legjobb könyves pasija! Ha már megtaláltátok az álomférfit valamelyik olvasmányotokban, itt az idő: szavazzatok rá és szurkoljatok!

Miről szól a Könyves Álompasik Párbaja?

Szavazhattok, hogy ki a legdögösebb, legizgalmasabb, legtökéletesebb férfi a 2012/2013-ban megjelent könyvek karakterei közül. A 16 legtöbb szavazatot kapott pasi fog versenyezni a megtisztelő Álompasi címért, egymás ellen párbajoznak majd, mi, segítő bloggerek pedig mindenféle eszközzel próbálunk meggyőzni titeket, hogy az általunk pártfogolt férfire menjen a legtöbb voks.:-)
A szavazással nemcsak a kedvencedet támogatod, de akár nyerhetsz is valami izgalmas könyves ajándékot!

A Szabályok (mindenki figyelmesen olvassa el! ) :

• CSAK azok a karakterek vehetnek részt, akiknek az elmúlt 1 évben, ergo 2012. június – 2013 június között, akár itthon, akár külföldön megjelent könyvük és a karakter relatíve sokat szerepel benne. Az nem érvényes, ha csak megemlítik, van egy-két mondat erejéig jelen van!!
• Jelölni június 5. és július 5. között lehet.
• Mindenki 5 karaktert jelölhet. Se többet, se kevesebbet! 
• Felnőtt és Fiatal (YA) karakterek NEM lesznek különszedve.
• Műfaji megkötés nincs, bármilyen könyves férfikaraktert nevezhettek.
•  Mindenki csak EGYSZER küldheti el a listáját.
• Egy karakterre csak egyszer szavazzatok!
•  A karakter mellett tüntessétek fel a könyv, amennyiben sorozat, úgy annak a címét. Azonos néven több karakter is található, így a félreértések elkerülése végett már az elején tisztázni kell a hovatartozást. Ennek hiányában a szavazat érvénytelen. pl.: Day (Marie Lu: Legenda)
• A jelölés csak a nevetekkel (ez lehet becenév, keresztnév) és érvényes e-mail címetekkel ellátva érvényes! 
• Csak és kizárólag a verseny házigazdájának blogján, ezen bejegyzés alatt adhatjátok le a szavazatokat kommentben: http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/2013/06/konyves-alompasik-parbaja-2013-jeloles.html
• Az alpári, obszcén, zavaros, agresszív, fenyegető hangú, mások személyiségi jogait és jó hírnevét sértő és aláásó hozzászólásokat töröljük! Ez a játék szórakozásnak indult és szeretnénk, ha az is maradna. Így szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy ne szidja a másik szavazót/karaktert/könyvet/írót, és a játék szervezőit, segítőit sem. Közvetve vagy közvetlenül is, de mindenki munkát időt és pénzt is ölt abba, hogy ez a játék létrejöhessen. 

Jelöléshez kattintsatok ide! 

Menetrend:

1. JELÖLÉS (Jún. 5- Júl. 5)

2. TOP16 (július 15-23)

A 16 legtöbb jelölést kapott karaktert 8 párossá sorsoljuk(random), közülük fog kikerülni a legjobb 8.

1.FORDULÓ: Pár #1 július 15-16 (0:00 – 23:59)

2.FORDULÓ: Pár #2 július 16-17 (0:00 – 23:59)

3.FORDULÓ: Pár #3 július 17-18 (0:00 – 23:59)

4.FORDULÓ: Pár #4 július 18-19 (0:00 – 23:59)

5.FORDULÓ: Pár #5 július 19-20 (0:00 – 23:59)

6.FORDULÓ: Pár #6 július 20-21 (0:00 – 23:59) 

7.FORDULÓ: Pár #7 július 21-22 (0:00 – 23:59)

8.FORDULÓ: Pár #8 július 22-23 (0:00 – 23:59)

3. TOP8 (július 25-29 )

 9.FORDULÓ: Pár #1 július 25-26 (0:00 – 23:59)

10.FORDULÓ: Pár #2 július 26-27 (0:00 – 23:59)

11.FORDULÓ: Pár #3 július 27-28 (0:00 – 23:59)

12.FORDULÓ: Pár #4 július 28-29 (0:00 – 23:59)

4. TOP4 (júl. 31- aug. 2)

13.FORDULÓ: Pár #1 július 31- augusztus 1 (0:00 – 23:59)

14.FORDULÓ: Pár #2 augusztus 1- 2 (0:00 – 23:59)

5. DÖNTŐ (aug. 3-5)

15.FORDULÓ: Pár #1 augusztus 3 - 5 (0:00 – 23:59)