Betsy királynő sorozat 1.
Fülszöveg:
„Ez a nap – akkor még nem tudtam, hogy a halálom napja – rosszul indult, pocsékul folytatódott és rémesen végződött”
Betsy Taylor arra ébred, hogy egy hullaházban fekszik és vámpírrá változott. Ez azonban még mindig jobb, mint halottnak lenni. Betsy emberfeletti képességek birtokába jut, és a másik nemre is elképesztő hatással van. Egy dologgal nem tud megbarátkozni: az új, folyékony étrendjével…
És míg anyja megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy lányával ezután is találkozhat, új, éjszakai barátai azt gondolják róla, hogy Betsy a vámpírok megjövendölt királynője. A szívtipró Sinclair és csapatának szüksége van Betsyre, mert az ő segítségével akarják letaszítani a trónról az elmúlt ötszáz év legellenszenvesebb és leghataloméhesebb vámpírját.
Betsytől azonban mi sem áll távolabb, mint belekeveredni a vámpírok belügyeibe. Sinclair és társai azonban nagyon is jól tudják, hogyan bírhatják Betsyt jobb belátásra. Többek között azzal, hogy korlátlan hozzáférést biztosítanak a Manolo Blahnik cipők legújabb tavaszi kollekciójához.
MaryJanice Davidson remek, Betsy Taylorról szóló romantikus és humoros történetei azt mutatják meg, mi történne, ha a Szex és New York hősnője, Carrie Bradshaw összeakadna egy vámpírral…
SPOILERES!
Mit is írjak erről a könyvről? Először is: szerintem a borító nagyon béna lett és a címe alapján sem választottam volna, de mivel úgy ajánlották, ezért elolvastam. Szerencsére a rút külső egy gyöngyszemet takart. Nagyon jó humorral fűszerezett, szórakoztató és pörgős történetet kaptam, hangosan nevettem, pedig nem jellemző rám, és plusz pont azért, mert nem gyenge poénokkal ostromolt, hanem inkább a helyzetek és a megismert jellemek miatt volt vicces az egész.
Nagyon tetszett, hogy Betsy, bár vámpírrá vált, megmaradt önmaga, a hisztikkel a szusimintás pizsamával és a cipőmániával. Bár azt be kell vallanom, az utóbbi egy kicsit néha sok volt, már a Szex és New Yorkban is túlzásnak tartottam Carrie Bradshaw mániákus cipőrajongását. Igazából ott buktam ki, amikor cipőkkel vesztegették és győzték meg, hogy vegyen részt a harcokban. Nagyon plázamacás volt néha és én ezzel a fajjal nem tudok azonosulni. Persze ezt leszámítva megkedveltem Betsyt, de aki abszolút kedvenc lett, az Eric Sinclair. A jó pasiknak mindig Eric a nevük? A True Bloodban is Eric az abszolút kedvencem és most itt egy újabb Eric, akit nagyon imádtam. Arrogáns, veszélyes, nagyképű, szexi és kissé perverz, de emellett nagyon édes és néha vicces is. Nagyon bírtam a civódásukat Betsyvel, jól elröhögcséltem rajta.
Igazából a többi karaktert is megkedveltem, Tina kicsit talán túlzásba vitte a talpnyalást, de egyébként szerethető volt ő is.
Nostro természetesen nem lett szimpatikus, egy beteg állat, aki viszont meglepett, az Dennis volt, bár sejtettem, hogy lesz egy áruló, de nem rá gondoltam. Ja, és persze Betsy apja és mostohaanyja is a negatív listámra került. Hogy lehet valaki ilyen szánalmas és gyenge jellem, mint az apuka? Ha elveszteném egy szerettemet és utána feltámadna, én inkább nagyon örülnék, nem elutasítanám. Annál a résznél teljesen kiakadtam, amikor apu finoman jelezte, hogy számára a lánya továbbra is halott.
Na, a lények, a könyv nagyon szórakoztató, csajos, humoros, van benne kellő romantika, erotika és izgalom is. A történet jól fel van építve, én nem éreztem hullámzónak, végig egyformán pörgős volt. Nagyon várom a folyatást, biztos el fogom olvasni.
Értékelésem: 4,5 /5
Könyvmolyképző kiadó, 2011
328 oldal
