Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen- Történetek útközben

Sanoma Budapest kiadó, 2005.
224 oldal

Fülszöveg:
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." Simone Weil megfontolásra méltó gondolata megnyugvást áhító világunkban ezrek kapaszkodója és segítője lett. A mondatot a szerző választotta évekkel ezelőtt, az egyik lapban megjelenő írásainak mottójaként. A Lábujjhegyen című kötete is - akárcsak korábbi, sikeres művei - e gondolat jegyében íródott. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy vágyunk támadjon a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra...

Szeretem a novellákat, a féloldalasat és a hosszabbakat egyaránt. Schäffer Erzsébet novellái gyönyörűek, szívmelengetőek, nosztalgikusak.

Olyan pillanatokat örökít meg, ami mellett én valószínűleg elmennék, anélkül, hogy észrevenném. Egy apa szeretettel teli pillantását a villamoson, egy vak kislány bizalmát az anyja felé, verebek fürdését a homokbak, egy fa virágzását... Mind gyönyörű pillanat, rengeteg ilyen van körülöttünk, csak nem figyelünk. Schäffer Erzsébet figyel, észrevesz, beszélget idegenekkel, és ezekből a megélt pillanatokból varázsol igazi léleküdítő történeteket.

"Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat."

Nagyon szeretem, hogy miközben olvasom, teljesen megszáll a nyugalom. Ahogy a vidéki életről mesél, mindig a nagyszüleim jutnak eszembe, a falu, ahol élnek. Felidézi bennem a náluk töltött nyarakat és rádöbbent, hogy mennyire hiányoznak azok a nyarak.

Nagyon szép üzeneteket és gondolatokat közvetít a novelláiban, tényleg eltöpreng az ember rajta, hogy jó-e az, ahogy élünk a világban.

"Miért olyan nehéz? Miért olyan szép és nehéz embernek lenni..."

Szívem szerint kiidézném az egész könyvet, annyira szépen ír az írónő, a leírások, a gondolatok mind tökéletesek. Az egyik kedvenc idézetemet az Aranyperzsa című novellában találtam:

"-Mi ez a csoda!?
A zöld pázsit fölött lángolt a kert. Nem az egész. Csak az a darabkája, ahol az aranyperzsa állt. De milyen volt ez a lángolás! Uramisten!
Melegsárga, lágyvörös, halkkármin, sikoltópiros, csöndesnarancs, harsánybordó, észbontóskarlát…
A hajnali párák nedvesen tartották a leveleket, ettől olyan élénk, friss, életteli volt a fa, mintha ez volna élete
pompája, napjainak netovábbja, születése, násza, gyönyörűséges búcsúzása."

Örülnék, ha csak fele ilyen szépen tudnék írni...

Értékelésem: 4,5/5 

Megidézve 4.

"A legnagyobb drámákat nem ember írja. A Sors osztja a lapokat. Keveri, kavarja, s mi sokszor úgy érezzük, kimaradtunk az osztásból. S játszunk reszkető lélekkel, reménykedve…"

 Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen 53.o.

Baráth Katalin- A fekete zongora

Agave kiadó, 2010
304 oldal

Fülszöveg:
Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is, aki persze mindig mindent jobban és hamarabb tud, mint a hivatalos közegek. Az ügybe belekeveredik a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, az apáca és a zsidó kereskedő, sőt Veron még Szegedre is elutazik, ahol magát Ady Endrét hallgatja meg egy felolvasóesten, közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak…
Baráth Katalin remekbeszabott regénye kiváló érzékkel jeleníti meg a boldog békeidőket; stílusa és humora miatt Bohumil Hrabal olvasói fogják szeretni, eltökélt nyomozója, Dávid Veron miatt pedig Agatha Christie rajongói fogják nagy élvezettel forgatni a regényt, amely kibővített, végleges változatban és két novella kíséretében kerül végre a széles olvasóközönség elé.

Egyre jobban szeretem a kortárs magyar írókat, Baráth Katalin stílusa is nagyon megtetszett. Könnyed, humoros és remekül felépített regény, már az elejétől megfogott és a nyelvezete is nagyon szép .
Az 1900-as évek eleje az egyik kedvenc korszakom, a könyv nagyon jól lefestette ezt az időszakot, az akkori emberek gondolkodásmódját és a kor miliőjét.
A szereplők is remekül ki lettek találva, nagyon tetszettek a nevek és a jellembeli finomságok, amiket az írónő olyan remekül kitalált. Nagyon hitelesre sikerült mindenki, szinte magam előtt láttam a pletykás szomszédot és a mindig paprikás Dujmovicsot, vagy az állomásfőnök rettentő kíváncsi nejét.

"Az állomásfőnök neje többnyire helyesen ítélte meg az utasok kilétét, és nem volt szokása tévedni, legyen szó akár a társadalmi osztályukról, akár az úti céljukról. Ez alkalommal azonban alaposan mellélőtt. Az utolsó divat szerinti öltönyt viselő fiatalember a Monarchia polgára volt, és azon belül sem egy távoli cseh városból vagy az örökös tartományok valamelyikéből érkezett Ókanizsára, hanem csak a szomszédból, Szabadkáról. Erről az állomásfőnökének is hamarosan alkalma nyílt meggyőződni. Heves érdeklődése ugyanis, amivel minden idegent kitüntetett, arra sarkallta, hogy a kifakult pongyolájával némiképp egzotikus összhangot alkotó, csipkeszegélyű napernyőjét kézbe vegye, és a peronhoz siessen, a fiatalemberrel véletlenül szóba elegyedni.
– Parlévufranszé? – állta el a kijáratot.
A férfi meglepődve kérdezett vissza.
– Hogy mondta, hölgyem?
Az állomásfőnökné könnyednek szánt kacaj kíséretében jókorákat csapott napernyőjével az idegen vállára.
– Nahát! Hogy maga milyen kittűűűnően beszél magyarul! Mikor a vak is láthatja, hogy egyenesen Párizsból érkezett! Két-három átszállással persze, úgy értem. – Az asszonyság nem volt képes megtagadni állomásfőnökéi mivoltát. – Vagy netalány Londonból? Dujuspékenglis?"

Kedvenc szereplőm természetesen Dávid Veron volt, a minden lében kanál boltos kisasszony, aki titokban regényt ír, a Nyugatot és az Estet olvassa és imádja a modern irodalmat. Természetesen kerékpárral közlekedik, ezzel is kilóg a sorból, az 1900-as évek elején a feminista nők jártak kerékpárral.
Nagyon szimpatikus főszereplő, nagyon megkedveltem.

"„Nocsak!” – jegyezte meg magában Veron, akinek még a legmeghittebb pillanatokhoz is akadt hozzáfűznivalója. – „Lehet, hogy engem most megcsókoltak?”"

Tetszett a romantikus szál is, örültem, hogy nem csöpögött és abszolút beleillett a sztoriba, nem volt erőltetett.
Érdekes volt megismerni, hogy abban az időben hogyan ismerkedtek az emberek, mi fért bele egy udvarlásba és mi az, amitől a hölgyek már pirultak.

A krimi-vonal is jól ki lett találva, és nagyon örültem, hogy nem sikerült rájönnöm, hogy ki a gyilkos. Nem volt kiszámítható, mindenki gyanús volt.
Plusz pont az Ady-szálért, egyik kedvenc költőm és a címadó verse is nagyon szép.


Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerít és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.
Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére,
Ez a fekete zongora.

Amit szegediként szintén értékeltem, hogy olvashattam egy rövid rész erejéig a saját városomról is. :)

„ Erősen sötétedett már, amikor a vonat befutott a szegedi indóházba. Hiába volt sötét, a pompás épület a gázlámpák fényében fürödve teljes pompájában tündökölt. Veron újból megcsodálta a kisvárosi szemmel óriásinak tetsző, alig kilenc esztendővel korábban befejezett állomásépületet, amelynek különleges módon az emeletére lépett be a vonattal érkező utas, és miután megcsodálta a bacchanáliát megörökítő, élénk színekben pompázó mennyezeti freskót, le kellett sétálnia a lépcsőn, hogy az utca szintjére jusson.”

Összességében nagyon jó könyvet kaptam, remekül szórakoztam végig és alig várom, hogy olvashassam Dávid Veron további kalandjait. Amit a könyv végén olvastam Veron pesti ténykedéséről, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. :) A Poirot-s rész nagyon vicces volt.

Értékelésem: 4,5/5

További kötetek:

Ez+Az 8.- Szeged Anno

Indítottam a moly.hu-n egy Szeged kihívást (ide katt ), ehhez kapcsolódóan összegyűjtöttem néhány régi képet Szegedről, hogy megnézzük, milyen volt anno.

Borítómánia 5.

Nem tudtam választani, ezért a hétre ezt a három borítót hoztam.

Karen Marie Moning- Rossz hold kelt fel- Tündérkrónikák 4.

Cor Leonis kiadó, 2012
400 oldal
Fordította: Laskay Ildikó
Eredeti cím: Dreamfever

Fülszöveg:
„Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki.”

ROSSZ HOLD KELT FEL

Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.

MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.

A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.

Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?

Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?

Mindig maradj a fényben!

Nagyon vártam már ezt a kötetet, az előzőnek úgy lett vége, hogy azt hittem bekattanok, ha nem kaphatom meg azonnal a folytatást.
Szerencsére a Cor Leonis kiadó kézbe vette az ügyet és végre az olvasók kezébe kerülhet a Rossz hold kelt fel.
A borító gyönyörű lett és passzol az első kettőhöz (a harmadikat nem tudom, miért rontotta el a Kelly kiadó annyira :( ).

Egy fél nap alatt kiolvastam, nem tudtam letenni. Hihetetlen jó volt, végig izgalmas, pörgős,néha vicces,  a Barrons-os részekről meg ne is beszéljünk! A legjobb könyves pasi!
Teljesen beszippantott a könyv, hihetetlen a világ, amit Moning kitalált és egyre jobb és jobb lesz.
Interdimenzionális tündérkátyú, teleportáló ezüstök, halált hozó szextündérek... nem tudok betelni a sok egyedi és bizarr dologgal, amik Mac világában megjelennek. És ott van a könyv, aminek saját akarata van és képes alakot változtatni! Tényleg zseniális!

Nagy piros pont, hogy rózsaszín Macből végre vérszomjas Mac lett, nagyon vártam már ezt a pillanatot (nem mindha bajom lenne a rózsaszínnel, egyszerűen be kellett végre keményítenie kicsit! ). Mac végre igazán és komolyan felvette a kesztyűt.

Barrons még mindig egy nagy rejtély, de azért egy kis információt róla is megtudtam, ennek örülök, remélem a következő kötetben még többet megtudhatok róla.
Én nagyon bírom V'lane-t is, remekül kitalált karakter, ahogy Dani is.
Ami különösen tetszik ebben a sorozatban, hogy senki nem egyszerűen rossz vagy jó. Mindenkiben vannak hibák vagy egy kis rossz, senki sem fekete vagy fehér. Ja, és a szereplők fejlődnek, változnak. Ettől annyira hiteles és szerethető ez a könyv ( többek között ettől is ).
Eddig ez a kedvenc kötetem a sorozatból, pedig a többit is imádtam.

Már csak egyet nem értek: hogy lehet így abbahagyni??? Ez felér egy kínzással! Remélem nagyon hamar kijön a folytatás, mert fennáll a veszély, hogy a rettentő gyenge angolom ellenére elkezdem a folytatást eredeti nyelven!

Értékelésem: 5/5*

A könyv trailere:

A következő kötet:

Ez+Az 7.

Kirsty Mitchell fotográfus képei:
( Még több fotó: http://kirstymitchellphotography.com)

Gail Carriger: Soulless-Lélektelen

Könyvmolyképző Kiadó, 2012
374 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Eredeti cím: Soulless

Fülszöveg:
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.

Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?

Nagyon régóta szemezek ezzel a könyvvel, rögtön megfogott a borító és a fülszöveg. Meg is rendeltem a Könyvmolyképző nagy féláras akciójában, de csak most olvastam el. Eddig a könyvtári könyvek voltak a porondon, de nem bírtam tovább és lekaptam a polcról.

El sem tudom mondani, mennyire tetszett. Jó könyvre számítottam, de sokkal jobbat kaptam.
Az írónő stílusa remek, nagyon tetszettek a párbeszédek. A világ, amit alkotott szintén fantasztikus. Kinek jutna eszébe, hogy Jane Austen világába belekeverje a vámpírokat, vérfarkasokat, lélekszipolyokat és ezt mind megbolondítsa egy kis steampunk beütéssel? Zseniális! Még hasonlót sem olvastam eddig.

A  kor miliője is nagyon tetszett, magam előtt láttam a korabeli Londont, a sok puccos hölgyet és urat.
Alexia Tarabotti karaktere egyszerűen felülmúlhatatlan, nagyon jól szórakoztam, ahányszor csak megszólalt. Értelmes, gyakorlatias és rettentő vicces. Nagyon bírtam, hogy micsoda tragédiaként élte meg például a barátnője borzasztó kalapjait vagy a rá támadó vámpír öltözetét.
Másik kedvencem Lord Maccon volt természetesen. Amit Miss Tarabotti kisasszonnyal műveltek, az egyszerűen csúcs volt. Lord Maccon nagyon szimpatikus pasi, tetszett a hirtelensége és a nyers stílusa.

Amellett, hogy jól szórakoztam, a történetben volt kellő mennyiségű romantika-szintén nem a megszokott módon tálalva- és izgalom is bőven akadt.
A titkos tudós társaság a polipmániával, az elvakult tudósokkal és a gólemmel szintén remekül ki lett találva és dolgozva.

Egy szó, mint száz, le vagyok nyűgözve. Alig várom a folytatást, amiből szerencsére lesz bőven.
Értékelésem: 5/5*

Kíváncsi lettem és rákerestem az írónő képére, mikor megláttam, azonnal szimpatikus lett. Látszik a hölgyön, hogy nagyon eredeti figura. :)

Az írónő fölolvas a könyvből:



További kötetek:

Lissa Price- A testbérlők

Agave Könyvek, 2012
336 oldal
Fordította: Fischer Anna
Eredeti cím: Starters

Fülszöveg:
A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. S ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma. Végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni.

Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.

A történet röviden: A Földön háború dúlt, ahol biológiai fegyvert is használtak, egyfajta spórát. Volt védőoltás, de csak az idősek és a gyerekek kapták meg, ezért mire véget ért a háború, mindenki más meghalt.
Ebben az alternatív jövőben már rájöttek, hogyan kell meghosszabbítani az életkort, nem ritka a 150-200 éves ember sem.A gyerekek, akiknek vannak nagyszülei, azok biztonságban vannak, akiknek nincs, kénytelenek bujkálni az utcán, elhagyatott házakban és illegális munkákat vállalni vagy intézetbe kerülnek, ugyanis a kiskorúakat nem illeti meg szinte semmilyen jog, nem vállalhatnak munkát. Van egy nem igazán humánus és illegális módja, hogy pénzt keressenek a fiatalok: a testüket bérbe adhatják a szépkorúaknak. Az elméjüket összekapcsolják egy számítógéppel, úgy érzik, alszanak, miközben a testüket egy szépkorú használja.

A 16 éves Callie az utcán tengeti életét beteg öccsével, próbálnak túlélni. A kilátástalan helyzetből Callie nem lát más kiutat, mint teste bérbeadását. Három bérlésért annyi pénzt kaphatna, amennyiből kikezeltetheti öccsét és vehetnek egy új otthont. Természetesen nem úgy mennek a dolgok, ahogy Callie eltervezte...

 Már elsőre megfogott a borító, szerintem nagyon jól sikerült. A fülszöveg is érdekesnek tűnt, hasonló témában Stephenie Meyer Burok c. könyvét olvastam és az is tetszett. @narayan adta kölcsön a könyvet, amit nagyon köszönök. :)

Nem bántam meg, hogy elolvastam, nagyon izgalmas történetet kaptam.Nem volt az elején sem unalmas, egyből belevág a közepébe. Az események nem kiszámíthatóak, a vége kifejezetten meglepett.
Callie nagyon szimpatikus volt, végre egy főszereplő, aki nem nyavalyog a sorsa miatt, hanem próbál rajta javítani és teszi, amit kell. Gyorsan fel kellett nőnie, hiszen ő gondoskodik egyedül magáról és az öccséről.
Annak örültem volna, ha a háborúról egy picit több infót kapok, de így is teljesen jó volt. Hátha a következő részben jobban megismerjük az előzményeket és ezt a furcsa világot!
A testbérlés ötlete elég ijesztő és bizarr, igazából megfosztják testüktől a fiatalokat. Ez majdnem olyan, mint a prostitúció. Én nem szeretnék ilyen jövőben élni.

Az Éhezők viadalára, amihez annyian hasonlítják engem csak hangulatában emlékeztetett, egyébként teljesen más, fölösleges is az összehasonlítás.

Lissa Price fotózást és írást tanult, de maga a világ bizonyult a legjobb tanárának, rengeteg helyen járt, most Dél-Kalifornia lábainál él a férjével. Az írónőnek ez az első könyve, szerintem remek kezdés, remélem a folytatás is legalább ennyire jó lesz! 

Értékelésem: 5/5

Borítómánia 4.

 Valahogy megfogott...

Takami Kósun- Battle Royale

"Van rosszabb az iskolánál"

Ulpius-Ház, 2010
738 oldal

Fordította: Mayer Ingrid
Eredeti megjelenés: 1999

Fülszöveg:
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: A GYŐZTES. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.


No lássuk! Tehát, van egy nemlétező fasiszta birodalom valahol a Távol-Keleten, mindenkit eltüntet, aki nemkívánatos, aki másképp gondolkodik, aki kilóg a sorból. Szigorú szabályok vonatkoznak mindenkire, még a zenét is ellenőrzik és korlátozzák, a rock például tiltott zene. Sem hallgatni, sem játszani nem szabad.

"Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a világon!" 24.o.

Ez a kormány kitalált egy "játékot", a Battle Royale-t: minden évben kisorsolnak egy kilencedikes osztályt, elviszik őket egy kiürített területre- jelen esetben egy szigetre-, fegyvereket adnak nekik és a diákoknak meg kell ölniük egymást. Csak egy maradhat. Ha nem hajlandók megölni egymást, 24 órán belül mindenkinek lerobbantják a fejét a nyakukra helyezett nyomkövetős nyakörv segítségével. Hogy mozgásra kényszerítsék a gyerekeket, két óránként egy-egy területet tiltottá nyilvánítanak, ha valaki ottmarad, szintén aktiválódik a bomba a nyakörvben. Ha valaki esetleg a vízben akarna menekülni, arra várnak az őrhajók és lelövik.

Az osztályban fiúk, lányok vannak vegyesen, mindenkinek más az erőssége és a gyengesége, éppen ezért különböző fegyvereket kapnak véletlenszerűen kiosztva. Mindenki kap egy hátizsákot, benne valamilyen fegyverrel, kenyérrel, vízzel, térképpel és iránytűvel.A szerencsések gépfegyvert, pisztolyt találnak a táskában, de valakinek csak egy kés vagy esetleg sarló jut. Az "osztályfőnök" naponta négyszer hangosbemondón beolvassa a halottak neveit és a tiltott zónákat.
Hát ennyit a szabályokról!

Az író nem sokáig húzza az időt, szinte azonnal elkezdődik az öldöklés. A gyerekeket kieresztik a szigetre és elkezdődik a harc. Nem tudom én mit tettem volna ebben a helyzetben. Ha nem ölsz, megölnek. Reméled, hogy az osztálytársaid nem mennek bele a játékba, de nem bízol senkiben, mert mi van, ha mégis játszanak? Ha valaki rád támad, kénytelen vagy védekezni, bujkálni a zónák miatt csak ideig-óráig lehet. Elég borzasztó a helyzet. Én olvastam az Éhezők-viadala trilógiát és a Legyek urát is, mind zseniális és elszomorító, de talán a Battle Royale a legkegyetlenebb, mert itt egy összeszokott osztályközösség kell, hogy legyilkolja egymást. Barátok a barátokat.
Mind a három könyvnél az szomorított el a legjobban, hogy néhány emberből milyen gyorsan előjön a gyilkolási ösztön. Vannak, akik próbálják tartani magukat és emberségesek maradni, de egy ilyen szituációban nagyon nehéz.

Nagyon izgalmas volt egyébként végig a könyv, nem voltak unalmasabb részek. Az csak fokozta az egész hangulatát, hogy minden lap tetején ki van írva, hogy mennyi diák van még életben, illetve a fejezetek végén is. Elég durva!
A könyvben elég sok volt a véres, brutális jelenet, persze ezt sejteni lehet a 18-as karikáról a könyv elején.
A karakterek is jól ki lettek dolgozva, egyetlen problémám a nevekkel volt, az európai agyamnak nagyon idegenek és nehezen megjegyezhetőek voltak. Persze, megszoktam és több embert meg is kedveltem a könyvben. Kavada volt az abszolút kedvenc, végig nagyon szurkoltam neki meg Sújának és Norikónak, meg is lepett a könyv vége.
Nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek, aki bírja a véresebb jeleneteket, mert ez a könyv nemcsak erről szól. Ugyanúgy, mint a fent említett Legyek ura, vagy az Éhezők viadala, ez a könyv is egy remek társadalomkritika.

Értékelésem: 5/5*

Ez az írásom kikerült az Ulpius kiadó blogjára is.

A könyvből természetesen film is készült, meg is néztem , miután a könyvvel végeztem. A tapasztalat a szokásos: a könyv sokkal jobb, de azért egyszer érdemes megnézni. Nagyjából a könyv sztorija maradt, de sajnos változtattak is, ami általában nem jól sül el. Az nagyon nem tetszett például, hogy Kirijama és Kavada nem is tartozott az osztályba, hanem csak odarakták öket, hogy izgalmasabb legyen a játék.
Ami viszont benne volt a filmben is, hogy mindig kiírták, hogy ennyi meg annyi gyerek halt meg, még ennyi maradt.

Könyvek, amiket várok 2.

Sajnos nagyon kevés időm van írni, teljesen lefoglal a latin tanítás, de azért összeszedtem néhány könyvet, amit szívesen elolvasnék:

Rachel Vincent- Lélektolvajok

Jaffa kiadó, 2012
300 oldal
Várható megjelenés: 2012.07.16.

Fülszöveg:
Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő...

"Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.
Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát - mert ez természetesen vitatható tett lett volna -, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?"

Amy Kathleen Ryan- Ragyogás

Maxim könyvkiadó, 2012
320 oldal
Várható megjelenés: 2012.10.18.

Fülszöveg:
Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.

Imre Viktória Anna- Az őrült hold alatt

Ulpius-ház, 2012
Várható megjelenés: 2012.11.15.

Fülszöveg:
Milyen lehet az állandósult káoszban élni?
Mia hosszan mesélhetne erről, elvégre egész életét az éjszakánként átalakuló Nioba városában töltötte. Barátokat, családokat szakít el egymástól ez a különös, önálló akarattal bíró hely, és titkát még senkinek nem sikerült megfejtenie - legalábbis eddig.
Amikor Mia véletlenül belebotlik a mogorva, embergyűlölő tudósba, Lancasterbe, merész döntést hoz: az ismeretlent választja a férfi oldalán. Éppen csak arra nem számít, hogy az izgalmasnak ígérkező kutatás egy számára új, sötét világba vezet, amelyben a tudomány szorosan összefonódik a mágiával, az égitestek pedig nem egészen azok, aminek látszanak.

„Az Őrült Hold alatt már az egyetem alatt született, amikor is az ELTE bölcsészkarán angolt és latint tanultam. Szerencsére a két tevékenység - az írás és az előadók padjainak koptatása - megfért egymás mellett, így jelenleg mesterképzés keretében foglalkozom angol irodalommal.
Bár egy-két novella erejéig szívesen kalandozom a horror vagy a sci-fi világába, legközelebb a fantasy műfaja áll hozzám… Amikor pedig elkezdenek összefolyni előttem a betűk, papírért nyúlok, és lerajzolom, ami a fejemben maradt” - mutatkozik be a fiatal írónő, aki maga illusztrálja könyveit.

Benedek Szabolcs- A vérgrófnő

Libri könyvkiadó, 2012
Várható megjelenés: 2012. ősz

Fülszöveg:
1916. Erdélybe betörnek a románok. Szállási Titusz, Az Est munkatársa Kolozsvárra utazik, hogy első kézből tudósítsa olvasóit az eseményekről, miközben reméli, hogy régi barátjával, Saint-Germain gróffal is újra találkozhat. Egy évszázados titok, egy démoni szerelem, és egy váratlan segítőtárs azonban olyan kalandba keveri őt, amit talán soha nem írhat meg...