Halloween

A halloweent sokan amerikai ünnepnek tekintik, pedig gyökerei egészen a kelta időkig nyúlnak vissza.

Talán nem tévedek, ha azt mondom, a halloweenről mindenkinek a jelmezbe bújt, édességet gyűjtő gyerekek, a faragott töklámpások, boszorkányok, kísértetek és egyéb rémisztő túlvilági lények jutnak eszébe. Bár eredetileg az angolszász országokban tartották, mára már szinte az egész világon népszerű ünnep lett. Nálunk is egyre gyakrabban tartanak tökfaragó versenyeket, beöltözős bulikat és a boltok polcain is találunk alkalomhoz illő szemgolyó vagy éppen véres ujj gumicukrokat. Éppen ezért gondoltam, leírom, amit a halloweenról tudni érdemes.


A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A kelta hagyományok közt szerepelt a samhain, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely november 1-jére esett és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Ez a nap jelentette a sötétség kezdetét, mert a kelták azt hitték, hogy a napisten Samhain a halál és a sötétség istenének fogságába került. Október 31-én az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, amelyek különböző formákban jelentek meg, ezek rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel a papok minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.

Ezen a napon, vagyis november elsején az emberek állatbőröket vettek magukra és Samhain tiszteletére háromnapos ünnepet tartottak. Ez volt az első halloween fesztivál, melynek pogány szokásai keveredtek aztán más ünnepekkel. Amikor a rómaiak elfoglalták a kelta területeket, ők is megtartották a saját szokásaikat. Két rokon római ünnep is elvegyült a halloweennel, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja (az ő szimbóluma volt a mai halloweeneken fontos szerepet játszó sok alma), ez az ünnep szintén november 1-jére esett.

Maga a halloween szó mindenszentek előestéjét jelenti, amely az angol "All Hallows Eve" kifejezés rövidített alakjából alakult ki.

A halloween jelképei

A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.

Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, szabadon fordítva: „Cukrot vagy csínyt!” kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt” azaz játékos fenyegetést választani, de nem jellemző. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Amerikában többnyire baráti társaságban jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. A halloween nagyon fontos ünnep Észak-Amerikában. Ezzel ellentétben a szülők nem engedik ki gyermeküket, mert félnek a várható következményektől. Az utóbbi időben ugyanis megnőtt halloweenkor az eltűnt- és megölt gyermekek száma. Így ez az ünnep, az előző 10 évhez képest, nagyon sokat vesztett a jelentőségéből.

A háztól-házig járás édességért szokás eredete az Ó hazába nyúlik vissza, nagy valószínűséggel az angol, ír és skót bevándorlók hozták be és honosították meg az USA területén. Európában a halloween sokáig feledésbe merült. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt. Az utóbbi években azonban a halloween ünneplése ismét visszatért, valószínűleg a népszerű amerikai ponyvakultúra (képregények, filmek) nyomán. Népszerű szórakozás ilyenkor az almahalászat, melynek célja egy vízzel teli vödörből szájjal kiszedni az almát.

Ha esetleg témába vágó filmet néznétek, akkor ajánlanék néhányat:
Halloween (1978), John Carpenter klasszikus horrorja (trailer itt)
Hókusz-pókusz (1993), egy szórakoztató családi film Bette Midler és Sarah Jessica Parker főszereplésével (a teljes film a youtube-on itt)
És a kedvenc dalom a filmből:

És végül egy hagyományos halloweeni édesség:

Karamellás Almák Halloweenre

hozzávalók 4 főre
6 db közepes alma
500 g cukor
200 ml víz
125 ml kukoricaszirup vagy méz
piros színezék (elhagyható)
vaj a papírhoz

A cukrot, vizet, szirupot/ mézet és a színezéket (ha használunk), egy közepes méretű, de magasabb lábasba tesszük, közepes lángon karamellizálni kezdjük.

Ha van cukorhőmérőnk, az nagyon jó, 150 fokig kell melegíteni a karamellt. Ha nincs akkor ez kb. 25 perc.Az almákat megmossuk, és erős pálcikákat szúrunk beléjük középig.
Mikor elértük a megfelelő hőfokot, azonnal levesszük a tűzről a lábast, s óvatosan beleforgatjuk az almákat, majd megvajazott sütőpapírra helyezzük őket.Mikor kihűlt, ehetjük.

(Forrás: wikipedia.hu, a receptet a nosalty.hu -n találtam)

Simone Elkeles: Perfect Chemistry- Tökéletes kémia

Könyvmolyképző, 2011
412 oldal
Eredeti cím: Perfect chemistry
Fordította: Neset Adrienn

Fülszöveg:
Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. 
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. 
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

"– Ellis kisasszony? Ön következik. Mutassa be Alexet az osztálynak! 
– Ez itt Alejandro Fuentes. Ezen a nyáron, amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan 
embereket zaklatva, a város börtöneiben turnézott. Gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla… A titkos vágya… A titkos vágya az, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson. 
Brittany diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa! 
– Ő Brittany Ellis – mondom a szemek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza… izé… amit fel kell. Az ő titkos vágya pedig az, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt."

A játszma elkezdődött.

Először is leszögezném, hogy nem rajongok a romantikus történetekért. Ha van a könyvben némi fantasy, akkor elmegy, de a csak romantikusok nem igazán az én műfajom.
Ez a könyv tipikus romantikus történet, tele klisékkel. Szegény mexikói fiú, aki természetesen benne van egy bandában, gazdag fehér lány, aki természetesen pompon lány és látszólag tökéletes. Mindenki tudja, mi lesz a történet vége, tökéletesen kiszámítható.
Ezek után nehéz bevallani, de nagyon tetszett. Nem tudom, hogy sikerült ezt az írónak elérnie, de nem tudtam letenni. Végig izgultam és úgy olvastam, mintha nem is sejteném, mi lesz a vége.

Tetszett, hogy az első ránézésre tipikus szereplőket érdekessé tudta tenni az írónő. Alexet nagyon bírtam, dögös, igazi rosszfiú, aki ha jobban megismerjük, egy nagyon rendes és érzőszívű srác, csak a bandával kapcsolatos dolgoknál sokszor dühítő volt a viselkedése (bár sajnos tényleg valami hasonló a helyzet egy igazi bandákban is).

Brittany-nek már a neve is tipikus, egy csini szőke, aki mindig tökéletes, a pomponcsapat kapitánya, a pasija pedig természetesen a focicsapat kapitánya.
Aztán ha a maszk mögé nézünk, kiderül, hogy ő sem tökéletes, nem is olyan buta, mint első ránézésre, nem egy elkényeztetett  barbi,aki mindent megkap, az ő családjában is vannak problémák. Szegény lányban olyan szintű megfelelési kényszer van, hogy a saját vágyait is háttérbe szorítja.

A két fiatal között óriási a társadalmi különbség, senki nem nézi jó szemmel a kibontakozó kapcsolatot kettejük között. Mindkettőjüktől mást várnak, a fehér gazdagok nem szoktak keveredni a mexikói bandatagokkal, Alex és Brittany mégis egymás mellett köt ki  az akadályok és nehézségek ellenére (gondolom ezzel nem lőttem le a poént).

Szóval imádtam az egészet, a szereplők nagyon jók, az írónő stílusa lendületes és magával ragadó, a történet tipikus, de mégis szerethető és izgalmas. Várom a folytatást.

Értékelésem: 5/5

Következő rész:

Scott Westerfeld: Csúfok-Szépek- Különlegesek

Szinte egymás után olvastam a három kötetet, ezért egy bejegyzésben foglalnám össze a benyomásaimat a könyvekről.

1. kötet- Csúfok

Fülszöveg:

Mindenki olyan gyönyörű lesz, mint egy szupermodell. Mi baj lehet ezzel? Tallynek hamarosan itt a tizenhatodik születésnapja, amit már alig vár. Nem a jogosítvány miatt, hanem azért, hogy széppé változhasson. Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállítóan vonzó széppé változtatja, aki azonnal egy olyan high-tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint igazán jól szórakozni. Tally új barátnője Shay azonban nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben tenné kockára az életét odakint. Amikor Shay megszökik, Tally megismeri a szépek világának egy teljesen új oldalát, ami nem valami szép. A hatóságok az elképzelhető legrosszabb ajánlatot teszik Tallynek: találja meg barátnőjét és adja a kezükre, máskülönben sosem változhat széppé. Választása örökre megváltoztatja az életét. Egy új, rabulejtő tetralógia első kötete.

2. kötet- Szépek

Fülszöveg: 

Gyönyörű. Közkedvelt. Tökéletes. Tökéletesen mű. 

Tally végre szép lett. A tökéletesnél is jobban néz ki, ruhái őrületesek, a fiúja észvesztő, s ő a társaság központja. Éppen ez az amire vágyott. 

De a sok szórakozás – az állandó bulik, a high-tech luxus, a teljes szabadság – sem palástolja, hogy valami nincs rendjén.Valami fontos.Ekkor üzenet érkezik Tally csúf múltjából. Miután elolvasta, emlékezni kezd arra, hogy mi is a baj a szép élettel, s vége a mulatságnak. 

Választania kell: vagy azért küzd, hogy elfelejtse amit tud, vagy pedig az életéért, mivel a hatóságok nem hagynak életben senkit, aki ilyen információ birtokában van.

3. kötet- Különlegesek

Fülszöveg: 

A Különleges Körülmények Ügyosztálya: ezektől a szavaktól Tallyt taszító, lázadó csúf napjai óta kiveri a víz. Régen a Különlegesek csupán fenyegető szóbeszédként léteztek, félelmetesen szépet, veszélyesen erőset, és lélegzetelállítóan gyorsat is jelentve. 

Egy hétköznapi Szép leélheti az életét úgy, hogy soha nem találkozik Különlegessel. 

Tally azonban sosem volt hétköznapi. 

Most pedig egyik napról a másikra maga is közéjük tartozik: feltuningolt harci gépezet, melynek célja, hogy a Csúfok nyugton, a Szépek pedig bután maradjanak. Az erő, a sebesség, és gondolkodásának gyorsasága és tisztasága jobb érzés, mint bármi, amire Tally vissza tud emlékezni. Általában. 

Azonban szívének egy aprócska csücske még mindig emlékszik valami többre. Ezt mégis könnyű elhessegetni, amíg Tallynek fel nem ajánlják a feladatot, hogy irtsa ki véglegesen Újfüstös lázadóit. Végül nincs más választása: hallgatni kénytelen arra az apró, halk szívdobbanásra, vagy véghezvinni a feladatot, melyre beprogramozták. 

Akárhogy dönt is, Tally világa soha többé nem lesz már a régi.

Nagyon érdekes világot álmodott meg az író, ötletes, egyedi és a változatosság kedvéért egy férfi író tollából született műről van szó.
 Egy elképzelt jövő, ahol béke van, mindenki boldog, az embereknek megvan mindene, mindenki szép és egészséges, a fiataloknak nincs más dolguk, csak bulizni. A 16. szülinap a fordulópont mindenki életében, ekkor végzik el a csúf tiniken a szépítő műtétet és átkerülnek a folyó másik oldalára, bulitornyok és tökéletes társaik közé.Mindenki várja, hisz ki ne akarna szép és tökéletes lenni, állandóan bulizni a barátokkal?

A három könyvben kiderül, hogy ez a világ sem tökéletes, és a békéért komoly árat fizetnek az emberek. 

Nem szeretném leírni, hogy miről szólnak a könyvek, a fülszövegekből úgy is megismerhetjük a történetek vázát.
A történet egyáltalán nem tipikus, és annak ellenére, hogy nyelvezetén érződik, hogy ifjúsági irodalom, érdekes és komoly kérdéseket is felvet az író. Mennyit érdemes áldozni a békéért? Mit engedhet meg magának a kormány a szebb jövő érdekében? Megfoszthatók-e az embereket a szabad akaratuktól? 

Azt mindenképpen leírnám, hogy én nem szeretnék egy ilyen jövőben élni, a hideg rázott az egésztől. A műtéttől, az azonosító gyűrűktől, az intelligens épületektől, attól, hogy mindenki boldog és gyönyörű, legalábbis látszólag. Félelmetes, bár azt értem, miért gondolta a kormány, hogy valamit tenni kell az emberekkel a föld és a béke érdekében, de egy kicsit túlzásba estek szerintem. Mindenesetre elgondolkodtató a sztori. 

A szereplők érdekesek voltak, Tally, a főszereplő különösen, jó sok változáson ment keresztül a három kötetben, érdekes volt látni az átalakulásait. Egészen megkedveltem, tetszett a kitartása és hogy ő végig jót akart a barátainak, még ha ez időnként nem úgy sült el, ahogy tervezte.

A kedvencem még sem ő lett, számomra David és Zane volt a befutó. Bátrak, áldozatkészek és szerethetőek. 

Aki végig irritált az Shay volt, legtöbbször azt kívántam, valaki csapja már le egy légdeszkával vagy valamivel. Nem tudtam megkedvelni egy kicsit sem.

Annak örülök, hogy a szerelem-vonal nem volt túl sok és nyálas, a Ya könyveknél sűrűn előfordul, hogy indokolatlanul is beleerőltetnek egy szerelmi szálat, de itt ezt nem éreztem.

A három kötet közül a második tetszett a legjobban, talán ez volt a legizgalmasabb és magával ragadóbb számomra. Úgy tudom, lesz még folytatása, mindenképpen el fogom olvasni, kíváncsi vagyok, mit tud még kihozni a történetből az író.

Én bátran ajánlom az idősebbeknek is annak ellenére, hogy ifjúsági sorozatról van szó. Számomra abszolút élvezhető volt, jól el tudtam merülni ebben a világban és elég gyorsan kiolvastam, nagyon olvasmányos és pörgős.

Értékelésem: 

1. kötet - 4,5/5

2. kötet - 5 /5

3. kötet 4,5/5

Borítómánia 9.

Nagyon hangulatos ez a borító, szívesen sétálgatnék egy ilyen kertben. A könyv is biztos nagyon jó, eddig Kate Mortontól egy könyvet olvastam, de az nagyon tetszett, magával ragadott a stílusa.

Kate Morton-The Distant Hours

A long lost letter arrives in the post and Edie Burchill finds herself on a journey to Milderhurst Castle, a great but moldering old house, where the Blythe spinsters live and where her mother was billeted 50 years before as a 13 year old child during WWII. The elder Blythe sisters are twins and have spent most of their lives looking after the third and youngest sister, Juniper, who hasn’t been the same since her fiancé jilted her in 1941.

Inside the decaying castle, Edie begins to unravel her mother’s past. But there are other secrets hidden in the stones of Milderhurst, and Edie is about to learn more than she expected. The truth of what happened in ‘the distant hours’ of the past has been waiting a long time for someone to find it.

Morton once again enthralls readers with an atmospheric story featuring unforgettable characters beset by love and circumstance and haunted by memory, that reminds us of the rich power of storytelling.