Ta-Mia Sansa- Forradások

Publio kiadó, 2012
312 oldal

Fülszöveg:
Mit tehet egy történész, aki életrajzot akar írni, de nem ismeri alanyát? Olyan embereket keres, akik ismerték őt, és megpróbál első kézből információhoz jutni. Ezt teszi Hekat Cerlyn is, amikor Nekhti Starr történetét készül papírra vetni, és csak számadatokat talál a Rend adatbázisában. 

Három különböző személy az egykori Firstcat életéből, három eltérő szemszög.

Egyikük Uraeus Verse, aki a gyermek Nekhtit képezte ki Ma'at főkormányzó testőrévé. Ő az egyetlen személy, aki pontosan ismeri a lány prentiesti életét.

Nereida Cast rendőrfőnök, aki a Szenátus tagja. Hajdani kapitánya annak a hajónak, mely Prentiestről Bubastisra hozta a megvásárolt rabszolgalányt, Nekhtit.

Valamint Tod Kheshennuf, Ma'at személyi titkára, aki rajong a pletykákért.

A velük készült interjúk során elhangzó emlékszilánkok töltik meg azt az űrt, ami a teljes életrajzhoz hiányzik. Szavaikat olvasva talán megtudhatjuk, mi történt azzal a kislánnyal, aki később Sötét Hóruszként vonult be a történelembe.


A könyvet Chiara jóvoltából olvashattam, ő tette utazókönyvvé, amit nagyon köszönök. :)

Nem volt túl sok elvárásom, ezelőtt semmit nem olvastam az írónőtől és most kivételesen véleményeket sem böngésztem át a könyvről, úgyhogy azt is utólag tudtam meg, hogy ez egy másik regénynek a kiegészítése.
Ennek ellenére tökéletesen érthető és élvezhető volt, nagyon izgalmas és egyedi világ tárult a szemem elé.

Ez a történet egy visszaemlékezés és interjúsorozat, ahol a megkérdezettek Nekhti Starr-ról beszélnek, mindenki a saját szemszögéből. Nekhti elég ellentmondásos és nehezen szerethető figura, persze az az egy-két ember, aki ismerte a múltját, tudta, hogy miért ennyire zárkózott és hideg. A többiek csak a kegyetlen és szívtelen gyilkost látták benne, az olvasó számára azonban kiderül, hogy Nekthi egyáltalán nem szívtelen. 

Nekthi olyan kegyetlen és embertelen dolgokon ment keresztül, ráadásul gyerekként, hogy csoda, hogy egyáltalán még él. Elborzadva olvastam Andrew Williams beteg tetteit, többször is teljesen lesokkolt a történet. Régen utáltam már ennyire egy szereplőt, mint most Wlliams-t. Persze az egész társadalmi berendezkedés Prentiestben annyira taszító és barbár, nagyon örültem , amikor Ma'at elvitte onnan az akkor még kislány albínót. 
Én egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy Nekthiből olyan ember lett, amilyen.Nem tudom még elképzelni sem, hogy ennyi fájdalmat és félelmet hogyan lehet feldolgozni. Talán sehogy. Nekem nem hiszem, hogy sikerülne, ez túl sok egy embernek.

"Meghalni nem nehéz. Élni igen."

Érdekes volt Prentiest és Ma'at világa, Bubastis közötti éles ellentét.  Amíg Preniestben a nőket emberszámba sem veszik, addig Bubastisban rengeteg nő foglal el fontos pozíciót és teljesen egyenrangúak a férfiakkal. 

Nagyon megkedveltem több szereplőt is, Kemt Daly és Ma'at  mindketten kedves és szeretetreméltó emberek, mindketten próbáltak segíteni Nekthin, mindent megtettek, ami tőlük telt.
Én nagyon megszerettem Nekthi Starr-t is minden fájdalmával és hidegségével együtt. Aki megismeri a teljes történetét, az nem tudja gyűlölni. Igazán hiteles és részletes lélekrajzot kaptunk Nekthiről, nagyon izgalmas volt egy ilyen ember lelkébe és fejébe bepillantani.

Nem szaporítom a szót, nagyon szerettem ezt a könyvet, teljesen beszippantott a világába és most rossz visszatérni.
Nem tudom hány része készült el a sorozatnak és a sorrendet sem ismerem, de nagyon szeretnék még Nekthiről olvasni. (Bár Ta-Mia Sansa nagyon jól ír, szívesen olvasnék tőle bármi mást is.)

Értékelésem: 5/5