Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Metropolis Media kiadó, 2009
384 oldal
Eredeti cím: Vita Nostra
Fordította: Weisz Györgyi

Fülszöveg:
Szaska, a tizenhét éves iskoláslány anyjával nyaral a Fekete-tengernél, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy titokzatos, fekete ruhás, fekete szemüveges férfi követi. Próbál előle menekülni, de hiába. A férfi megszólítja, és szörnyű felelősséggel ruházza fel: egy látszólag egyszerű feladattal, amit azonban ha elmulaszt, az tragikus következményekkel jár.

A szeretteit féltve Szaska hamar megtanulja a leckét, és a következő év őszén, az ismeretlen ösztönzésére, beiratkozik a sosem hallott Torpa nevű városban a Speciális Technológiák Főiskolájára. Itt különleges tantárgyakkal tömik a fejét, és a legapróbb vétségekért is kemény büntetés jár. A katonás fegyelem és a jó tanulás jutalmaként azonban, a felsőbb évfolyamok tanulói azt pletykálják, csodálatos adományok kárpótolják majd a végzősöket.

No persze csak ha megérik.

A népszerű ukrán szerzőpáros, akiket 2005-ben Európa legjobbjainak kiáltottak ki, mesterien szövik át életünk hétköznapjait varázslattal, kézzelfoghatóbb, realisztikusabb, mégis álmokkal, mesével teli, komoly, felnőtt alternatívát nyújtva a Harry Potter-jelenségből kinőtt, ám a könyvek szeretetét megőrző olvasóknak.

Ez a könyv eszméletlen jó. Nem egy könnyed olvasmány, és -bár a fülszövegen ezzel reklámozzák- a valóságban az égvilágon semmi köze sincs a Harry Potterhez. Nekem inkább a Mátrixot juttatta eszembe időnként.
Az ukrán szerzőpáros fantasztikus ötvözetet hozott létre: urban fantasy keveredett igényes mágikus realizmussal és ehhez még hozzáadtak egy kis filozófiát és talán egy kis pszichológiát is. Minden sora tökéletes lett és nagyon elgondolkodtató. Amit én még szerettem benne, hogy érződik rajta a kelet-európai világszemlélet. Sötét, nyomasztó, nehéz megemészteni, sokáig hatással van az emberre és kicsit szürreális.
Szeretem az olyan könyveket, ahol nincsenek túlmagyarázva a dolgok és az olvasóra bízzák a kérdések megválaszolását Ez pont ilyen.Talán azért, mert bizonyos dolgokat nem lehet elmagyarázni, talán azért, mert a magyarázatra nincs szükség.

"– Elmagyarázni annyit tesz, mint leegyszerűsíteni – mondta a srác kis szünet után."

Beszippantott a regény az első oldaltól kezdve, láttam magam előtt ezeket a gyerekeket, akiket kényszerrel kiszakítanak az addigi életükből és ráveszik őket, hogy számukra érthetetlen és felfoghatatlan dolgokat tanuljanak  és értsenek meg. És megértik és én is értem, de nem hamarabb, mint ők. Csak akkor engedik látni a következő lépcsőfokot az írók, amikor már a diákok is láthatják. A tűrőképességük legvégső határáig hajszolják őket, aztán azon is túl. Szétesnek, majd újra összerakják magukat, de már mások. Az emberre hatással van ez a könyv. Tényleg úgy éreztem magam, mintha egy kicsit én is szétesnék, majd összeállnék újra, de talán bennem is valami megváltozott. Sokszor álltam meg olvasás közben és elgondolkodtam, hogy vajon mi van azon túl, amit látunk. Hogyan lehet az embereket információhalmazként, szavakként, szófajként látni?

Szaska átalakulását végigkövetni nagyon izgalmas, és időnként félelmetes volt. Ez a könyv egy fejlődésregény is: a történet végére Szaska- amellett, hogy emberből átalakul valami teljesen mássá- felnőtté is válik Nem könnyű ez a folyamat, sokszor elbizonytalanodik, vágyakozik vissza a korábbi életébe, dühöng, elfogad, fél. De végül sikerül. Nem kértek tőle lehetetlent.

Összességében az kell mondanom, sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Nagyon mély és tartalmas könyv, emellett tökéletes a felépítés, a kidolgozottság, a karakterek, nem fogom elfelejteni egyhamar. Örülnék, ha több könyvük is megjelenne magyarul, biztosan elolvasnám.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:

" -Miért olyan fontos magának, Szasa, hogy éppen ember legyen? Talán csak nem azért, mert egyszerűen semmi mást nem ismer ?
- Megszoktam.- hajtotta le a fejét Szaska." 239. o.