Fumax, 2012
456 oldal
Eredeti cím: Partials
Fordította: Bayer Antal
ISBN: 9789639861466
Tovább a Kiadó oldalára
Fülszöveg:
Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.
Dan Wells neve már nem ismeretlen a magyar olvasók körében, a
Nem vagyok sorozatgyilkos című young adult thrillerével nagy rajongótáborra tett szert. Sajnos én még nem olvastam, de a Partials kivégzése után megfogadtam, hogy el fogom.
A
Részben ember először a
borítójával ragadta meg a figyelmemet, ami szerintem nagyon látványos, és ötletes lett.
Sötét, baljós világvége-hangulatot áraszt, tisztára egyedül-a-világ-ellen benyomást kelt az emberben. A borító miatti nyálcsorgatás után láttam, hogy
disztópia és sci-fi,amitől csak még jobban akartam a könyvet, majd elolvastam a fülszöveget és már fel is raktam a végeláthatatlan kívánságlistámra.
A történet egy elképzelt jövőben játszódik: háború dúlt, melyre a Paragen vállalat az emberhez hasonló szerves gépkatonákat gyártott, és őket vetették be az emberek helyett. A háború után a
Részlegeseket rabszolgaként kezelték, ezért fellázadtak; ők és egy
RM nevű vírus kipusztította az emberiség 99,99 százalékát, a maradék néhány ezer ember Long Islanden rendezkedett be, a részlegesek pedig eltűntek.
A túlélők lassan, de biztosan haladnak a kipusztulás felé, mert bár ők nem haltak bele a vírusba, hordozzák azt és az összes újszülött csecsemő megfertőződik és meghal. 11 éve egy gyerek sem született. Az orvosok keresik a gyógymódot, de eddig nincs eredmény. Kira, a 16 éves orvostanhallgató elszántan veti bele magát a kutatásba, majd hajmeresztő ötlete támad, mely talán megoldás lehet az emberiség számára.
" Az embergyerekek átlagos élettartama a Szakadás óta ötvenhat óra volt. "
Elkeztem olvasni a könyvet és
már az első oldalon teljesen a padlóra küldött. Rögtön azzal indítunk, hogy meghal egy újabb újszülött, amit az orvosok és Kira, a főszereplőnk végignéz és dokumentál. A pici édesanyja az üvegfal másik oldalán elkeseredetten sír, és könyörög, hogy legalább egy kicsit a kezében tarthassa a gyermekét. Megrázó volt, sokkoló és nagyon szomorú.
A könyvben, főleg elején, amíg megismertet minket az író a világgal, én
kettősséget éreztem. Egyrészt ott a
világ, amely romokban hever, az emberiség a kihalás szélén, a születő gyerekek meghalnak, a kormány nyomást gyakorol a fiatal lányokra, a városokat visszahódította a természet, a gazdaság mint olyan, megszűnt létezni. Nincs fejlett technológia, néhány eszköz kivételével nem tudnak használni semmit, a tudás is odaveszett.
" Láttunk egy párducot Brooklynban. Láttunk egy antilopkölyköt, egy apró kis antilopot, alig lehetett két hónapos. Egy napon majd elgondolkodnak, hogy hová tűnhetett az a sok furcsa, kétlábú állat, aztán isznak egy kortyot a folyóból, felnéznek a felhőkre, és elfelejtik, hogy valaha is eszükbe jutottunk. Az élet megy tovább. "
A családok szétestek, a vírus és a háború miatt még testvérpár is alig akad, ezért összerakott, amolyan szedett-vedett családokban élnek az emberek. Összefoglalva a helyzet nem túl rózsás.
Másrészről viszont az emberek mégis buliznak, kertet művelnek, összevesznek, szeretnek, vagyis
élik az életüket. Érdekes ezt látni, miközben szétesik a világuk. Persze azt gondolom, hogy a valóságban is így lenne. Néhány ember kitartóan kutatna és harcolna minden eszközzel, hogy megmenthesse azt, ami még maradt, de a nagy többség egy idő után
visszasüllyedne a hétköznapok megnyugtató egyhangúságába.
Míg a könyv első felében megismerjük a kialakult helyzetet,
a folytatásban már az cselekményen van a hangsúly. Pörgős és váratlan jelenetek követik egymást, és egyszer csak azzal kell szembesülnünk, hogy egy újabb
letehetetlen kötetet tartunk a kezünkben. A kutatás a vírus után és Kira kis csapatának magánakciója garantáltan a kanapéhoz szögezi az ember lányát. Miután egy Részleges, Samm is képbe kerül, még inkább érdekessé válik a helyzet. Félelmetes egy olyan ellenség, amelyik úgy néz ki, mint mi. Persze a történet előrehaladtával kiderül, hogy igazából vajmi keveset tudnak az emberek a Részlegesekről, és a biztosnak gondolt dolgok közül is sok minden tévedés. Itt egyszerűen a szokásos emberi reakció működik, vagyis az ismeretlentől való félelem.
A könyv elején még azt gondoljuk, milyen rosszak, gonoszak, vérengző embertelen lények ezek a Részlegesek, de aztán minél több infó derül ki róluk és a múltban történtekről, azért rá kell jönnünk, hogy kettőn áll a vásár. Egy elnyomott csoportról van szó, akik fellázadtak az elnyomóik ellen. Wells burkoltan
tükröt tart elénk, jól megmutatja milyenek is vagyunk.
A
társadalomkritika mellett
a fennálló rendszer elleni lázadás is ott van a könyvben. A
Szenátus a védelmező szerepében tetszeleg, de valójában
manipulatív és egyetlen célja irányítani az embereket. Kira szép lassan elkezd a felszín mögé látni, és amit ott lát, egyáltalán nem tetszik neki. Ráadásul az ún. Remény törvény, ami a kamasz lányokat teherbe esésre kényszeríti, pont az ő korosztályára gyakorol nyomást. Emiatt és mert ez egy YA regény, egy csapat tinédzser próbálja megdönteni a rendszert. Nincs is ezzel semmi baj szerintem, ki más lázadna a múlthoz kötődő és az újat elutasító elnyomó vezetés ellen, ha nem az új generáció?
A
szereplők egyébként bár fiatalok, elég
érett gondolkodásúak,
Kira különösen kitűnik közülük.
Okos, kitartó, bátor, és erős igazságérzettel rendelkezik. Jó kombináció szerintem, ráadásul a szokásos tinihisztik is elmaradnak, aminek nagyon örültem. Nem is rossz, amikor
férfi író alkot női főhőst.
A kötet közepe táján elég sokat olvashatunk az RM kutatásának szakaszairól is, ami meglepett, hogy YA kötethez képest elég rendesen
részletezi is a
virológiai magyarázatokat. Nekem ez nagyon bejött, ettől
még élvezetesebb lett az érettebb olvasók számára is. Először mondjuk kicsit furcsállottam, hogy egy 16 éves lány ilyen kimagaslóan teljesít ezen a területen, de jobban belegondolva lehetséges. Nyilván amikor ilyen kevés az ember, komoly energiákat fektetnek arra, hogy ne "felesleges" dolgokkal tömjék a fiatalok fejét, hanem már nagyon hamar szakosodjanak és egy területre koncentráljanak. Ez az elméletem, csak így tudom elhinni Kira szakmai tudását.
A könyv utolsó szakasza volt számomra a a legelképesztőbb. Egyrészt sokkal többet megtudunk
Sammről, aki Kira mellett a
kedvenc szereplőm lett, másrészt ebben a részben még több
rejtély, akció és megdöbbentő fordulat van, olyan jól összerakva, hogy egy pillanatra sem tudtam letenni a könyvet. Szerettem, hogy
meg tudott lepni, és hogy továbbra is
volt mondanivalója. Samm megismerésével felmerül a kérdés: miben is különbözik ő a "normális" emberektől?
Mitől ember az ember?
A könyv hangulata a borítóhoz hasonlóan
nyomasztó és sötét, ami nálam mindig jó pont. Amit még megemlítenék
pozitívumként, hogy végre
nem volt szerelmi háromszög, és
a romantikus szál sem volt hangsúlyos. Örülök, hogy nem próbált valami szirupos lovestory-t beleerőltetni a történetbe.
|
Fragments- Partials series 2. |
Bár nyilván kiderült a bejegyzésből is, de azért leírom:
imádtam a könyvet, az egyik legjobb YA disztópia, amit mostanában olvastam. Eredeti, lebilincselő olvasmány, ami engem teljesem magával ragadott. A könyv egy trilógia első kötete, remélem még idén megjelenik magyarul a folytatás, én mindenképpen el fogom olvasni.
A könyvet köszönöm a
Fumax kiadónak.
Értékelésem: 5/5
Kedvenc idézetem:
" Ha nem tudod megismerni az igazságot, éld át a lehető legnagyszerűbb hazugságot, amit csak képes vagy kitalálni." 268.o.