Ad Astra kiadó, 2012
308 oldal
Fordította: Mayer Ingrid, Oroszlány Balázs
Eredeti cím: ハーモニー (Harmony)
Fülszöveg:
Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod.
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik.
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát.
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?
Ismét egy könyv, ami
teljesen lesokkolt.
Adott egy olyan társadalom, amely- a múltban történt atomháborúk, vérengzések, a Nagy katasztrófa után -az emberiség fennmaradása érdekében radikális eszközöket vetett be.
" {...} Ezen egészséget fenyegető veszélyek láttán a világ a kormányok vezette kapitalista fogyasztói társadalom helyett a tagjai egészségét mindenek fölé helyező ökormány-alapú jóléti gyógytársadalmi rendszerekre állt át."
Minden emberbe egy Watchme nevű rendszert telepítettek, mely felügyeli a testet, jelzéseket küld, mértékletességre int.
Mindenki maradéktalanul egészséges, nincs rák, az emberek sokáig élnek.Nincs alkohol, nincs nikotin, nincsenek drogok, zsíros ételek.
"Ezáltal az emberiség győzedelmeskedett a saját szervezetén."
Emellett minden olyan képi, hang-, és egyéb forrásanyagot, mely sokkoló, erőszakos vagy valamilyen módon felborzolja a kedélyeket, eltöröltek. A
külső ingereket bizonyos korlátok közé szorították. Az emberekbe belenevelik, hogy az egészség az első, hogy szeresd és segítsd embertársaidat, hogy légy mindig kedves, ha mást érzel, fojtsd magadba. Az emberek szó szerint megfojtják egymást az empatikusságukkal és a szeretetükkel.
Ha ez még nem lenne elég, a magánügy, mint olyan, már csak a szexuális dolgokra korlátozódik, minden más közszemlére van téve.
" A mi világunkban mindenen rajta volt a felhasználók értékelése.
És minden emberen a társadalmi értékpont nevű csillagok. {...} Kirie Tuan négycsillagos, Reikadó Cían három."
Ez akár
jónak is tűnhet a mai helyzethez képest, ahol sok a gyűlölet, az erőszak, a betegség. Valami mégsem működik. Ez a jövő mégsem tökéletes. Sokan érzik úgy, hogy túl sok korlátot állított fel az emberiség saját magának, már nincs uralmuk a saját testük felett, az már a köz tulajdona, nem az egyéné.
Erre is van persze megoldás, csak kérdés, hogy mekkora árat érdemes fizetni a tökéletes világért.
Itó Projekt a legborzalmasabb jövőképet festette le, amit én el tudok képzelni. Már a gondolat is elborzaszt, hogy nem ehetek, mondhatok, olvashatok, nézhetek azt, amit akarok, hogy csak a mértékletesség létezik, hogy a társadalom előbbre való, mint az egyén.
És ami a legsokkolóbb volt, hogy a tökéletes világhoz, a harmóniához végül milyen áron jutottak el.
Spoiler (Ha el akarod olvasni, jelöld ki! )
Eddig mindig azt gondoltam, hogy a jövőben azzal fogják kiiktatni az emberi lét gyengeségeit, hogy a tudatot feltöltik valamiféle virtuális világba, és a testünkre nem lesz szükség.
Ebben a könyvben pont az ellenkezője valósul meg. A tudat nélkül, az Én nélkül lesz a világ tökéletes és boldog.
" A tökéletes ember számára a lélek, mint olyan- fölösleges."
Spoiler vége
Több kérdést is felvet ez a könyv. Mennyit érdemes áldozni saját magunkból a közjó érdekében? Mi is az a szabad akarat, lélek? Szükség van ezekre vagy csak akadályoznak minket a tökéletességhez vezető úton?
Gondolatébresztő olvasmány volt, az biztos. Többször is szünetet tartottam, miközben olvastam, olyan sűrű és nehéz volt az, amit be kellett fogadnia az agyamnak. Egyébként írnom is kifejezetten nehéz róla.
Annyira
borzasztó és kilátástalan volt ez a jövőkép,és a könyv hangulata, írásmódja erre csak ráerősített.
Feszes, nyomasztó, kétségbeejtő volt minden sora. A beiktatott etml sorok valahogy még inkább növelték bennem ezt az érzést.
Nagyon ellentmondásos gondolatokkal van tele a könyv, talán ezért is olyan nehéz feldolgozni. Létrejöhet a
tökéletes társadalom az emberek érdekében, ha ehhez pont
azt kellene kiiktatni, amitől ember az ember?
Lehet tökéletes harmónia. De ha nincs egyéni érdek, nincs tudat, akkor ez nemcsak
egy jól működő gépezet, ami nem hibázik, nem halad semerre, stagnál, hisz nincs motiválóerő? Így van értelme a harmóniának?
 |
| René Magritte- Golconde 1953. |
"<panic>
Ugyanolyanok. Egytől egyig.
{...}
<\panic>"
Mindenesetre én ragaszkodom a lelkemhez, az Énemhez, a szabad akaratomhoz. Talán önző vagyok, de szerintem
az életnek semmi értelme, ha nem fejezheted ki önmagad, ha nem lehetsz egyedi és megismételhetetlen,
ha nem érnek intenzív ingerek, ha nem fejlődhetsz, változhatsz, hibázhatsz.
A tökéletesség nem egy normális állapot, az ember pont attól ember, hogy nem tökéletes és hogy mindenki más és más.
Összefoglalva
a könyv zseniális, tele mély gondolatokkal,
igazi disztópia a legjobb fajtából, de nem könnyű olvasmány. Az is előny, ha bírjuk a filozófiai eszmefuttatásokat, mert ebben a könyvben az is akad bőven.
Szeretnék még olvasni Itó Projekttől, halála előtt megjelent még két könyve ezen kívül, biztos azok is nagyon jók.
Értékelésem: 5/5
.bmp)
.bmp)
.bmp)
.bmp)
