304 oldal
Fordította: Farkas István
Eredeti cím: The Ghost Brigades
Fülszöveg:
Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket… elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak.
Scalzi ott folytatja a sodró lendületű katonai sci-fit, ahol a „Vének háborúja” véget ért, még lebilincselőbb történettel és emelve a téteket. Megfiatalított vének és gyorsan öregedő fiatalok vívják a különleges háborút, ami pontosan olyan, mint az összes háború a történelemben: végtelenül mocskos. Az egyetlen menedék, ha valaki megtalálja magában az erkölcsi iránytűt, ahogyan az Scalzi kalandos sorsú főhősének is sikerült. De elég lesz-e most is ennyi, ebben a mindent elsöprő háborúban?
Nagy elvárásokkal és izgalommal fogtam bele a második kötetbe. Azt kell mondjam, hogy egyrészről többet kaptam, mint amit vártam, másrészt viszont kicsit csalódtam.
Többet kaptam,mert amit az első kötetben csak felvázolt az író, azt most kifejtette. Ezalatt értem a technológiák leírását, -például az Agygépek működéséről, vagy a tudatáttöltésről- más lények megismertetését, és nem utolsósorban a szellemhadtestről is többet megtudunk. Ezeknek nagyon örültem, izgalmas volt megismerni a GYV különleges egységét, hogy hogyan "születnek" a katonáik, milyen kapcsolat van közöttük, mit éreznek, hogy látják a világot. Míg az első kötetben inkább a valószülöttek szemszögéből láthattuk az eseményeket, most megismerhettük a szellemhadtest nézőpontját is.Kiderült, hogy nem olyan lelketlen szörnyetegek, mint ahogy a valószülöttek legtöbbje látja őket.
Sokkal többet láthattunk más űrbéli lények világából is, főleg a rraey-ek gondolati, érzelmi világába nyerünk betekintést Cainen adminisztrátoron keresztül,- aki mellesleg egy hihetetlenül inspiráló és szerethető karakter lett számomra-de azért az obinok faját is kellőképpen megismerteti velünk az író.
Ez a kötet sokkal összeszedettebb és kidolgozottabb, mint az első volt, nagyobb hangsúlyt kapott a világ alaposabb megismertetése, és néhány igen komoly morális kérdés is felvetődött, de azért nem kell megijedni, akcióból is volt bőven. Én úgy gondolom, az első kötet volt a csalogató, az ízelítő Scalzi világából, azok számára is emészthető módom tálalva, akik nem sci-fi rajongók. A második kötet már közelebb áll "keményvonalas sci-fi"műfajához, bár én úgy gondolom, azért még ez is könnyen befogadható bárki számára.
Szerencsére a humor is megmaradt, amit én annyira szerettem az előző kötetben, viszont a stílust egy kicsit nehézkesebbnek éreztem, nem tudom, hogy ez az író hibája, vagy csak a fordító cseréjének köszönhető, de valahogy mérséklődött az előző kötetre jellemző könnyedség.
És akkor jöjjön a negatívum: sajnos ebben a részben nem volt John Perry, aki nekem rettentően hiányzott. Persze jó volt új embereket megismerni, de én azt hittem, hogy ebben a kötetben folytatódik Sagan és Perry ismerkedése. Tudom, ez kicsit csajos felfogás, de nem szerelmi vonalat vártam, csak egyszerűen a megismert karakterek történetének folytatását. Persze Sagan benne volt a második kötetben, de nem központi szereplőként.
Azért ettől persze nem dőlt össze a világom, várom a folytatást,és ha jól tudom, a harmadik kötetben ismét ott lesz a jó öreg John Perry.
Egy utolsó gondolat: a könyvsorozat üvölt a megfilmesítésért. Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy ezt mennyire jó lenne látni a mozivásznon. Például George Lucas rendezésében. :)
Értékelésem: 5/5
Kedvenc idézetem:
" Jared Cainenre bökött.
- Azt mondja, a Különlegesek rabszolgák. Igaza van, nem tudok ezzel vitatkozni. De azt is mondták, mi vagyunk az egyedüli emberek, akik konkrét céllal születnek. Hogy megvédjék a többi embert. Korábban nem dönthettem erről az útról, de most igen. Ez az én választásom.
- A rabszolgaságot választotta.
- Nem. Amikor ezt az utat választottam, megszűntem ragszolgának lenni." 163.o.
Bejegyzésem az első kötetről: http://mangaolvas.blogspot.hu/2013/03/john-scalzi-venek-haboruja.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése