Amy Kathleen Ryan- Ragyogás

Maxim kiadó, 2012
352 oldal
ISBN: 9789632612096
Fordította: Sóvágó Katalin
Eredeti cím: Glow

Fülszöveg:
Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.

A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.

Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.

A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban. A második rész 2013 őszén fog megjelenni.

Amikor tavaly a Maxim előrukkolt a Dream és History válogatással, azonnal felfigyeltem a könyveikre, különösen a Ragyogás és Alice Hoffmann legújabb könyve, a Galambok őrizői keltették fel az érdeklődésemet. Azóta mindkét kötet felkerült a polcomra, és a Ragyogás elolvasása után azt kell mondjam: csak így tovább Maxim kiadó!

A történet egy olyan jövőben játszódik, melyben a Föld készletei kimerültek, az időjárás szélsőségessé vált, egyre nagyobb terület sivatagosodott el. Hogy megmentsék az emberiséget, két űrhajót indítanak el egy év különbséggel. Az Új Látóhatár és az Empyreum jelenti a jövőt, nekik kell terraformálni egy másik bolygót és lerakni egy civilizáció építőköveit. Az odavezető út nagyon hosszú, ezért a küldetés része, hogy már a hajón szülessenek gyerekek, akik majd szüleik helyébe lépve az elsők lesznek az új világban. Az az Empyreumon sikerül is, de az Új Látóhatáron valami félresiklik, és egy gyerek sem születik.

A két hajónak nem szabadna találkozni az út során, ez mégis bekövetkezik, az Új Látóhatár bevárja az Empyreumot, majd -az ott élők legnagyobb döbbenetére- megtámadják őket és elrabolják a lánygyerekeket.
Ezek között van Waverly is, aki 16 évesen a legidősebb a lányok között.
Az Empyreumon magukra maradnak a fiúk, hisz a felnőttek egy része meghalt, mások eltűntek. Egyedül kell boldogulniuk.

Azt gondoltam a fülszöveg alapján, hogy egy könnyed történetet kapok kamaszszerelemmel és néhány izgalmas jelenettel az űrben, egy szokványos YA történetet. Óriásit tévedtem és nagyon örülök neki. Ez a könyv sokkal komolyabb, mélyebb mondanivalóval bír, mint azt elsőre gondolnánk.

Amy Kathleen Ryan

Egyáltalán nem a fiatalok szerelme van a középpontban, ez inkább csak egy mellékszál. A történet inkább az emberi döntések következményeiről, árulásról, bátorságról, és a vallásos és világi nézetek szembeállításáról szól.
Komor hangulatú, nyomasztó történet, sok szenvedéssel és veszteséggel.

Az írónő- aki bár ránézésre elég fiatalnak tűnik- nagyon jól ábrázolja az emberi lélek folyamatait, mozgatórugóit. Nagyon hitelesen ábrázolja azt a  lelki folyamatot a szereplőkben, ami a megváltozott körülmények miatt alakul ki bennük. Ott van például Kieran, akit a felelősség súlya és a reménytelenség a vallás irányába fordít.

" Apám mindig azt mondta, hogy a lövészárokban nincsenek ateisták."

Minden szereplő olyan dolgokkal szembesül, amire egyáltalán nem voltak felkészülve, de nem sajnálják magukat, megpróbálják a legjobbat kihozni a helyzetből. Hoznak rossz döntéseket is, amik miatt néha a falra másznánk, de hát épp ettől ennyire emberiek és igaziak.

Igazán nem számítottam ebben a könyvben a vallás megjelenésére, arra pláne nem, hogy szembekerülnek a vallásos és a világi eszmék, emberek. Be kell vallanom, én nem vagyok hívő és mindig is úgy gondoltam, hogy sok emberből a legrosszabbat hozza ki a vallásosság. Felhatalmazva érzik magukat, hogy Isten nevében bármit megtegyenek, mondván: ez Isten terve. Ez jól látszik az Új látóhatáron is, ahol a lelki vezetőből fanatikus elnyomó lett, aki az általa kívánt cél érdekében bármilyen eszközt bevet.
Persze szó sincs arról, hogy az írónő a világi gondolkodásúakat különbnek ábrázolná, annak hibáira is rámutat.
Ami a legfurcsább, hogy valahogy egyik csoportot sem tudtam igazán hibáztatni vagy őszintén elítélni a tetteik miatt. Az adott szituációban teljesen elfogadható, sőt várható a szélsőség megjelenése. Ilyen az emberi természet.

" Nem látod, mik az emberek? Állatok. Az utolsó szálig. "

A történet szerelmi szála csak a háttérben húzódik meg, nyilván ebben erősen közrejátszik az is, hogy a kialakulófélben lévő szerelmi háromszögből kiragadják Waverlyt. Igen, sajnos ismét egy szerelmi háromszög. Azt hiszem, ez az egyetlen negatívum, amit felróhatok az írónőnek, bár egyenlőre nagyon takarékon hagyta ezt a vonalat. Seth és Kieran között-akik egy hajón maradnak - viszont ennek ellenére is nagyon elharapódzik a viszony, bár ebben más is közrejátszik.

A könyv több olyan fordulatot, eseményt is rejtett, amikre álmaimban sem számítottam, jóleső érzés volt, hogy meg tudott lepni, nem is egyszer. Emellett nagyon feszes és pörgős volt a történet, egy délután alatt olvastam ki az egészet, mert nem tudtam letenni. Nagyon jól felépített és átgondolt a regény, és ami különösen tetszett, hogy két nézőpontból láttuk az eseményeket, így igazából nem egy főszereplőnk lett, hanem kettő: Kieran és Waverly egyforma fontosak, és mindkettejük szemszögéből izgalmas volt a történet, mindkettejük lelkébe bepillantást nyerünk.

Spark- a folyatás

A kötet kívülről gyönyörű, meseszép lett a borító és a kiadás is igényes, minőségi munka.

A fülszövegben 2013 őszére ígérik a folytatást, én már nagyon várom, biztos vagyok benne, hogy a további kötetek is tartogatnak még egy-két meglepetést.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézet: -