256 oldal
Fordította: Pék Zoltán
Eredeti cím: Old Man's War
Fülszöveg:
John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.
Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé.
Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, megfogott a borítója, a témája, minden. Valahogy mégis úgy alakult, hogy halogattam a megvásárlását. Végül szülinapomra megkaptam húgomtól. A legjobb ajándék, nagyon örültem. Ki is olvastam egy nap alatt. És imádtam. Már az első mondatnál tudtam, hogy ez az én könyvem:
"Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe."Egyszerűen a lényegre tör, felkelti az érdeklődést és már be is szippant.
És a folytatás is legalább ennyire jó. Az író stílusa fantasztikus, szórakoztatóan ír, a története kreatív, elgondolkodtató és komoly,de azért fűszerezve van egy kis fanyar humorral. Annak ellenére, hogy ez a könyv katonai sci-fi, nő létemre is hihetetlenül élveztem minden sorát. Bár sok a háborús leírás, nem volt unalmas vagy túl sok, mert a könyv végig inkább karakterközpontú maradt. Nehéz elhinni, hogy ez az első regénye Scalzinak.
A könyv egy érdekes kérdést vet fel: beállnánk egy seregbe 75 évesen, hátrahagyva a családunkat, a világot, amit ismerünk még egy kis időért, az újbóli megfiatalodás reményében?
Az én esetemben a válasz azt hiszem igen lenne. Miért ne? A lassú elmúlásnál sokkal jobban hangzik, még ha csak egy kis időt is nyerünk.
Egyébként nem rossz ötlet több szempontból sem. Ad egy újabb esélyt az időseknek életük hanyatló szakaszában, és jót tesznek a gazdaságnak is, hiszen a seregbe beálló embereknek nem kell fizetni a nyugdíjat, ráadásul egy fiatal, munkaképes embert sem veszít el a társadalom.
A hadsereg szempontjából is előnyös, mert megfontolt, bölcs, jobb ítélőképességű embereket vethetnek be, akik sok szituációban jobban reagálnak egy tapasztalatlan fiatalnál.
A könyv azért is tetszett különösen, mert talán ez az első sci-fi, ami olyan jövőt vázol fel, amiben szívesen élnék. Nem utolsósorban pedig el is tudom képzelni, hogy ilyen lesz a jövő.
A történet olvasása közben elképesztett a sok technikai vívmány,a különböző bolygók, az idegen lények és kultúrák, amik megjelentek. Bár az író nem viszi túlzásba a leírásukat, mégis jól el tudtam képzelni mindent. Ismertetésük rövid és lényegre törő, mégsem tűnik elnagyoltnak vagy összecsapottnak.
A karakterkidolgozás nagyon profi, minden fontos szereplőt jól megismerünk, mintha csak régi ismerőseink lennének. Nagyon hitelesek és a köztük folyó párbeszédek is remekül ki lettek találva.
A főszereplő, John Perry nagyon szórakoztató és humoros, én rögtön megkedveltem.
A történet olvasmányos, feszültséggel teli és ötletes. Egy negatívumot tudok csak említeni: túl rövid. Ennek ellenére én mindenkinek merem ajánlani, azoknak is, akik eddig nem álltak túl közel a sci-fi műfajához. Én egy újabb kedvenc könyvvel lettem gazdagabb.
Értékelésem: 5/5 Abszolút kedvenc
"– Nem vagyok őrült, uram – feleltem. – Csak finoman kalibrált az elfogadható kockázat érzékem."Következő kötet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése