A kétszeres World Fantasy-díjas Jeff VanderMeer a 2000-es évek egyik legfontosabb amerikai sf írója, a képzeletbeli Ambergris városában játszódó történetei (pl. City Of Saints And Madmen, Shriek: An Afterworld, Finch) rendkívüli népszerűséggel bírnak. Nemcsak emiatt ismerik azonban sokan a nevét: immáron több éve nagy reputációval bíró munkatársa a The Washingon Postnak és a Publishers Weeklynek is, melyekben mindenre körültekintő figyelemmel számol be elgondolkodtató és építő kritikáiban a modern sf legújabb műveiről.
A 2014 februárjában megjelenő Annihilation a Southern Reach-trilógia első kötete lesz, amit még szintén jövőre követni fognak a folytatásai is. A történet egy amerikai kutatócsoportról szól, akik egy furcsa, lakatlan terület felderítésére indulnak a hazájukban, mely egyik napról a másikra jelent meg, a területe folyamatosan bővül, és megmagyarázhatatlan dolgok történnek benne. Az Annihilation szépirodalmi igénnyel megírt, egyszerre klasszikus és modern történet; olyan mintha a Sztrugackij-fivérek és a Lost televíziós sorozat találna egymásra Stanislaw Lem írógépén.
Jeff VanderMeer Annihilation című könyve az idei Londoni Könyvvásár egyik legnagyobb port kavart sf műve: rengeteg területen azonnal elkeltek a jogok, sok helyen hatszámjegyű összegért, és már dolgoznak a megfilmesítésén is. A könyvet Magyarországon az Agave kiadó fogja kiadni, a nemzetközi megjelenéssel egyidőben.
Az előző bejegyzésemben írtam az Agave könyvheti megjelenéseiről, természetesen ez alkalomból rengeteg programmal várnak minket a Könyvhéten, sőt idén a kiadó jelen lesz a Margó Fesztiválon is.
A Margó fesztivál keretében június 7-én, pénteken, 20 órai kezdettel Bartsch Kata és Andrássy Máté előadásában az utóbbi évek legnépszerűbb magyar krimiszerzőjének, az álnéven író Kondor Vilmos Budapest Noir című regényének szcenírozott felolvasásánvehetnek részt az író rajongói.
A film noir világába helyezett történet egy bűnügyi újságíró fordulatokkal teli nyomozását meséli el, amely során egy meggyilkolt zsidó lány ügyét próbálja feltárni. A rejtélyes bűneset megoldása közben kirajzolódik előttünk az 1930-as évek fasizálódó Magyarországának közege is. A felolvasás akusztikai világát gazdagítja az élőzenés feldolgozás, a szövegrészletek zongora-aláfestéssel hangoznak el. Eközben a kihalt utcák fekete-fehér képei előtt a budapesti éjszaka füstös lokál-hangulata is megelevenedik. A látvány és a zene a felolvasott szövegrészleteket erősíti, egy izgalmas felolvasóest élményét nyújtva.
Ráadásul a Magyar Narancs értesülése szerint lehet, hogy Kondor Vilmos is megjelenik az eseményen.
Az esemény INGYENES!
Június 8-án, szombaton, 13.30-tól a Könyvhéten az Oroszlános kútnál Városi titkok, kórházi csodák címmel kezdődik beszélgetés a Prae szerkesztőségének vezetésével, melynek keretében László Zoltán bemutatja az Egyszervolt című művét. A kötetben a magyar mesevilág ismert figurái elevenednek meg napjaink Budapestjében egy izgalmas és elragadó történetben, megmutatva a hazai urban fantasyben rejlő hatalmas potenciált. 16 órai kezdettel dedikálja is a szerző a regényét az Agave Könyvek standjánál (dedikálás linkje itt). Ezt követően 20 órától a Margó Fesztivál keretében egy újabb izgalmas könyvbemutató várja az érdeklődőket az autentikus Hibridart Design Shop & Caféban, ahol részleteket is felolvasásra kerülnek az Egyszervoltból ( az Irodalom éjszakája eseményről itt olvashattok).
Végül pedig egy közönségtalálkozó: június 9-én, vasárnap délelőtt tizenegy órától délig az Agave Könyvek vezetői kérdezz-felelek programot szerveznek a Könyvhéten a standnál, és válaszolnak mindenre, amire a rajongók régóta kíváncsiak. Az eseményről itt olvashattok: https://www.facebook.com/events/381990725251570 .
Mindjárt itt a Könyvhét, az év egyik legizgalmasabb könyves eseménye, ilyenkor minden kiadó rengeteg újdonsággal rukkol elő. Az Agave megjelenésekről írtam már korábban is, de most már vannak hivatalos fülszövegek és könyvrészletek is. :) Én személy szerint László Zoltán könyvét várom a legjobban, de a felhozatal nagyon színvonalas, szerintem mindenki talál köztük olyat, amit szívesen elolvasna.
John le Carré- A kém, aki bejött a hidegről (50. évfordulós ünnepi kiadás)
Amikor Alec Leamas utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és jeges év után végre bejöhet a hidegről. Ám Kontroll, a brit hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leamasra van szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a hidegbe… John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják nyilván. A kiadó a regényt megjelenése 50. évfordulója alkalmából Falvay Mihály klasszikus fordításában adja közre ismét. A kötet ezen felül tartalmazza még a szerző két új írását is: az egyiket a nagy sikerű film létrejötte kapcsán írta, a másikat pedig annak alkalmából, hogy a regény fél évszázada jelent meg és vált a műfaj talán legnagyobb klasszikusává.
Húsz éve Tommy Molto azzal vádolta ügyész kollégáját, Rusty Sabichet, hogy megölte egykori szeretőjét, és Rusty, a vád képviselője egyszerre a vádlottak padján találta magát. Rustyt végül tisztázták, de a világrengető tárgyalásba kis híján mindkét férfi belerokkant. Moltót meghurcolták, és noha Rusty visszakapta a karrierjét, annál sokkal jelentősebb veszteségeket szenvedett.
A jelen. A hatvan éves Rusty, a fellebbviteli bíróság elnöke újabb rémálomra ébred. A felesége, Barbara gyanús körülmények között elhalálozik, és megint ő az első számú gyanúsított. Újra összefog hát karizmatikus védőügyvédjével, Sandy Sternnel, hogy a fiát, Natet meggyőzze ártatlanságáról. De vajon mit titkol előlük a fiú? Bombasztikus tárgyalás veszi kezdetét, ahol napvilágra kerül minden hazugság, féltékenység, bosszúvágy és az emberi lélek legsötétebb oldala, ahol Rusty Sabich és Tommy Molto egyszer s mindenkorra pontot tehet az igazság nevében vívott harcára.
Az Ártatlan Scott Turow műfajteremtő, felejthetetlen első regénye, az Ártatlanságra ítélve folytatása, amelyben ismét bebizonyítja, hogy nála jobban jogi krimit senki sem tud írni.
TE IS AZT HISZED, HOGY A MESÉK CSAK A KÉPZELET SZÜLÖTTEI?
TALÁN JOBB IS ÍGY.
AZ IGAZSÁG NÉHA KIFEJEZETTEN ÉLETVESZÉLYES.
Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete. Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.
Harlan csak úgy élheti túl az egyre veszélyesebb kalandokat, ha a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és dacolva az ellene szövetkezett erőkkel, fényt derít saját múltjára. A nyomok pedig a mesehősök titokzatos őshazájába, Transzóperenciába vezetnek.
Laurell K. Hamilton- Ezüstgolyó (Anita Blake-sorozat 19.)
Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban - már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró - amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.
Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt.
M. C. Scott: Róma- A király eljövetele (Róma sorozat 2.)
Kr. u. 65: Sebastos Pantera, Néró császár kéme, mindennél veszélyesebb küldetést vállal. Magányos vadászként, alig néhány emberben bízva kell felkutatnia és a szigorú igazságszolgáltatás elé állítania a Római Birodalom legveszedelmesebb emberét.
Ellenfele nem más, mint Szaulosz, akinek lelkét személyes természetű gyűlölködések és hamis hitek gyötrik. Szaulosz, aki most egy egész római provincia elpusztítását tűzi ki célul. A rendkívül éles elméjű, irgalmat nem ismerő embert egyedül a teljes győzelemről elképzelt víziója vezérli - nem törődve azzal, hogy hány ember halálát, és mekkora pusztítást hozna magával egy ilyen hadjárat.
Kettejük között áll a berber Iksahra, a vadász. Szépséges és halálosan veszélyes nő, akinek el kell döntenie, ki mellé álljon, ha meg akarja bosszulni az apja halálát.
A véres harcot egy királyi város palotája és egy sivatagi sziklaerőd falai között kell megvívni a két embernek, akik mindent megnyerhetnek - és egy királyságot veszíthetnek el...
Aba könyvkiadó, 2013
320 oldal
ISBN: 9786155332050
Pokolháború Trilógia 1.
Fülszöveg: Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet? A szabadságodat, az életedet? Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt? Beletörődnél, küzdenél? Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi. Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik. Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért. Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját. Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.
Izgatottan vártam Wee könyvét, több okból is: először is, mert molyon ismerősök vagyunk és tényleg kíváncsi voltam az első könyvére, másodszor: a pokol nálam mindig nyerő téma, harmadszor pedig mert nagyon jó lett a borító. A könyv elolvasása után pedig annyit mondhatok: remek kezdés, csak így tovább!
A történet főszereplője Lilian, aki bármit megtenne, hogy halálos beteg húgát újra egészségesnek tudja. Nagyon el van keseredve, amikor a kórházban megszólítja egy öltönyös idegen, és egy igen furcsa ajánlatot tesz a lánynak: Lucifer megmenti a húga életét néhány év szolgálatért cserébe. Persze Lilian aláírja a szerződést, de hát tudjuk, hogy az ördög nem alszik és nem tartja be a szavát. A lány húga meghal, és Lilian lelke pedig egy félresikerült szökési kísérlet miatt örökre az ördögé lesz. Az idők végezetéig Lucifer bérgyilkosa, lélektolvaja marad.
" Az Ördög semmiről sem feledkezik el, nem hagy futni, és nem bocsájt meg."
Lilian legújabb megbízatása közben egyre furcsább események követik egymást, és ha eddig szörnyű volt az élete, innentől igazi pokol.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kicsit megijedtem, mert nem voltam elragadtatva. Kicsit kiforratlannak éreztem és volt egy-két gondolat, ami többször a szánkba lett rágva. De ahogy haladt a történet, úgy egyre jobb és jobb lett a könyv, míg végül összeállt egy kerek egésszé. A karakterek életre keltek, beindultak az események és a stílus is valahogy gördülékenyebbé vált.
Vivi klasszikus pokol-menny ábrázolása nagyon tetszett, örültem, hogy visszatért a gyökerekhez, ahol mindenki olyan, amilyennek lennie kell. A világ szépen és alaposan kidolgozott, itt a pokol tényleg egy nagyon sz*r hely, kőkemény kínzásokkal, démonokkal és egy igazán ördögi Luciferrel, akinek sohasem tudhatod a következő lépését.
Ötletesnek találtam a bérgyilkosok alakváltó képességét, szerintem jól beleillett a történetbe. Érdekesek voltak a hatalmi harcok és versengések is, Samael például szerintem brutálisan gonosz karakter lett, talán még Lucifernél is ijesztőbb. Csak egy kérdés merült fel bennem: minek kellenek a halhatatlan Lucifernek örökösök? Megunta a poklot vagy nyugdíjba vonul? :) Remélem erre a kérdésre a folytatásban választ kapunk, mert így magyarázat nélkül nekem nem teljesen tiszta.
A karakterek nem lettek tökéletesek, de Liliant és talán Gabrielt megkedveltem. Lilian erős és kitartó, igazán nagy bátorságra vall, hogy feláldozta magát a húga életéért. Annak ellenére, hogy az ördög bérgyilkosa és lélekbegyűjtője, mégsem lett szívtelen vagy lelketlen, ember maradt odabenn, vívódik, és még mindig nehezére esik ártatlanokat gyilkolni. Emellett persze remekül alakítja a rá osztott szerepet, hiszen a túlélése múlik ezen, látszólag rideg és kemény.
Ami különösen szimpatikus volt benne, hogy a hosszadalmas kínzások és elszenvedett kegyetlenkedések ellenére sem hagyta magát megtörni és mindezek után is szembe mert szegülni még magával az ördöggel is.
A történet jól felépített és átgondolt, izgalmas fordulatokkal és meglepetésekkel tarkítva, nem tudtam letenni a könyvet, mert mindig jött egy újabb csavar vagy egy újabb körömrágós jelenet. Tetszett a tálalás is, hogy visszaemlékezéseken keresztül, részlegekben ismerjük meg a múltbéli eseményeket, jó ötlet volt, így nem lett monoton.
Szerettem, hogy nem finomkodott az írónő, a véres jelenetek tényleg véresek és brutálisak lettek, és ez kellett is, elvégre a pokolban járunk. A könyv vége nagyon meglepett, óriási csavarral olyan végkifejletet kaptam, amire tényleg még csak nem is gondoltam. Annyira ütős lett a kitalált fordulat, hogy egyszerűen ledöbbentem. Zseniális és tökös befejezés. Vivi írói stílusa a kezdeti bizonytalanságok ellenére is szerethető és eredeti, olvasmányosan, lebilincselően ír, csak úgy faltam az oldalakat, észre se vettem és már a könyv felénél jártam.
A kötet végig nyomasztó és sötét hangulatú, amit én nagyon szerettem, és jól átjött a főhős reménytelenség-érzése is. Mindezeket Wee egy csipetnyi fanyar humorral fűszerezte, amiből még bírtam volna egy picit többet is, de így is nagyon élveztem. Külön öröm volt számomra, hogy a Pokoli szolgálat nem tinikönyv, hanem tényleg felnőtteknek szól és hogy a szerelmi szálat nem erőltette túlságosan az írónő, pont annyit kaptunk, amennyi ízelítőnek elég.
Összességében nagyon élvezetes és izgalmas olvasmány, tökéletes sorozatindító kötet, apró hibái ellenére is érdemes elolvasni, mert Vivien tényleg tehetséges írónő, aki szerintem fog még meglepetéseket okozni az olvasóinak. Wee, őszintén gratulálok, fantasztikus világot alkottál, és nagyon várom a folytatást, mert brutális függővéget hagytál! :)
A könyvet köszönöm az Aba kiadónak!
Értékelésem: 4,5/5
Kedvenc idézetem:
" - Nincsenek jófiúk- feleltem.- Csak rosszfiúk vannak. Mindössze annyi a különbség, hogy egyesek jobban játsszák a szerepeiket, mint mások." 73. o.
Véget ért a blogom első nyereményjátéka, több mint kétszáz válasz érkezett, ami sokkal több, mint amire számítottam. :) Összesíteni is tovább tartott, mint gondoltam, és ezért csúszott át a mai napra a sorsolás, nézzétek el nekem a késést!
És a nyertes: Miholics Szabina (DiamondGirl) , gratulálok! Az Eleven testek című könyvet választotta, amit jövő héten postázok is.
A Facebookos lájkolók között is kisorsolásra került egy könyv, mégpedig Antti Tuomainen: A gyógyító, amelyet Béres Klaudia ( Hópihe) nyert. Neki is gratulálok! :)
„Philip K Dick félelemmel vegyes tiszteletet ébreszt.”
Washington Post
Philip K. Dick rajongók figyelem! Szuper hír az Agave kiadónál: újranyomják Philip K. Dick korszakalkotó regényét, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?-t. Rövid tartalom: Nexus 6, másolatok, Deckard, Rachel… A nevek ismerősek. A könyv is. Philip K. Dick korszakalkotó regényének új fordítását tartja a kezében az olvasó, amely alapját képezte Ridley Scott kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak. A kötethez három vezető irodalomtörténész – Bényei Tamás, H. Nagy Péter és Tillman J.A. – írt kísérő szöveget, amelyek segítségével végre a helyére kerülhet Dick legnagyobb hatású alkotása.
Philip K. Dick többszörös díjnyertes sci-fi író, a stílus egyik legnagyobb alakja. Hatalmas életművet hagyott maga után, amikor 1982-ben elhunyt. A könyvei számos elismerésben részesültek. 1963-ban Az ember a Fellegvárban megkapta a sci-fi műfajának legnagyobb elismerését, a Hugo-díjat. Két alkalommal ítélték oda neki a neves Brit SF-díjat: 1967-ben a Palmer Eldritch három stigmája című regényért és 1979-ben a Kamera által homályosanért, 1975-ben pedig a Csordulj könnyem, mondta a rendőr című könyvéért kapta meg a nagy presztízsű John W. Campbell Memorial-díjat.
Agave Könyvek, 2013
464 oldal
Eredeti cím: Embassytown
Fordította: Juhász Viktor
ISBN: 9786155272127 Tovább az Agave webáruházba
Fülszöveg: Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt... Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ – aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben.
Mielőtt az Agave kiadta a Konzulvárost, számomra China Miéville neve nem mondott túl sokat, de a fülszöveg és az íróról olvasott pozitív vélemények alapján úgy gondoltam, egy próbát megér. Rajongok a jó scifikért, jöhet katonai, vagy akár filozofikus is, Asimovtól John Scalziig bármi, ami igényes. Miéville könyve lenyűgözött és meggyőzött arról, hogy lehet még újat mutatni ebben a műfajban.
A történet helyszíne egy Arieka nevű bolygó az ismert univerzum legtávolabbi csücskében, ahol az őslakos faj élő, szerves városának szomszédságában áll Konzulváros, egy emberlakta település. Az emberek és az idegenek, -vagy ahogy a telepesek nevezik őket -Gazdák békében élnek egymás mellett. Ami nagyon érdekessé teszi a kapcsolatot közöttük, hogy a két faj nyelve és a kommunikációjuk módja annyira különböző, hogy az emberek nem tudnak beszélni a Gazdákkal, csak a kifejezetten erre a célra megalkotott Konzulok segítségével, ugyanis a Gazdáknak két szájszervük van, melyekkel egyszerre szólalnak meg. Emellett teljesen mást jelent számukra a nyelv is, nincsenek elvont fogalmaik, arról tudnak beszélni, ami van. Ők az igazak nyelvén szólnak, képtelenek a hazugságra.
"– Avice, eszedbe jutott valaha, hogy ez a nyelv egyszerűen lehetetlen? – kérdezte. – Le-he-tet-len. Semmi értelme. Nem ismerik a többjelentésűséget. A szavaknak nincsen jelentése, ők maguk a jelzett dolgok. Milyen értelemmel rendelkező faj nem ismeri a szimbolikus beszédet? Hogyan működnek náluk a számok? Az egész értelmetlen."
A mesélő, Avice Benner Cho itt, Konzulvárosban született és nőtt fel, de immerülő tehetségének köszönhetően azon kevesek közé tartozik, akik elhagyták a várost. Az immerben ( a normál tér és idő a manchmal, az állandó szubtér az immer, ahol az űrutazás zajlik) bejárta a galaxist, majd férjével (annak unszolására) visszatért szülővárosába.
Avice érkezése után nemsokkal egy új, külsős konzul érkezik, EzRa, aki miatt elszabadul a pokol.
Elkezdtem olvasni a könyvet és az első 50 oldal után az volt az első gondolatom Miéville-ről, hogy nem származhat a Föld nevű bolygóról. Valószínűleg egy emberbőrben rejtőzködő idegen, aki már korábban bejárta a fél galaxist és most könyvet írt a legérdekesebb emlékeiből. Olyan természetes módon mesél gépembriókról, legelésző gyárakról vagy épp élő húsból álló hidakról, hogy úgy éreztem, ezt nem találhatta ki. Ilyen abszurd és meghökkentő dolgok nem juthattak csak úgy az eszébe senki ember fiának.
Viccet félretéve tényleg letaglózott a szemem előtt kibontakozó világ egyedisége és sokszínűsége, nem tudtam betelni a rengeteg zseniális és egyben totálisan képtelen elgondolással.
"Megindító az a lelkesedés, ami a kezdeti felfedezőutakra induló KAF-nyelvészek naplófeljegyzéseiből árad.{...} Tapintáson alapuló nyelvekről számolnak be, foszforeszkáló szavakról, minden elképzelhető hangról, amelyet egy szájszerv csak kiadhat. Nyelvjárásokról, ahol folyamatosan felülírják egymást az utalások, amelyek kizárólag már kimondott dolgokra vonatkoztak, nyelvekről, ahol a melléknevek trágárságnak, az igék pedig szentségtelennek számítottak."
A klasszikus sci-fiket idézi, azzal a különbséggel, hogy a csillagászati, fizikai vagy éppen matematikai hipotézisek helyett a Nyelv áll a középpontban és annak társadalomra gyakorolt hatása. Igazán érdekes az elgondolás, hogy olyan nyelvet hoz létre, amelyben a hazugság lehetetlen. A használói nemcsak hazudni nem tudnak, elvont, fizikailag nem létező dolgokról sem képesek beszélni, így mondhatjuk, hogy eléggé korlátozottak a nyelvi lehetőségeik. A telepesek nem tudnak velük szót érteni, a Gazdák az emberi beszédet egyszerű háttérzajként érzékelik, nem is tudják, hogy azok kommunikálni próbálnak velük. Nagy bátorságra vall az írótól, hogy egy nyelvészeti kérdést, elméletet tett meg a regénye központi témájául, de nekem abszolút bejött a dolog. Egy kicsit meg is lepett azzal, hogy ennyire le tudott kötni egy nyelv sorsa és a hozzá tartozó Gazdák problémája. Olvastam, olvastam és egyre jobban érdekelt, hogy hogyan alakul a jövőjük, miként lesznek képesek áttörni a saját korlátaikon. Miéville bravúrosan építette fel az egész konfliktushelyzetet és végül a megoldást is.
Szerettem, ahogy Ariekát és Konzulvárost megelevenítette az író, hihetetlenül ötletgazdag, és semmihez nem hasonlítható az általa megalkotott világ. Az élő, lélegző város gondolata nagyon eredeti, szívesen megnézném, furcsa érzés lenne látni, ahogy gyárak legelésznek, vagy bemenni egy házba, ami sóhajt egy nagyot. ( Itt tényleg igaz a mondás, hogy a falnak is füle van. :D Gyenge poén volt, tudom, de nem bírtam kihagyni.:-) )
Nem állítom, hogy a legkönnyebb olvasmányom lett volna, előfordult, hogy egy-egy bekezdést csak többszöri nekifutásra sikerült felfognom, de az biztos, hogy egy pillanatig sem bántam meg, hogy belekezdtem, maradandó élmény a könyv olvasása. Nyomasztó hangulatával, elgondolkodtató, egyedi nézőpontjával és őrült témaválasztásával új színt hozott a science fiction műfajába, és mindezt szépirodalmi igényességgel tette. Azt mondják Miéville-ről, legalább olyan jelentős író, mint Neil Gaiman (aki egyébként a kedvenc íróm), és én is azt gondolom, hogy megérdemli a figyelmet, óriási tehetség, és igazi szabályszegő, aki fittyet hány a műfaji megkötésekre vagy a megszokott sémákra vagy a címkékre. Minden regényét már műfajban szeretné megírni, eddig sikerült is neki, hiszen írt már sci-fit, epikus fantasyt (Perdito pályaudvar, végállomás), detektívregényt, és többek között westernt is.
A többszörös Arthur C. Clarke-, Locus-, és Hugo-díjas író egyébként szociálantropológus diplomával rendelkezik, aktívan politizál, és kreatív írást is tanít a warwicki egyetemen. Ki sem nézné az ember a kopasz, fülbevalós fiatalemberből.
Értékelésem: 5/5 KEDVENC Kedvenc gondolat a sok közül:
"Egy tudóst az elmélete bizonyításában sohasem akadályozhatja meg az, ha nincsen igaza." 58. o.
"Semmi sem új. Új nem létezik. Semmi sem változik, semmi sem halad, mozdul előre, fejlődik, virágzik. Az idő megállt. A fejlődést betiltották."
Pongrác, 2011
544 oldal
Fordította: Zubovics Kata
Eredeti cím: Incarceron
ISBN: 978-615-5131-16-5 Tovább a kiadó oldalára
Fülszöveg: Képzelj el egy világot, amelyben nemcsak megállították, de vissza is forgatták az idő kerekét. Beköszöntött az örökké tartó 17. század, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait. Képzelj el egy börtönt, hatalmasat, amelyben a cellák és a folyosók mellett egész erdők, városok és tengerek is elférnek. Most képzelj el egy rabot, akinek nincsenek emlékei! Csak annyit tud, hogy Odakintről jött – pedig a börtönt évszázadokkal ezelőtt lezárták, és azóta csak egyetlen embernek sikerült kijutnia. Aztán képzelj el egy lányt, aki egy nemesi birtokon lakik! A sorsa – úgy tűnik – megpecsételődött: megrendezett, szerelem nélküli érdekházasság vár rá. Ő azonban még nem adta fel, kiutat keres, és összeesküvések kusza hálójába gabalyodik. Az egyikük Bent van, a másik Odakint, ám mindketten rabok. Hát ez az Incarceron!
Az első pillanattól fogva tudtam, hogy ez nekem való könyv. Már a borító is teljesen lenyűgözött, egyszerűen meseszép, a történet pedig telitalálat, imádtam az egészet úgy, ahogy van. Még csak hasonlót sem olvastam soha.
A könyvben két világot ismerhetünk meg: van a világ Odakint, és van az Incarceron, egy teljesen lezárt börtön. Odakint mindent visszaállítottak a 17. század fejlettségi szintjére és ott megállították az időt. Nem láttak más kiutat a hanyatlásból, így betiltották a fejlődést.
"Betiltjuk a fejlődést, és vele együtt a hanyatlást. A becsvágyat, és vele együtt a kétségbeesést. Mert ezek a téves képzetek csak egymás tükörképei, az érem két oldala. De mindenekelőtt magát az Időt tiltjuk be. Mostantól kezdve semmi sem változik. "
Minden tökéletesen Kor-hű, a 17. századi protokoll szerint élnek, nincs előrehaladás, a szegények nem tudnak olvasni, a modern technikai vívmányok használatát betiltották, csak a gazdagok használhatják azokat titokban.
Ebben a világban él Claudia, gazdag és befolyásos család az övé, apja a Börtön igazgatója. A jövőjét már elrendezték, családi érdekből hozzámegy a trónörököshöz, egy szerelem nélküli boldogtalan kapcsolat vár rá egy pökhendi, elkényeztetett uraság mellett. Ő, bár a szabad világban él, mégis a szigorúan szabályozott és előre eldöntött életének rabja, ráadásul intrikával és irigységgel van körülvéve.
Az Incarceron egy hatalmas, városokat, erdőket magába foglaló börtön, melyet úgy terveztek, hogy tökéletes világ legyen. Bezárták ide az összes bűnözőt, elmebeteget, és egyéb nemkívánatos személyt, létrehoztak egy komplex és intelligens rendszert, ami mindent irányít, felügyel és bezárták őket. Ez - a történet eseményeihez képest- több évtizede, évszázada történt, azóta senki nem jött ki és senki nem ment be.
Valami odabent félresiklott, a tökéletes világ helyett maga a pokol lett az élet.
A kintiek tudnak a börtön létezéséről, ( de az Igazgatón kívül senki nem tudja, hol van) úgy tudják, hogy a terv sikerült és bent az élet békés és tökéletes. A Bentiek csak reménykednek, hogy létezik a külvilág. Finn a börtön lakója, de nem emlékszik a múltjára, látomások gyötrik, és azt hiszi, hogy ő a kinti világból került be ide. Persze ez őrültség, hiszen kintről senki nem jött be a börtön lezárása óta.
Engem teljesen lenyűgözött az írónő. Ha fele ilyen képzelőerővel rendelkeznék, mint ő, már vígan megélnék belőle. Az általa felépített világ egyedi, komplex és egyszerűen fantasztikus. Nem is találok szavakat rá, annyira jól megálmodta és létrehozta az egészet.
A két birodalom felépítése, egymáshoz fűződő kapcsolata egészen érdekes és sajátos.
A börtönt úgy ábrázolja, mint gondolkodó és döntéseket hozó rendszert, ami mindig figyeli a benne élőket, ha úgy tetszik neki, terepet rendez, lezár vagy esetleg elgázosít egy-egy területet.
"Ez a Börtön eleven, él. Kegyetlen és közönyös, Finn pedig ott van benne."
Számomra ez nagyon felkavaró gondolat, borzasztó lehet, hogy mindig szemmel tartanak, és ráadásul ez a beteg humorú intelligens gépezet azon szórakozik, hogy a nyomorult börtönlakókat terrorizálja.
Persze azért volt az Incarceronban olyan is, amit magam is megnéznék, például az erdőt, ami fém fákból áll és fém leveleket hullajt, vagy garantáltan különleges látvány lehet a börtön által létrehozott félig fém, félig szerves anyagból álló állatsereglet is.
Mesteri, ahogy a börtön újabb lakókat és állatokat teremt a régiek maradványaiból, itt nem vész kárba semmi.
"Amikor egy Fegyenc meghal, az atomjait, a bőrét, és a belső szerveit újrahasznosítják. Az új börtönlakókat a régiekből hozzák létre. Megjavítják, újrahasznosítják őket, és ha emberi szövet épp nincs kéznél, akkor fémmel és műanyaggal helyettesítik."
Persze nemcsak az Incarceron nyűgözött le, a külvilág is szépen kidolgozott és felépített, már a gondolat is elképesztő, hogy egy fejlett társadalomból visszaléptek egy lényegesen egyszerűbb és fejletlenebb életbe, mindezt azért, hogy a romlást és hanyatlást megállítsák. Az ötlet elég abszurd, de pont ezért tetszik annyira. Őszintén szólva egyik világban sem élnék szívesen, a külvilágban is rabok az emberek, csak másként.
A szereplők elég jól el lettek találva, Claudia engem néha kicsit irritált, de alapvetően azért megkedveltem, hiszen többször is tanúbizonyságot tett bátorságáról (nem részletezném, mert spoiler lenne) és találékonyságáról.
Finn számomra szerethetőbb figura volt, bár ebben a könyvben senki nem csak fekete vagy csak fehér, ami hitelessé teszi őket.
A két főhőst ugyanazok a célok hajtják, mindketten saját börtönükből akarnak kitörni és eközben megtudni azt, hogy kik is ők valójában. A könyv így nemcsak egy izgalmas és kalandos történet, hanem a két főszereplő önmagára találása is. Mindketten okkal vannak ott, ahol vannak és ezeket az okokat is megpróbálják kideríteni.
A mellékszereplőkről is érdemes pár szót szólni, hiszen rájuk is odafigyelt az írónő, Nekem Jared különösen belopta magát a szívembe, de például Keiro nagyon unszimpatikus volt végig. Az Igazgató már nem olyan egyszerű eset, mert bár alapvetően nem egy szimpatikus karakter, a vége felé voltak egészen jó megmozdulásai.
A könyv felépítését tekintve is figyelemreméltó, az elején fejezetenként vált az írónő, hol a Benti, hol a Kinti eseményeket írja le, és látszólag a kettőnek nincs sok köze egymáshoz. Aztán ahogy a két szál összefonódik, úgy a történetvezetés is átalakul, és már egy fejezeten belül váltakoznak a helyszínek, ezzel is fokozva a feszültséget. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, és mindig a legidegtépőbb jelenetnél volt váltás. :)
Minden fejezet elején van egy-egy idézet a könyvben szereplő legendákból, történelmi iratokból. Nekem ezek voltak a kedvenceim, még valóságosabbnak tűnt általuk az egész történet, és a könyv hangulatához is nagyon passzoltak.
"Ki ismeri Incarceront magát, minden termét, szakadékát s hídját? Csak az érzi meg a börtön szagát, ki ismeri a szabadság illatát." Sapphique dalai
Azt kell mondanom, hogy a regény teljesen levett a lábamról, minden szinten. A hangulatát imádtam, nyomasztó, sötét és sugárzik belőle a reményvesztettség érzése . Hatott rám és ezt szerettem.
Az események pörögnek már a könyv elejétől kezdve, nem unatkozunk, feszes a történetvezetés, és egyébként is nagyon olvasmányos stílusban íródott. Sodró lendületű, engem magába szippantott, ráadásul a kaland mellett van mondanivalója is és elgondolkodtat.
Mindenkinek ajánlom, nekem felejthetetlen élmény volt, az eredetisége üdítő a sok tucatkönyv között, engem rabul ejtett.
A történetnek van folytatása is Sapphique címmel, ami ha jól tudom, most valamikor nyár elején jelenik meg szintén a Pongrác kiadó gondozásában.
"Az emberek egymást gyötrik. Nincs olyan rendszer, amely ezt megakadályozhatná. Nincs olyan fal, amely távol tudná tartani a gonoszt, mert az emberek viszik be magukkal, néha még a gyermekek is." 318. oldal
"...vagy az az igazság, hogy az ember magában hordja a gonoszság magvait? Hogy még akkor is, ha a számára létrehozott édenkertbe kerül, irigységével és vágyaival ő lassan még azt is megmérgezi?" 382. oldal
Pongrác kiadó, 2011
546 oldal
Fordította: Németh Orsolya
Eredeti cím: Felix, Net i Nika oraz Gang Niewidzialnych Ludzi
ISBN: 9789638901392 Tovább a kiadó oldalára
Fülszöveg: A feltalálópalánta Félix, a számítógépzseni Net és a könyvmoly Nika kalandjainak első kötetét tartod a kezedben: egy lehetetlen történet barátságról, kincsekről, kísértetekről, őrült találmányokról, mesterséges intelligenciáról, robotokról, ufókról és – nem utolsósorban – három tinédzser fantasztikus hétköznapjairól. Ez a könyv megmutatja: igenis mi alakítjuk a sorsunkat. Hogy érdekesen élünk-e, mindenekelőtt csakis rajtunk múlik.
Úgy érzem, megmaradtam gyereknek lélekben és szeretem is a gyermek- és ifjúsági irodalmat. Ez a könyv pedig egy igazi gyöngyszem. Eszméletlenül jól szórakoztam olvasás közben, nem gondoltam volna, hogy ennyire magával fog ragadni.
Amikor először nyitottam ki a könyvet, jót mosolyogtam, ugyanis egy nagyon jópofa kis kép fogadott. A belső borítón mindenféle rajz található hozzájuk fűzött magyarázattal, a kiberlégytől egészen az edzést tartó rénszarvasokig. Rögtön el is merültem benne és vagy negyed óráig a belső borítót böngészgettem. Nagyon ötletes és aranyos, el tudom képzelni, gyerekként mennyire imádtam volna.
A történet középpontjában három barát áll: Félix, a feltaláló, Net, a számítógépzseni és Nika, a furcsa képességekkel megáldott könyvmoly. Most kerültek be a középiskolába és úgy tűnik, vonzzák a bajt vagy egyszerűen csak nyitott szemmel járnak.
"Csak azoknak van érdekes életük, akik kihasználják a kínálkozó lehetőségeket."
Nem telik el sok idő a gyerekek megismerkedésétől, és máris furcsábbnál furcsább dolgokba keverednek, amiknek látszólag semmi közük nincsen egymáshoz. Szellemmel találkoznak az iskola padlásán, bankrablók után nyomoznak, kincsvadászatra indulnak, és még ufót is látnak az osztálykirándulás alatt. Rengeteg találékonyságra, bátorságra és persze összetartásra van szükségük, hogy a veszélyes és néhol ijesztő helyzeteket meg tudják oldani.
Ami engem igazán megfogott a könyvben, az a határtalan gyermeki fantázia, amit az írónak felnőttként is sikerült megőriznie. Fantasztikus, hogy mennyire ötletes és eredeti dolgokat talált ki. Félix (és az apukája) találmányai például teljesen lenyűgöztek. Imádtam az otthonukat, ahol minden feladatra valami furcsa szerkentyűt alkottak, még gyufagyújtó készülék is van. Soknak nincs túl sok értelme, de az igazi feltalálók nem is azért csinálják, mert értelme van, hanem mert képesek rá.
Az én legnagyobb kedvenceim a botanika tanár furcsa növénykeresztezései voltak. A fejre ültethető Hedera shamponiae, mely akkor fejlődik, ha az ember haja zsíros vagy a lepkével keresztezett repülő lóhere hihetetlen találékonyságról árulkodnak. A könyv végén található írói utószóból ki is derül, hogy Rafał Kosik nem a valóságot akarja bemutatni, ezt a történészekre hagyja, egyszerűen olyan történetet akart írni, amilyet ő is szívesen olvasna.
A könyvben szereplő történetek humorosak, ötletgazdagok és fordulatosak, a fejezetek akár külön-külön is megállnák a helyüket. Amit szintén nagyra értékeltem, hogy a végén meg tudott lepni. A végkifejlet igazi csattanója volt a könyvnek, és külön piros pont jár azért, mert a sok egymástól látszólag független szálat olyan szépen összehozta az író.
A három főszereplő szerintem nagyon jól ki lett találva, nagyon szerethetőek, és igazán megindító, hogy mennyire őszintén, feltétel nélkül bíznak egymásban. Példaértékű, ahogyan kiállnak egymásért még a leglehetetlenebb helyzetekben is. Ma már nem annyira divat az őszinte barátság, de ebben a könyvben a hőseink megmutatják, mennyire jó, ha van az embernek egy, vagy akár több igaz barátja, akikre mindig számíthat.
Igazi kiskamaszok, akik kíváncsiak, szeretik az izgalmakat és elég bátrak is hozzá, hogy megoldják az útjukba kerülő rejtélyeket.
A szereplők kapcsán még egy dolgot említenék meg, ami nekem nagyon bejött: a tanárok nevei. Mindegyik vagy a tantárgyáról vagy valamilyen tulajdonságáról kapta a nevét és én ezeken nagyon jót nevettem.Például Eftépé a számtech tanár, Szögmérő pedig a matek. :)
A kiadó lábjegyzetekkel próbálta segíteni az olvasókat, ami szerintem jó ötlet volt, hiszen a könyv lengyel író tollából származik és van egy-két számunkra ismeretlen utalás. Én egy picit tudományosnak éreztem a meghatározásokat, de azért hasznosak voltak.
Egyetlenegy szívfájdalmam van a könyvvel kapcsolatban: szerintem nem elég feltűnő a borító. Nem rossz, csak számomra nem tükrözi azt az elképesztő fantáziát és a kalandokat, amit a könyvben találunk.
A könyvet szívből ajánlom mindenkinek, a célközönség a 10-14 éves korosztály, de a hozzám hasonló örök gyerekek is bátran vegyék kezükbe a kötetet, nem fognak csalódni. A könyv igazán
vicces, fantáziadús, pörgős és nagyon olvasmányos, a könyv szereplői pedig igazi hétköznapi hősök, akikre minden gyerek hasonlítani szeretne.
Lengyelországban a három barátnak már több kötetnyi történetét adták ki, nálunk ez az első, de a jó hír, hogy március 15-én jön a folytatás, a Félix, Net, Nika és az elméletileg lehetséges katasztrófa.
Rafał Kosik
Rafał Kosik írói felfogása szerint egy könyvnek mindenekelőtt szórakoztatnia kell az olvasót, a mély tartalom csak ezzel együtt jelenhet meg a műben.
Ezt teljes mértékben sikerült megvalósítania ebben a kötetben, én egy percig sem unatkoztam olvasás közben, jó kikapcsolódás volt, bárcsak gyerekként olvashattam volna.
A könyvet köszönöm a Pongrác kiadónak. Értékelésem: 5/5 Kedvenc gondolat a könyvből:
"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszerre csak egy dolgot csináljunk." 214. o.
A 84. Ünnepi könyvhétre ( június 6-10.) az Agave kiadó nagyon izgalmas könyvekkel rukkol elő. A hagyományokhoz hűen ekkorra időzítik az Anita Blake-sorozat következő, 19. kötetének megjelenését, egy nagyon ígéretesnek tűnő magyar urban fantasy-t László Zoltán tollából, folytatják Scott Turow és M. C. Scott életművét és egy jubileumi kiadást is kapunk: John le Carré A kém, aki bejött a hidegről című műfajteremtő regényét, melyet pont 50 évvel ezelőtt adtak ki először , és amit az Agave egy exkluzív elő- és utószóval egészít most ki. Még egy jó hír: a Carré regény ára nem emelkedik, változatlanul 2480 Ft-os áron juthatunk hozzá.
László Zoltán: Egyszervolt
A hatvani születésű, ám régóta Budapesten élő László Zoltán nem új szerző: az 1990-es évek legvége óta jelennek meg írásai, a 2000-es években pedig négy regénye is napvilágot látott a sci-fi és urban fantasy zsánerein belül. A Könyvhéten érkező Egyszervolt az eddigi legkiforrottabb, legambíciózusabb műve: a magyar népmesék ismert figurái elevenednek meg napjaink Budapestjében egy lebilincselően izgalmas történetben. Többek közt iratmániás hétfejű sárkányok, parlamenti képviselőket manipuláló óriások és a rettenetes kis gömböc jelenik meg egyik napról a másikra egy patológiai osztályon dolgozó fiatal férfi életében, aki emiatt ködös múltja és gyermekkora felfedezésére indul, a kalandját ráadásul tudományos fantasztikus utalások és legalább két potenciális barátnő kíséri. Fülszöveg a könyvhöz: itt
Scott Turow: Ártatlan
A márciusban kiadott Ártatlanságra ítélve után Scott Turow a regény közvetlen folytatásában, húsz évvel az eredeti történet után tér vissza Rusty Sabich-hez, Kindle megyébe. Két évtizede Tommy Molto azzal vádolta ügyész kollégáját, Rusty Sabich-et, hogy megölte egykori szeretőjét, és Rusty, a vád képviselője egyszerre a vádlottak padján találta magát. Rustyt végül tisztázták, de a világrengető tárgyalásba kis híján mindkét férfi belerokkant. Moltót meghurcolták, és noha Rusty visszakapta a karrierjét, annál sokkal jelentősebb veszteségeket szenvedett.
A jelenben a hatvan éves Rusty, a fellebbviteli bíróság elnöke újabb rémálomra ébred. A felesége, Barbara gyanús körülmények között elhalálozik, és megint ő az első számú gyanúsított. Újra összefog hát karizmatikus védőügyvédjével, Sandy Sternnel, hogy a fiát, Natet meggyőzze ártatlanságáról. De vajon mit titkol előlük a fiú? Bombasztikus tárgyalás veszi kezdetét, melynek során nemcsak napvilágra kerül minden hazugság, féltékenység, bosszúvágy és az emberi lélek legsötétebb oldala, hanem Rusty Sabich és Tommy Molto egyszer s mindenkorra pontot tehet az igazság nevében vívott küzdelmére.
Scott Turow 2010-es regénye méltó folytatása az 1986-ban írt első résznek: bírósági jelenetei, szereplői és a jellemábrázolás a jogi krimik csúcsára helyezik az Ártatlant.
M. C. Scott: Róma - a király eljövetele
A Róma-sorozat 2. része
Kr. u. 65: Sebastos Pantera, Néró császár kéme, mindennél veszélyesebb küldetést vállal. Magányos vadászként, alig néhány emberben bízva kell felkutatnia és a szigorú igazságszolgáltatás elé állítania a Római Birodalom legveszedelmesebb emberét. Az ellenfele nem más, mint Szaulosz, akinek lelkét személyes természetű gyűlölködések és hamis hitek gyötrik. Szaulosz, aki most egy egész római provincia elpusztítását tűzi ki célul. A rendkívül éles elméjű, irgalmat nem ismerő embert egyedül a teljes győzelemről elképzelt víziója vezérli - nem törődve azzal, hogy hány ember halálát, és mekkora pusztítást hozna magával egy ilyen hadjárat. Kettejük között áll a berber Iksahra, a vadász. Szépséges és halálosan veszélyes nő, akinek el kell döntenie, ki mellé álljon, ha meg akarja bosszulni az apja halálát. A véres harcot egy királyi város palotája és egy sivatagi sziklaerőd falai között kell megvívni a két embernek, akik mindent megnyerhetnek -- és egy királyságot veszíthetnek el...
M. C. Scott Róma-sorozatának a második része ugyanazokat az izgalmakat, fergeteges akciójeleneteket és okosan felépített történetet ígéri, mint A római kém.
John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
50. évfordulós ünnepi kiadás
Amikor Alec Leames utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és jeges év után végre bejöhet a hidegről. Ám Kontroll, a brit hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leames-re van szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a hidegbe...
John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják nyilván. A kiadó a regényt megjelenése 50. évfordulója alkalmából Falvay Mihály klasszikus fordításában adja közre ismét. A kötet ezen felül tartalmazza még a szerző két új írását is: az egyiket a nagy sikerű film létrejötte kapcsán írta, a másikat pedig annak alkalmából, hogy a regény fél évszázada jelent meg és vált a műfaj talán legnagyobb klasszikusává.
Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó
Az Anita Blake-sorozat 19. része
Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban - már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró -, amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját. Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt...
Figyelem! A Facebookos lájkolók között sorsolásra kerül egy másik kötet is, mégpedig Antti Tuomainen: A gyógyító, tehát megéri nyomni egy lájkot. :)
Kérdőív:
Játék vége: 2013.05.21-én, sorsolás 05.22-én, a blog egyéves szülinapján. :) Sok szerencsét mindenkinek!
( Ha valami nem érthető, nyugodtam kérdezzetek a bejegyzés alatt megjegyzésben! )
Ma nagy meglepetésben volt részem: díjat kaptam! Kedves ColourfulFantasy, nagyon-nagyon köszönöm az elismerést, hihetetlenül jólesett a lelkemnek! :) Többek között az ilyen pillanatokért érdemes blogot vezetni. :) A díj nagyon édes, és tényleg borzasztóan örülök a pozitív megerősítésnek.
A Díj mellé jár néhány szabály is: 1. Megemlíted, hogy kitől kaptad a díjat 2. Felsorolsz 4 bloggert, akinek 200 alatt van a feliratkozott olvasók száma 3. Hagysz egy-egy kommentet a díjazottak oldalán.
Remélem legalább annyira fognak örülni a díjnak, mint én. :)
Agave Könyvek, 2013
448 oldal
Eredeti cím: Sacred treason
Fordította: H. Kovács Mária
ISBN: 9786155272141 Tovább a kiadó oldalára
Fülszöveg: London, 1563. Angliában nyugtalanság uralkodik, katolikus összeesküvések szerveződnek a fiatal Erzsébet királynő ellen szerte az országban. Egy késő éjjelen William Harley Clarenceux-t váratlanul meglátogatja régi barátja és katolikus hittársa, Henry Machyn, aki ráveszi a vonakodó heroldot, hogy rejtse el a hosszú éveken át írt krónikáját. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv valami sötét titkot rejt, amely veszélyt hozhat rá, de ennek mértékét felbecsülni sem képes, amíg szembe nem találja magát Francis Walsinghammel és könyörtelen megbízottjával, Richard Crackenthorpe-pal, akik bármit megtennének annak érdekében, hogy megszerezzék a krónikát. Clarenceux-nak az élete függ attól, hogy kiderítse, milyen titkot rejt a krónika, és kik alkotják az ennek őrzésére alapított titkos társaságot. Az egyre veszélyesebbé váló nyomozása során egyetlen társa Machyn felesége, Rebecca, akivel állandó életveszély közepette próbálják kibogozni a rejtély szálait, miközben Walsingham emberei folyamatosan a sarkukban vannak. Clarenceux pedig fokozatosan kezd ráébredni, hogy a tulajdonukban lévő krónikában rejlő titok az egész országot romlásba döntheti.
Nagyon szeretem a történelmet, a Tudor korszak pedig az egyik legizgalmasabb szakasza. Anglia ezen időszakát vallási zűrzavar jellemezte, ekkor uralkodott a véreskezű katolikus I. Mária (Bloody Mary), majd a trónra a protestáns I. Erzsébet került a máig híres Boleyn Anna és VIII. Henrik gyermeke. Az ő uralkodásának idején játszódik James Forrester trilógiájának első kötete.
Az Agave kiadó remekül döntött, amikor a műfaj eddig megismert és megszeretett szerzői után (Steven Saylor, Rory Clements, C. J. Sansom )elhozta nekünk James Forrestert. Az író valódi neve Dr. Ian Mortimer, elismert történész, a 14-18. századi Anglia a szakterülete. A Megszentelt árulás az első regénye, és az általa legjobban ismert helyszínt és korszakot ismerteti meg velünk az izgalmas összeesküvéssel és udvari intrikával tarkított történetben.
Ez volt az első olyan történelmi regény, ahol egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy ez biztos nem így volt vagy vajon valóban így éltek akkor? Az utolsó részletig korhű, láttam magam előtt a korabeli Angliát, szinte éreztem a szagokat, betekintést nyertem a hétköznapokba, és az akkori emberek gondolkodásmódjába. Olyan izgalmas volt olvasni például, hogy milyen megbotránkoztató dolognak számított, ha egy férjezett asszony fedetlen vagy leengedett hajjal mutatkozott nyilvánosan. Engem az ilyen apró részletek tudnak igazán rabul ejteni egy történelmi könyvben.
"Hátralökte a csuklyát, és sötét haja lazán a vállára omlott, ami botrányosnak számított. A férjezett nőktől elvárták, hogy hajukat feltűzzék vagy főkötővel fedjék be."
A könyv egyik érdekessége- amint az a kötet végén lévő szerzői utószóból kiderül-, hogy több szereplőt valós személyek ihlettek, illetve a könyvben szereplő Henry Machyn krónikájának is egy létező dokumentum szolgált alapjául, amibe bele is lehet olvasni ITT.
Az író olyan jól visszaadja az adott időszak hangulatát és eszméit, hogy a regényt már szinte korrajznak is titulálhatnánk. Persze mindezt tökéletesen adagolja, nem éreztem soknak, a leíró részek és apró részletek körülölelik, átszövik a cselekményt, és nem háttérbe szorítják.
A kötet nagyon mozgalmas, és fordulatos, már az elején magával sodortak az események. Rengeteg akció és izgalmas jelenet tarkítja, de az összeesküvés és a titok, ami a történet legfontosabb része, szépen lassan bontakozott ki, míg végül minden a helyére került. Különösen tetszett, hogy William Harley mellett ott volt Rebecca, aki valódi támogatást jelentett és tevékenyen rész is vett a rejtély kibogozásában. Ketten szembe kerültek a hatalommal, igazából önhibájukon kívül, de kitartottak a végsőkig. Együtt aggódtam a menekülő és bujkáló főhősökkel, nagyon szorítottam értük, megható volt, ahogy egymást vigasztalták.
Ha már emlegetem őket, akkor kiemelném azt is, hogy a szereplők egytől-egyik jól kidolgozottak, és valósághűek, még a negatív karakterek, vagy a mellékszereplők is. Clarenceux-t nagyon megkedveltem, kár, hogy az olyan becsület már kihalt az emberekből, ami benne megvan. A végsőkig lojális maradt barátjához, Machyn-hez és érzései ellenére Rebeccával és feleségével szemben is tisztességes maradt. Olyan értékeket képvisel, amik miatt követendő példa lenne a mai kor emberének is.
A történetben fontos szerepet kap a vallás, a hit is, hiszen ebben az időszakban az emberek életének szerves része volt, és teljesen mást is jelentettek számukra ezek a fogalmak. Én általában nem szeretem, ha egy könyvben előkerül a vallás-téma, de ebben az esetben cseppet sem zavart, sőt a hitelesség miatt szükség is volt rá.
Mindig élvezettel olvasok olyan könyveket, ami tele van udvari intrikával, cselszövésekkel, hatalmi játszmákkal, és ebből is kaptam pont megfelelő mennyiséget. Úgy látszik, valami nem változik, a hatalomért már akkor is bármit megtettek. Megdöbbentő, hogy milyen szinten éltek vele vissza, pláne azokkal szemben, akik nem az arisztokráciához tartoztak. És hogy hányszor szenvedhettek ártatlanok, bele se merek gondolni. Nem szívesen éltem volna ebben a korban.
Számomra a legsokkolóbb részek azok voltak, ahol a kor kínzásaiba és kivégzési módszereibe nyertünk betekintést. Mai szemmel borzasztó embertelennek és barbárnak tűnik a felnégyelés, az élve elégetés, vagy éppen az, hogy valaki fejét kitűzzék egy karóra. És mindezeket bárkivel megtehették, aki szembe került a hatalommal, vagy épp nem a megfelelő vallást gyakorolta.
Összefoglalva mondandómat, úgy gondolom, ebben a könyvben minden megvan, ami egy jó történelmi
James Forrester
krimihez kell (titkos társaság, összeesküvés az uralkodó ellen, és persze egy Crackenthorpe-féle lelketlen gyilkológép, aki elvégzi a piszkos munkát) , de egyáltalán nem klisés és nem szokványos. Nézőpontváltásaival, hitelességével, olvasmányos és magával ragadó stílusával, rokonszenves főhősével kiemelkedik az átlagból. Én szerettem és szeretnék belőle még, úgyhogy nagyon várom a trilógia következő kötetét.
A könyvet köszönöm az Agave kiadónak. Értékelésem: 5/5 Kedvenc gondolat a könyvből:
"A bizonyíték hiánya sohasem elég a gyanú eloszlatásához." 105.o.
Imádom a könyveimet. Sokszor csak állok a könyvespolc előtt és vigyorgok, mint a vadalma, gyönyörködök a látványban, kicsit rendezgetem őket vagy csak kiveszek egy kötetet és megsimogatom a borítóját (kicsit fura, tudom). Igazi kincsek, mindegyiknek megvan a maga története, mindegyik így vagy úgy, de fontos számomra. Áprilisban elég sok könyvvel lettem gazdagabb, némelyikhez már szép emlékek fűznek, néhányuk pedig még felfedezésre vár.
A Lorca verseskötet és Seamus Deane: Nyughatatlan ír lelkek a Rukkolán keresztül jutottak el hozzám. A verseskötetnek különösen örülök, bár a vers műfaja nem túl felkapott mostanában, én még mindig szívesen olvasom, és Lorca versei különösen közel állnak a szívemhez.
" Se neked, se nekem egymás felé nem szabad lépni sem, nézni sem. Tudod, tudod már, miért? Oly nagy a szerelem." (F. G. Lorca: Találkozás- Illyés Gyula ford.)
A Spirált a Gabo kiadótól kaptam (bejegyzés a könyvről itt), China Miéville Konzulvárosához nagyon kedvezményesen jutottam hozzá az Agave kiadótól, sajnos még nem sikerült elolvasnom, de minél hamarabb szeretnék rá időt szakítani, igazi gyöngyszem a fülszöveg alapján.
A Deus ex: Ikarosz-hatást és a Partialst a Fumax kiadó bocsátotta rendelkezésemre, mindkét könyv remek élmény volt és a borítók is szemet gyönyörködtetőek. ( A könyvekről a véleményem: itt és itt )
Szabó Magda A szemlélők című kötetét antikváriumból szereztem be 440 Ft-ért. Kedvenc magyar írónőm, és ezt az írását még nem olvastam, így nem tudtam otthagyni.
China Miéville egy régebben kiadott könyvét, a Perdido pályaudvar, végállomást is beszereztem, egy kedves molytársamtól vásároltam meg.
Az Ahol a vadak várnak a Líra.hu-n 312 Ft-ért volt újonnan, akármilyen gyenge értékelést is kapott a molyon, nekem ennyit megért.
Az Amerikai isteneket már nagyon régóta kinéztem magamnak, Gaiman az egyik kedvenc íróm, épp ezért majd kiugrottam a bőrömből, amikor kiderült, hogy anyu nyuszija ezt tojta nekem húsvétra. Köszi anyu. :) Hamarosan el is fogom olvasni, kíváncsi vagyok, lekörözi-e a Soseholt, az eddigi legnagyobb kedvencemet az írótól.
A Pongrác kiadótól 4 könyvet is kaptam áprilisban, amiből kettőt már el is olvastam. AzErebos és aRám lőttek is nagyon érdekes világokba kalauzolt el, örülök, hogy elolvashattam őket. Az Incarceronról és a Félix, Net, Nika és a láthatatlan emberek bandájáról a hónap első felében olvashattok majd.
Az Agave kiadótól egy másik könyvet is sikerült beszereznem, mégpedig James Forrester történelmi thrillerét, a Megszentelt árulást. Pont tegnap fejeztem be a könyvet, iszonyatosan jó volt, bejegyzés szerintem holnap lesz is róla.
Még egy könyvet meg kell említenem,mégpedig Junot Díaz Így veszíted el című novelláskötetét, melynek az egyik előolvasója voltam. A lehetőséget ezúton is köszönöm a Cor Leonis kiadónak, nagy megtiszteltetés volt ez nekem. A könyv fantasztikus, újszerű és őszinte hangvételű, abszolút kedvenc lett (bejegyzés itt).
Rendeltem még egy könyvet, a Gyökértelent a Főnix könyvműhelytől még a könyvfesztivál előtti héten, de még mindig nem érkezett meg sajnos. Remélem azért megkapom hamarosan.
.bmp)
.bmp)
